FRISS

Az ember először csak akkor szeret, ha szeretik.
Ezután spontán módon szeret, de akarja, hogy viszontszeressék.
Aztán akkor is szeret, ha nem szeretik, de akkor is akarja, hogy elfogadják a szeretetét.
Végül pedig tisztán és egyszerűen szeret, anélkül, hogy a szereteten kívül bármilyen más szükséglete vagy öröme lenne.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Mira Alfassa
Nem szabad félnetek. A legtöbb bajotok a félelemtől származik. Valójában a betegségek kilencven százaléka a test tudatalatti félelmének a következménye. A test normál tudatában többé-kevésbé rejtett szorongás van a legkisebb fizikai zavar következményeivel kapcsolatban is. A jövővel kapcsolatosan ezt a kétségnek ezekkel a szavaival lehet lefordítani: „És mi fog történni?” Ezt a szorongást meg kell állítani. Valójában ez a szorongás az Isteni Kegyelme iránti bizalom hiánya, az a félreérthetetlen jel, hogy az odaadás nem teljes és tökéletes.
Eme tudatalatti félelem leküzdésének gyakorlati módszereként – minden alkalommal, amikor valami belől felszínre kerül –, a lény megvilágosodottabb részének meg kell erősítenie a testben az Isteni Kegyelmébe vetett teljes bizalom szükségét, annak bizonyosságát, hogy ez a Kegyelem mindig a legjobb cél érdekében tevékenykedik bennünk és mindenki másban is, és azt az eltökéltséget, hogy teljes mértékben és feltétel nélkül alárendeljük magunkat az Isteni Akaratának.
A testnek tudnia kell és meggyőződöttnek kell lenni, hogy a lényege isteni, és hogy ha nincs akadály az Isteni működésének útjában, akkor semmi sem árthat nekünk. Ezt a folyamatot kitartóan ismételni kell mindaddig, amíg a félelem újbóli megjelenése meg nem szűnik. És még akkor is, ha a betegségnek sikerül megjelennie, az ereje és az időtartama jelentősen csökkenni fog, amíg véglegesen felül nem kerekedünk rajta.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Mira Alfassa
Alkalmazod a Vonzás Törvényét, mégis vannak néha olyan helyzetek, amikor nem éred el a célodat? Lehet, hogy nem elég erős a hited. Alkalmazd az alábbi módszerek egyikét, vagy akár mindet, hogy megerősítsd a hitedet, és sikeresebb légy.

Íme 4 módszer, amellyel megnövelheted a hitedet a céljaid eléréséhez. 

Figyelj a gondolataidra!

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a Vonzás Törvényének alapja az érzelem. Azt vonzod be, amit nagyobb részben érzel. Ha azonban a jó érzés megteremtésével gondod adódik egy céloddal kapcsolatban, akkor vissza kell menni a gondolat szintjére. Mert minden gondolat érzelmeket generál és fordítva, tehát kölcsönhatásban vannak egymással. Magyarul, ha gondolsz valamire, akkor lesz egy érzés, ami további gondolatokat és érzelmeket hoz létre. Sok esetben nem is vagy ennek tudatában, mert a folyamat annyira automatikussá vált, hogy már lesüllyedt a tudatalattiba, és észre sem veszed, ezért nem tudod, hogy miért nem haladsz előre. Ekkor kell figyelned a gondolataidat, és ha azon kapod magad, hogy szabotálod a célodat, akkor cseréld ki pozitív megerősítésre az adott gondolatot. Ez egy aprólékos munka, de viszonylag rövid idő után, már érzed az eredményt. Észreveszed majd, hogy nem lesz annyi borús gondolatod, ezáltal érzésed sem, és megérkeznek az első pozitív jelek is, amelyek célod megvalósulására irányulnak.

Képzeld el!

Minél tisztábbak a gondolataid és érzéseid, annál könnyebben és hamarabb valósul majd meg a célod. A képzelt kép legyen minél részletesebb. Valószínű az első vizualizációk esetében lesz még benned kételkedés. De csináld tovább, játékosan, mintha csak egy filmet néznél. Minél többet csinálod, minél inkább beleéled magad abba, amire vágysz, annál hamarabb elhiszed, hogy lehetséges, amit akarsz. Gondolj arra, a régi igazságra, hogy aki sokszor elmond egy hazugságot, azt előbb-utóbb ő maga is elhiszi azt. Ez valóban így működik, ezért mondja a Hicks házaspár, hogy ha szükséges, akkor hazudj magadnak addig, amíg a „hazugságot” elfogadod valóságnak. Mert ha elfogadtál valamit, akkor az lesz az igazságod, ami megjelenik majd a fizikai életedben. 

Beszélj róla!

