Az új lemur civilizáció kedvező irányban fejlődött; minden nagyszerűen alakult. Ám végül Lemuria nagy részét is elnyelték az óceán hullámai. A földrész elmerülése előtt mintegy ezer évvel élt Lemurián Ay és Teje. Ez a pár valami olyasmit tett, amihez azelőtt soha senki sem folyamodott, legalábbis a mi evolúciós ciklusunkban nem. Rájöttek arra, hogy ha a szeretkezést egy bizonyos módon végezzük és közben meghatározott módon lélegzünk, a gyermekáldás különleges módon valósul meg. Ezen a másféle fogantatáson keresztül mindhárom fél – az anya, az apa és gyermek – halhatatlanná válik. Más szóval, egy meghatározott módon véghezvitt gyermeknemzés élménye mindörökre megváltoztat bennünket.
Ay és Teje gyanította, hogy a tapasztalat halhatatlanná tette őket. Ahogy múlott az idő, s körülöttük mindenki a másvilágra költözött, ők pedig mindvégig az élők sorában maradtak, az emberek ráébredtek arra, hogy csakugyan elértek valamit. Végül alapítottak egy iskolát. Ha jól tudom, a jelen ciklusban ez volt az első misztériumiskola; a Nakaal Miszteriumiskola nevet viselte, s keretei között a feltámadás vagy égbe emelkedés tantrán keresztüli megvalósítását tanították. A tantra a jógát vagy az Istennel való egység szexuális gyakorlatokon keresztüli létrehozását jelentő hindu szó.
A csodát mindenesetre véghezvitték, s belefogtak, hogy másokat is megtanítsanak rá.
Mielőtt Lemuriát elnyelték az óceán hullámai, mintegy ezer embert képeztek ki, ami 333 háromtagú családot jelent, melyek mindegyike képes volt a misztérium felfogására és demonstrálására. Elsajátították a szeretkezés e rendkívüli módját. Ténylegesen azonban nem értek egymáshoz. Az igazat megvallva, még csak nem is kellett ugyanabban a szobában tartózkodniuk, minthogy interdimenzionális szeretkezést hajtottak végre. Mikéntjére másokat is megtanítottak, s Lemuria olyan hellyé kezdett formálódni. ahol pár évezred leforgása alatt az egész faj egy új tudatküszöb átlépésére válhatott volna képessé.
Ám Isten szemlátomást nemet mondott, az „idő” nem volt megfelelő erre. Épphogy csak elkezdték a munkát, amikor Lemuria a víz alá merült. A lemur civilizáció női jellegű volt, s tagjai pszichikusán meglehetősen érzékeny lénynek számítottak. Már jó előre, teljes bizonyossággal tudták, hogy Lemuria el fog süllyedni, s ez nem is volt vita tárgya soha. Tulajdonukat a Titicaca tóhoz, a Shasta-hegyhez és más helyekre menekítették. Még Lemuria hatalmas arany korongját is elszállították.
Minden értéket elvittek az országból, és felkészültek a végre. Amikor Lemuriát végül elnyelték a hullámok, már teljes egészében elköltöztek a szigetről. A Titicaca-tótól Közép-Amerikán és Mexikón keresztül egészen a Shasta-hegységig terjedő vonalon
Lemuria alámerül, Atlantisz felszínre bukkan
Thoth elmondása szerint, Lemuria elsüllyedése és Atlantisz kiemelkedése ugyanabban az időben, egy másik pólusváltás következtében zajlott le.
Atlantisz meglehetősen nagy kiterjedésű földrész volt. Akkoriban az Egyesült Államok délnyugati része – Florida, Lousiana, Alabama, Georgia, South Karolina, North Karolina és Texas egyes részei – még víz alatt feküdtek. Nem tudom, hogy Atlantisz valóban ekkora volt-e, mindenesetre elég nagynak számított. Voltaképpen magából a földrészből és még kilenc kisebb szigetből állt: egy északi, egy keleti, egy déli és hat nyugati földdarabból, melyek egészen a mai floridai korallzátonyokig nyúltak.
Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titkai