Úgy beszélj a vágyadról, mintha már megvalósult volna. Mint a képzelt kép esetében, színezd ki, legyél minél részletesebb, és lelkes. Tudnod kell, hogy ha 17 másodpercig összpontosítasz valamire, annak energiája már nyomot hagy az Univerzumban. Ha 68 másodpercre tágítod ezt az időt, akkor elkezdesz olyan hasonló gondolatokat és érzéseket vonzani, mint amiről éppen beszélsz. Ez lefordítva azt jelenti, hogy egyre magasabb és magasabb rezgésszintre kerülsz, egyre közelebb leszel a vágyad megvalósulásához. Fontos, hogy olyan emberrel beszélgess, aki hisz benned, ha ilyen nincs, akkor képzelj oda magad elé egy képzeletbeli barátot, és mondd el neki. Természetesen ez utóbbi esetében érdemes ezt magányosan tenni.

Érezd át!

Ha az előző 3 technikát már gyakorlatban alkalmazod, akkor nagyon könnyű lesz belehelyezkedned abba az érzésbe, amit szeretnél érezni, ha megkaptad mindazt, amire vágysz. Teremts meg minél több pozitív érzést a céloddal kapcsolatban, ne csak azt, hogy boldog leszel, hanem bontsd tovább! Érezd a harmóniát, a vidámságot, a biztonságot, szeretetet, minden olyat, ami benne van az adott helyzetben. Keresd meg, és erősítsd fel ezeket! Legyél itt is minél részletesebb. Minél többet teszed ezt, annál erősebben fogsz hinni, megváltoznak az érzéseid, és megváltozik a valóságod.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


imadok elni
Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron.
Nem ismerte őket. Így szólt:
– Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok.
Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!
– A ház ura itthon van? – kérdezték.
– Nem – válaszolta az asszony. – Nincs itthon.
– Akkor nem mehetünk be – felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.
– Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket! – válaszolta a férj.
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.
– Együtt nem mehetünk be a házba – felelték.
– Miért nem? – kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett: 
- Az ő neve: Jólét – mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: 
– Ő a Siker, és én vagyok a Szeretet.
– Majd így folytatta: – Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.
A férj megörült. – Ez nagyszerű! – mondta. – Ebben az esetben hívjuk be Jólétet!
Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!
A felesége nem értett vele egyet: 
– Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával:
– Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.
– Hallgassunk a menyünkre! – mondta a férj a feleségének.
– Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget:
– Melyikőtök a Szeretet?
Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk!
Szeretet felállt, és elindult a ház felé.
A másik kettő szintén felállt, és követték társukat.
Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert:
– Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?
Az öregek egyszerre válaszoltak:
– Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia.
De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Az ölelés miért olyan hihetetlenül hatásos terápiás eszköz? Régebben azt hittem, hogy a világos érvelés, az értelem és az elemzés a megfelelő módszer, de ezek mit sem érnek az öleléshez képest.

Az embernek szüksége van arra, hogy fontos legyen. Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény. Ha valakivel nem törődnek, annak az élete hanyatlásnak indul. Ha nem érzi, hogy fontos valakinek – legalább egyvalakinek -, akkor az egész élete jelentéktelenné válik. Ezért a szeretet a lehető legjobb terápia. A világnak pedig azért van szüksége terápiára, mert hiányzik belőle a szeretet.

Egy igazán szeretetteljes világban nem lesz szükség terápiára: a szeretet önmagában elég; sőt, több is, mint elég. Az ölelés a szeretetnek, a melegségnek, a másikkal való törődésnek csak a megnyilvánulása.

Pusztán az az érzés, hogy a másikból melegség árad feléd, már bőven elegendő ahhoz, hogy kiűzze belőled a betegségeket, és hogy felolvassza a jéghideg egódat. Ettől a feléd áradó melegségtől újra gyermekké leszel.

A pszichológusok ma már pontosan tudják, hogy ha egy gyermeket nem dédelgetnek, nem puszilgatnak, akkor nem fejlődik megfelelően. Ahogyan a testnek élelemre van szüksége, ugyanúgy kell a léleknek a szeretet. Kielégítheted a gyermeknek minden fizikai szükségletét, megadhatsz neki minden kényelmet, de ha nem öleli meg senki, nem lesz belőle teljes értékű ember. Mélyen belül nagyon szomorú lesz, elhagyatottnak, elutasítottnak, mellőzöttnek fogja érezni magát egész életén keresztül. Etették, öltöztették, de valójában nem gondoskodtak róla. 

Újszülötteken megfigyelték, hogy valódi testi kontaktus nélkül a gyermek annak ellenére elkezd zsugorodni, hogy egyébként minden más fizikális igényét kielégítik. Akár bele is halhat! Ha testileg minden gondoskodást megkap, de a szeretetet még csak távolról sem ismerheti meg, akkor elszigetelődik, elveszíti minden kapcsolatát a létezéssel.

A szeretet az, amiben egymáshoz kapcsolódunk

A szeretet az igazi közös gyökerünk.
Olyan ez, mint a lélegzet: az a testnek alapvető fontosságú – ha abbahagyod a lélegzést, meghalsz. Ilyen a szeretet is: ez az ember belső lélegzése. A lelket a szeretet tartja életben.
 
Az elemzés itt nem segít. Az értelmes, világos beszéd, a tudás, a szakértelem nem használ. Tudhatsz te mindent a terápiáról, amit csak tudni lehet róla, lehetsz akármilyen szaktekintély, ha nem ismered a szeretet művészetét a terápia csodájának mindig csak a felszínén maradsz. Abban a pillanatban, hogy elkezdesz együtt érezni a pácienseddel, azzal a betegeddel, akin látod, hogy szenved…”százból kilencven esetben azért szenvednek az emberek, mert soha nem szerette őket senki igazán. Ha tehát megérzed a páciens szeretetéhségét, és ha képes vagy betölteni a benne tátongó űrt az őszinte együttérzéseddel, akkor a páciens állapotában szinte azonnal lenyűgöző változás következik be.

A szeretet minden bizonnyal a leghatékonyabb terápiás módszer.

Sigmund Freud ettől nagyon félt… annyira, hogy az ölelés nála szóba se jöhetett. Még csak arra sem volt hajlandó, hogy szemtől szembe üljön a beteggel, mert attól félt, hogy miközben meghallgatja az illető problémáit, megismeri a félelmeit, egy idő után talán elkezd valami szimpátiát érezni iránta. Esetleg könnybe lábad a szeme, sőt talán el is sírja magát, netán egy óvatlan pillanatban még meg is fogja a szerencsétlen páciens kezét! Annyira félt a terapeuta és a páciens között kialakuló bármilyen szeretetteljes kapcsolattól, hogy ennek elkerülésére külön módszert dolgozott ki: a páciensnek le kellett feküdnie egy kanapéra, a terapeuta pedig a kanapé mögött ült, hogy ne is lássák egymást.

Sigmund Freud zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója. 

Nagyon fontos tudni, hogy a szeretet azáltal növekszik, hogy szemtől szembe látjuk egymást. Az állatoknál ez nem így van, mert ők úgy “szeretkeznek”, hogy közben nem látják egymást, tehát így nem alakulhat ki barátság, igazi kötődés közöttük. Amint befejezték az aktust, mindenki megy a maga útjára… se bú, se bá, még csak el sem köszönnek egymástól! Az állatok a mai napig nem tudnak barátságot kötni, családot alapítani, nemhogy egy egész társadalmat felépíteni. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy amikor közösülnek, nem néznek egymás szemébe, nem látják egymás arcát. Így aztán a közösülésük teljesen mechanikus; nincs benne semmi emberi vonás.

Az ember a különböző kapcsolattípusok teljes tárházát volt képes létrehozni pusztán azáltal, hogy ő az egyetlen olyan állat, amelyik szeretkezés közben képes a partnere szemébe nézni. Ilyenkor a szem kezd el kommunikálni, az arckifejezések finom rezdülései pedig metakommunikációvá fejlődnek. Ahogy látod a másik arcán a boldogság, az eksztázis, a gyönyör jeleit megjelenni, úgy mélyül el az intimitás közöttetek.

Az intimitásra óriási szükség van

Ez egy alapvető szükséglet.

Ezért jó, ha világosban szeretkezünk, nem sötétben – vagy legalábbis félhomályban, gyertyafényben. Ha teljes sötétségben szeretkezünk, az az állati vonást erősíti bennünk, hiszen lehetetlenné válik a szemkontaktus… tulajdonképpen a sötétben való szeretkezés egyfajta stratégia arra, hogy elkerüljük az igazi kapcsolatot. 

Sigmund Freud nagyon félt a szeretettől; mivel a saját elfojtott szeretetétől rettegett. Félt belebonyolódni bármilyen kapcsolatba. Mindig kívülálló akart maradni, nem akart szorosabb kapcsolatba kerülni a pácienseivel, nem akart beleugrani a mély vízbe. Ő amolyan tudományos megfigyelőként, kívülről, távolról, közömbösen és szenvtelenül akart gyógyítani. Úgy akarta megalkotni a pszichoanalízist, mintha az tudomány volna. Pedig ez nem tudomány, és soha nem is lesz az. Ez művészet. 

Sokkal közelebb áll a szeretethez, mint a logikához. Egy igazi pszichoanalitikus nem védekezik az ellen, hogy mélyen belevonódjon a páciens lelkivilágába, pszichéjébe – felvállalja a kockázatot. 

Valóban veszélyes dolog

Hiszen olyan az egész, mint amikor beugrasz valakiért a háborgó tengerbe.

Lehet, hogy te magad is odaveszel, végül is te is csak ember vagy! Lehet, hogy te magad is nagy bajba kerülsz, belebonyolódsz, később talán még neked lesznek problémáid emiatt az egész miatt – de ezt a kockázatot vállalni kell! 

Ezért szeretem annyira Wilhelm Reich-ot. Ő átformálta az egész pszichoanalízist! Úgy döntött, hogy nem tartja majd távol magától a pácienseit. Elvetette a kanapét, és az irányelvet, miszerint a gyógyítás folyamata közben közömbösnek kell maradni. Ő sokkal nagyobb forradalmat vitt véghez, mint Freud. Sigmund Freud tradicionális maradt; egész életében rettegett a saját elfojtott vágyaitól. 

Wilhelm Reich osztrák-amerikai pszichiáter és pszichoanalitikus, a pszichiátria történetének egyik legradikálisabb és legvitatottabb alakja.

Ha nem félsz a saját elfojtásaidtól, akkor rengeteget segíthetsz a másiknak. Ha nem félsz a saját tudattalanodtól, ha csak egy kicsit is képes voltál már szembenézni a saját problémáiddal, akkor már azzal is nagyon sokat segíthetsz, ha hagyod, hogy a páciens belevonjon a világába – így valódi résztvevő leszel, és nem puszta külső szemlélő.

A probléma tulajdonképpen az, hogy sokszor a pszichoanalitikusok maguk is olyan súlyos problémákkal küzdenek, hogy egy ilyen helyzetben esetleg kiderülhet, több bajuk van, mint az általuk kezelt páciensnek, így tehát érthető Sigmund Freud félelme. Meggyőződésem szerint, ha valaki még nem ébredt fel teljesen, nem érte el a megvilágosodást, addig nem lehet igazi, hiteles terapeuta. Csak egy Buddha lehet igazi terapeuta, mert neki már nincsenek problémái. Ő képes tökéletesen összekapcsolódni, beleolvadni a páciensbe; tulajdonképpen számára a páciens egyáltalán nem is páciens. Voltaképp ez a nagy különbség a páciens-terapeuta, illetve a tanítványmester kapcsolat között. A tanítvány nem páciens, a tanítványt szeretik – a mester szeretete árad felé. A mester nem puszta megfigyelő; valóságos résztvevője az eseményeknek. Ők ketten nem két különálló személy többé: eggyé váltak, és az egység segít. 

Az ölelés nem más, mint ennek az egységnek a kifejeződése – és már ez a gesztus is segít. Tehát igazad van. Azt kérdezed: “Az ölelés miért olyan hihetetlenül hatásos terápiás eszköz?” Valóban az, pedig nem más, mint egy mozdulat. De ha hiteles, ha a szívedet is beleadod, akkor igazán varázslatos eszközzé válik: igazi csodákra képes. Azonnal gyökeresen meg tudja változtatni a helyzetet. 

Néhány dolgot nagyon fontos megérteni

Először is az az elgondolás, hogy a gyermek meghal, és az emberből kamasz lesz, majd a kamasz meghal és az emberből fiatalember lesz, majd a fiatalember meghal és az emberből középkorú lesz, és így tovább… ez az elgondolás alapvetően hibás.

A gyermek soha nem hal meg – soha semmi nem hal meg. A gyermek ott marad; örökre benned marad, csak épp elfedik a későbbi tapasztalatok – elfedi a kamaszkor, majd a fiatalság, aztán a középkorod, végül az öregkorod – de a gyermek mindig benned marad.

Olyan ez, mint egy hagyma: a rétegek egymásra simulnak, de ahogy pucolod a hagymát, láthatod, hogy bent egyre frissebb és frissebb rétegek rejtőznek. Minél mélyebbre mész, annál több, egyre frissebb réteget találsz. 

Ugyanígy van ez az emberrel is: ha elég mélyre ásol benne, biztosan megtalálod az ártatlan gyermeket. És ha sikerül kapcsolatot létesíteni ezzel a gyermekkel, annak valóban gyógyító ereje van. 

Az ölelés közvetlen kapcsolatot létesít a gyermekkel. Ha valakit őszinte szeretettel átölelsz, ha nem pusztán tettetett gesztusról van szó, ha valóban beleadod a szívedet is, akkor azonnal kapcsolatba kerülsz a másik emberben mélyen megbúvó, ártatlan gyermekkel. És ha ez az ártatlan gyermek akár csak egy pillanatra is a felszínre kerül, hatalmas változás következik be, hiszen a gyermek ártatlansága mindig egészséges és romlatlan. Ebben a pillanatban elérted a másik legbensőbb központját, ahol még nincs jelen a romlottság; elérted a szűz magot. Ezzel az öleléssel elérted, hogy ez a szűz lény ismét élettől lüktessen, és ennyi már elég is. Ezzel be is indítottad a gyógyulás folyamatát. Minden gyermek olyan tiszta, annyira eleven, annyi lendülettel van tele, hogy már pusztán az életenergia egészségessé teszi. 

Valahogy meg kell próbálnod elérni a gyermeket a páciensben… és az ölelés az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer. Az elemzés az elme módszere, az ölelés a szívé. Az elme valójában minden kórság okozója, a szív ezzel szemben minden gyógyulás forrása.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Osho
A párkapcsolattól a legtöbben szerelmet, szexet, kalandot, házasságot, lelki békét vagy valami hasonlót várnak. Pedig két ember meghitt viszonya, szoros együttélése a legkomolyabb spirituális tanulási lehetőség lehet, ha megengedjük – és ha tudunk élni vele.


Miért olyan nehéz jól működő kapcsolatot kialakítani és fenntartani?

Rüdiger Dahlke fogalmazta meg nagyon világosan, hogy a szeretet és a gyűlölet valójában ugyanannak a dolognak csupán két aspektusa.

„Szeretetet érzünk a másik iránt, ha árnyékvilágunknak (vagyis még nem tudatosított személyiségrészünknek) arra a rétegére reflektál, amelyet szívesen tudatosítanánk, mert tetszetős számunkra, elfogadjuk, szimpatikusnak ítéljük meg. Gyűlöletet érzünk ugyanezen személy iránt, ha lényünk olyan mély rétegére reflektál, amellyet (még) nem akarunk önmagunkban találkozni.”

Ez gyakori forgatókönyv a párkapcsolatokban: az elején szép és jó minden, idealizáljuk a társunkat és mindketten a fellegekben járunk, aztán ahogy elcsendesednek a szenvedélyek és kezdjük egymást megismerni, elkezdünk figyelni az eddig észre sem vett bosszantó, kicsinyes vagy negatívnak tartott tulajdonságokra, amelyektől természetesen a másik fél sem mentes. Az első reakció a rózsaszín köd elmúltával felettébb gyakran a szakítás lesz, hogy aztán a következő partnerrel ott folytassuk, ahol az előzővel abbahagytuk. Jó esetben néhány elfogyasztott társ vagy szerető után rájövünk, hogy nem mindig a másik a hibás, megtanulunk alkalmazkodni amellett, hogy a saját igényeinket is tudjuk közvetíteni és szépen lassan megérünk egy tartalmas, bensőséges, közös célokra épülő, szeretetteljes összetartozásra. Addig azonban sokszor fájdalmasan rögös az út, és a könnyek gyakran elhomályosítják azt az igazságot, amit önmagunkról tanulhatunk meg egy párkapcsolatból.

Se veled, se nélküled

Amikor a szeretet összekötő ereje ugyanolyan erős a kapcsolatban, mint a gyűlölet szétszakító ereje, máris benne találjuk magunkat egy se veled, se nélküled-típusú viszonyban, amiben kellő önismeret és fejlődési vágy nélkül meg is rekedhetünk, ugyanazokat a köröket futva újra meg újra. Talán eljön az a pont, amikor a bántás mennyisége jóval túlhaladja az egymásnak okozott öröm mennyiségét, a sérelmek valóságosabbnak tűnnek, mint a szeretet, és a két szív végleg bezárul, magába zárva a fájdalmakat, a bűntudatot és a szeretetlenséget is.

Pedig lehetne másképp is, ha képesek lennénk tudatosítani, hogy egy kapcsolat nem akkor „jó”, ha minden jó és tökéletes benne. Az „éltek boldogan, amíg meg nem haltak” típusú illúziókkal érdemes mielőbb leszámolni. Habár ezt a cukormázas tündérmesét táplálják a kollektív tudatban napjaink individualizációs törekvései és „eldobható” szemlélete is.

A kapcsolat tanító jellege nemcsak abból adódik, hogy benne megtanulunk alkalmazkodni, a társunk igényeit olykor puszta szeretetből a sajátjaink elé helyezni, gondoskodni valakiről, esetleg közösen dolgozni a céljainkért. Ez is nagyon fontos, ám ennél nagyon gyakran többről van szó, a tükröződés elvéről, ami a párkapcsolat legnagyobb előnye is egyben. 

A tükröződés elve

Hány olyan embert tudnál felsorolni az eddigi életedből, akit kifejezetten bosszantónak találtál és akár az őrületbe kergetett valamivel? Elgondolkodtál már azon, X.Y. miért idegesít annyira valamelyik bagatell tulajdonságával? Sajnos, a miértre a válasz nagyon egyszerű: nagy valószínűséggel azért, mert az adott tulajdonság benned is megvan, csak éppen jó mélyre elásva, vagyis nem veszel róla tudomást, a másikban viszont napnál világosabban meglátod. Minden helyzet és egyúttal minden ember is csupán a bennünk lévő minőségeket tükrözi vissza – valamilyen módon. A párkapcsolat intim területe természetesen a legintenzívebb terep ehhez. 

A kapcsolati problémák megoldása nagyon-nagyon leegyszerűsítve: gondold végig, mi idegesít a másikban és tarts kíméletlen önvizsgálatot – vajon rád hol és mennyiben igaz az, amit a másikban annyira ellenszenvesnek tartasz? Nem kell 1-1 megfeleléseket keresni, mert gyakran ennél kicsit árnyaltabb a helyzet – a tükrök is torzítanak ugyanis. De ha megtanulod önmagadat elfogadni azzal a tulajdonsággal, amit a másik mutatott meg neked a saját jellemén keresztül, akkor egyértelmű: a másikban sem fog már idegesíteni. A tükröződés elvét használva végigjárhatjátok egymás és a saját személyiségetek térképét, és egyre mélyebben megérthetitek a saját jellemeteket, mozgatórugóitokat, tévedéseiteket és azokat a pontokat, amelyeket érdemes lenne fejleszteni. Ennek révén egymás elfogadása is sokkal könnyebbé válik, és egyre nagyobb fokú harmóniát és örömet tudtok megélni a kapcsolatban. Igen, mindez nagyon szép és jó, egészen addig, amíg higgadtan és nyugodtan tudjátok ezt végezni – de ez általában nem így történik, hiszen mély érzelmeket és mintákat érintenek meg a párkapcsolati játszmák és tükröződések.

És akkor beszól az ego

A fenti önismereti „játék” naná, hogy az esetek nagy hányadában szinte vérre megy, de minimum tányérok törnek közben – emberek vagyunk, szinte lehetetlen ezt veszekedés, egózás nélkül csinálni. De azért érdemes törekedni rá. Vagyis jó, ha előre számolunk azzal, hogy a személyiségünknek a drámafüggő része, a másoktól való elkülönültségen viruló, a fájdalomból, veszekedésből, duzzogásból, haragszomrádból energiát nyerő ego elég hamar beszáll a játékba, sőt, irányítói szerepre fog törni. Időbe telik felismerni, amikor már rég nem mi veszekszünk, „csak” az egóink esnek egymásnak – pontosan tudjuk a szívünk mélyén, hogy felesleges a hiszti, a vádaskodás, de azért titkon örömünket leljük még a kisded játékainkban.

Mi segíthet ilyenkor? A tudatosság, a tudatos figyelem, a tiszta szándék, amelyek révén felismered, hogy játékban vagy. Mihelyt ez megtörténik, rájössz, hogy már nem is olyan komoly az a vád, amit a társad fejére olvastál, például hogy miért nem teszi rá a kupakot a fogkrémre, vagy hogy miért tette ezt és ezt. Mihelyt képes vagy annyira kívülről figyelni magadat, hogy észre tudod venni ezt az ismétlődő folyamatot, onnantól könnyebb lesz kiszállni a játékból vagy éppen be se szállni. Az egós játszmákat a tettenéréssel és a tudatos odafigyeléssel lehet elkezdeni megszüntetni. Arról nincs adat, hogy végleg le lehet-e tenni mindezt, bár Buddha vagy Jézus talán tudna erről mondani valamit.

Játszmák, minták, programok

A játszmáink megfigyelése sokat hozzáadhat a saját önismeretünk mélyítéséhez. Felfedezhetjük benne a családunkban esetleg generációk óta újra és újra lejátszott forgatókönyveket például az elhagyásról, a hűtlenségről, a féltékenységről, a titkos viszonyokról, az eltitkolt érzelmekről, az áldozat-agresszor játszmákról és még sorolhatnánk. Hordozhatunk számtalan ilyen programszerűen ismétlődő mintát előző életekből és hatással lehetnek ránk mások játszmái, mintái is a környezetünkből. Ezek között vannak olyan helyzetek, amelyeket a Lelkünk minden ítélkezés nélkül egyszerűen csak meg akar élni: tapasztalatot akar szerezni arról, milyen megcsaltnak érezni magunkat vagy éppen milyen valaki mást megcsalni. A húsbavágó érzelmek megélése igen komoly tanulást jelent a Lélek számára, és annál előbb megtanuljuk a leckét, minél inkább átengedjük magunkon a helyzet fájdalmát.

Amikor ellenállunk a nehéz helyzetekből eredő tapasztalatnak, és a fájdalmas élményeket inkább elnyomjuk, akkor a saját utunkat lassítjuk le. Rengeteg olyan élményünk lehet, amelyre nincsenek és nem is kellenek szavak, amelyeket felesleges még megérteni is, mert az érzés, az átélés, a tapasztalat számít. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nyugodtan sutba dobhatjuk az erkölcsi elveinket és mostantól úgymond mindent szabad, vagy, hogy ne is próbáljuk meg értelmezni a kapcsolatainkat. Ehelyett érdemes magunkba nézve feltenni a kérdést, hogy mire akar megtanítani az a kínos szituáció, amiben benne vagyok. Milyen bölcsességet tartogat számomra, hogyan lettem több általa? Milyen ismétlődő mintákat veszek észre a kapcsolataimban és ezek vajon honnan erednek? Milyen gondolati és érzelmi mintákat táplálok önmagamban, amelyek lehetővé tették számomra, hogy éppen azt a nehéz helyzetet tapasztaljam meg (hogy megint elhagytak, hogy ez a kapcsolatom sem működik stb.)?

Önmagunk meggyógyítása

Ahogy ezeket a mintákat felderítjük a lényünk mélyebb rétegeiben, úgy kezdődik meg a gyógyulásuk, az átalakulásuk. Vannak olyan egyszerűbb hiedelmeink, amelyeket pusztán a megértéssel, a gondolatainkkal rövid idő alatt át tudunk formálni. Akadnak makacsabbak is, amelyeket tudatos odafigyeléssel tudunk finomítani és átalakításuk, meggyógyításuk hosszabb időt vesz igénybe, és persze olyanok is, amelyeket végül inkább elfogadunk békében és szeretettel. Ma már számtalan módszer létezik a gondolataink áthangolásához, az érzelmeink meggyógyításához, a hitrendszereink átformálásához – találjuk meg azt, ami nekünk működik és közelebb visz önmagunkhoz, saját egyéni lényünk elfogadásához és szeretetéhez. Minél inkább elfogadjuk és szeretjük önmagunkat, annál könnyebb lesz mindezt mással is megtenni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


egeszsegter.hu
A Ho’oponoponót sokan talán valamiféle varázsigének vélik, pedig ez a néhány ficánkoló kedvű betű egy ősi hawaii problémamegoldó technikát jelöl. A módszer rendkívül egyszerű és segítségével te is rendbe hozhatod a saját életed.

A szó jelentése annyit tesz, hogy hibát kijavítani – e felfogás szerint az életünkben számos hiba létezik: a hiedelmeink, az emlékeink, a véleményeink és az ítéleteink. Olyan dolgok, amikről mi döntöttünk úgy, hogy hiszünk bennük. Ezek az úgynevezett „mentális monitorunkon” jelennek meg, és ezeket meg akarjuk változtatni. A változást a törlés gomb lenyomásával érhetjük el, és ez a módszer tulajdonképpen arra emlékeztet bennünket, hogyan nyomjuk le a „törlés” billentyűt. Így tulajdonképpen egyszerre szabadulunk meg a rossztól az életünkben és ezzel párhuzamosan bevonzzuk a jót, a számunkra tökéleteset.

A Ho’oponopono azonban módszer helyett sokkal inkább tekinthető gyógyító folyamatnak, amely során elérjük problémáink megoldását és eljutunk a belső békéhez. Eszközei a köszönöm és a szeretlek. Köszönömöt mondunk a gondolatainknak, a véleményeinknek, az ítéleteinknek, a kétségeinknek és a félelmeinknek, annak tudatában, hogy mindezek programok. Ha ezeken változtatni akarunk, törölnünk kell a programokat. A Ho’oponopono tehát a számítógép töröl billentyűje. Tekinthetünk erre úgy is, mint a boldogsághoz vezető út, de csak akkor érjük el a boldogság állapotát, ha tudatosítjuk, hogy azt belül és nem önmagunkon kívül kell keresni. Vagyis nem a pénz, egyetemi fokozatok vagy más külső tényezők tesznek minket igazán boldoggá, hiszen ha belegondolunk, ezekből sosincs elég, mindig többet szeretnénk.

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni

Ez az ősi módszer pillanatról pillanatra pozitív változást hozhat az életünkben. Lényegében meg kell ismernünk önmagunkat és felelősséget kell vállalni a világért, amit magunk körül teremtettünk. A Ho’oponoponóban az emlékek, a hibák az életünk monitorján megjelenhetnek úgy is, mint nehéz természetű emberek vagy kihívások, esetleg mint a pénz hiánya, vagy munkanélküliség, probléma a gyermekünkkel. Ám mindezek csupán lehetőséget adnak a törlésre – így ezeknek a hibáknak az ismétlődését gátolják meg. A legegyszerűbben talán úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy “ne rágódj ugyanazokon a gondokon újra és újra”. A törlés azt is jelenti, hogy elengedjük, vagy legalábbis máshogyan szemléljük a dolgokat. Nem szabad engedni, hogy ezek a negatív gondok vegyék át az uralmat az életünk felett. A Ho’oponopono segít bennünket a siker, a boldogság és a szeretet bevonzására az életünkbe, mindez késedelem nélkül, és mindenfajta problémára működik. A kulcs: gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni. A Ho’oponopono gyakorlásával felfedezhetjük, kik is vagyunk valójában és rájöhetünk, hogy a viselkedésünk hogyan hat a mindennapi életünkre.

Az értelem nem tudásra való

A Ho’oponopono segítségünkre van újraprogramozásunkban, erre viszont nem tudunk felkészülni egy nap vagy egy hétvége alatt. Minden programot, amit a tudatalattinkba töltöttünk le az életünk során, nem engedhetünk el egy csapásra, a testünk ezt nem bírná ki. A művészet a gyakorlásban rejlik. A célunk, hogy napi 24 órában képesek legyünk erre. Miért? Mert azt akarjuk, hogy vezérelve és oltalmazva legyünk, hogy inspirációból cselekedjünk, és nem pedig a programjaink alapján. Azt kell használni, ami jó érzést vált ki belőlünk.

A választás joga mindenki számára adott. A Ho’oponoponóban megtanuljuk, hogy az értelem nem tudásra való. Arra való, hogy válasszunk. Ez az egyetlen funkciója. Azért vagyunk, hogy elengedjünk, vagy ne engedjünk, hogy igazunk legyen vagy ne legyen igazunk, hogy miénk legyen az utolsó szó vagy ne a miénk legyen. Nem kell tudnunk vagy megértenünk. Csak a tisztítást kell elkezdenünk. Csak ha tisztában vagyunk azzal, hogy a döntés a mi kezünkben van, akkor lesz könnyebb a felelősséget is vállalni. Felelősek vagyunk mindazért, amit bevonzunk a gondolatainkon keresztül az emlékekből, a véleményekből, az ítéletekből, a hiedelmekből, amikor is úgy döntünk, hogy elengedünk, ahelyett, hogy belekapaszkodnánk a dolgokba. A Ho’oponopono egyik legfontosabb gondolata a következő: “Ami bennem van, azt én teremtettem meg és csak én tudok változtatni rajta.”


Engedd el azt, ami nem te vagy!

A Ho’oponopono gyakorlásával elengedheted mindazt, ami nem te vagy, felfedezheted valódi énedet és így valóban meg tudod szeretni magad. Ha szereted önmagad és elfogadod, csak akkor vagy képes szeretni és elfogadni másokat. Ha megtalálod önmagad, megtalálod a szenvedélyed. Ha megtalálod a szenvedélyed, megtalálod az életcélod. Ha megtalálod az életcélod és azt csinálod, amit szeretsz, a siker és a pénz megérkezik hozzád. Ha azt csinálod, amit szeretsz, boldog leszel. A megfelelő helyen találod magad az arra rendelt pillanatban és a körülötted élő emberek is ezt teszik.
A Ho’oponoponóhoz kell bátorság. Választhatod a boldogtalanságot, hogy mások elfogadjanak, a közéjük tartozás érzését, vagy választhatod azt, hogy önmagad vagy.
Én a boldogságot választom, és te?
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


life.hu
Minél többet beszélgetünk egymással a spirituális tudatosságról és arról az útmutatásról, amit az életben kapunk, az annál inkább beépül a tudatunkba, utána pedig már egyre könnyebb lesz a "jó" úton maradni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


James Redfield
Egyre több tudományos kutatás látszik bizonyítani azt, hogy a cukor olyan rossz hatással lehet az egészségre, mint a cigaretta vagy az alkohol. Ausztrál kutatók szerint a nikotinfüggőséget orvosló gyógyszerek hatásosak lehetnének a cukorfüggőség kezelésében is.

Agykutatók és neurológusok a  pozitronemissziós tomográfia (PET) segítségével mutatták ki, hogy a magas zsír- és cukortartalmú, továbbá egyes szénhidrátokban gazdag élelmiszerek ugyanazt a régiót aktiválják az agyban, mint a kábítószerek, ezért nagy a valószínűsége, hogy a cukor éppúgy függőséget okozhat, mint a tudatmódosító szerek. 

Az ipari körülmények között finomított cukor elfogyasztása feldobja az embert, de hosszabb távon deprimáltsághoz is vezethet, depressziót okozhat. Az édesített élelmiszerek hatással vannak a stresszhormonok működésére és ideiglenes megnyugvást nyújthatnak, így könnyű rájuk szokni akár érzelmi, mentális okokból is. 

Vannak kutatók, akik azt pedzegetik tanulmányaikban, hogy a depresszióban szenvedők arányának növekedése a társadalomban összefüggésben állhat a cukor-bevitel növekedésével, illetve az egy főre jutó cukor-fogyasztás meredek emelkedésével a 20. század folyamán. 

A San Francisco-i gyermekorvos, Robert Lustig egyenesen odáig megy, hogy toxikus anyagnak, vagyis méregnek hívja a cukrot. A YouTube-on hozzáférhető eladásainak némelyike milliós nézőtábort vonzott.

Dr. Nancy Appleton élelmezésügyi szakértő 136 pontos listát készített arról, mi minden galibát okoz(hat) a cukor a szervezetünkben. Magas vérnyomás, fogíny-problémák, női progeszteron-hormon megbillent szintje miatti szívritmuszavar, autoimmun betegségek (MS, MG), álmatlanság, pánikroham - és a lista még hosszan folytatható.

Vannak dietetikusok akik figyelmeztetnek, hogy a cukor mellett az édesítőszerek, édesítő tabletták sem különbek, azok hatása éppúgy negatív. 

"Evolúciós léptékben új jelenség, hogy a nap huszonnégy órájában hozzájuthatunk a cukorhoz. Testünk nincs erre felkészülve", mondta egy élelmezési szakértő a Food Inc. című Oscar-jelölt dokumentumfilmben.

A film rámutat, hogy a modern élelmiszeripar mennyire kulcsfontosságú szerepet játszott étrendünk elcukrosításában. Az egy főre jutó cukorfogyasztás világszerte az ötven évvel ezelőtti mennyiség háromszorosára nőtt.  Sok szakértő "üres kalóriának" nevezi a cukros ételek tápértékét.

A globális élelmiszeripari nagyvállalatok ma már a legkülönfélébb termékekbe nyomatják a magas fruktóz-tartalmú kukoricaszirupot. A ketchupban éppúgy megtalálható, mint a mogyoróvajban, a sajtban, a salátaöntetben (sőt még a pelenkában is). 

A fruktóz ilyen mértékű használatát az indokolja -céges szempontból legalábbis-, hogy a fruktóz kétszer olyan édes az ízlelőbimbók számára, mint a glükóz, ami a cukor másik eleme a fruktóz mellett. És mivel az élelmiszertermékek nagy része gépsorokon készül, gyárban, a komputerizált módszerekkel könnyű hozzájuk adagolni a fruktózt.  

"Pont a fruktóz különbözteti meg a cukrot más szénhidrátokban gazdag ételektől, mint a kenyér vagy a burgonya, melyek lebomlás után glukózzá válnak. A kukoricaszirup és a cukor glukózként és fruktózként végzi emésztőrendszerünkben", magyarázta néhány éve a The New York Times. 

A cukorból és keményítőkből -például az említett kukoricaszirupból- szerzett glükóz kevesebb terhet ró szervezetünkre, mert lebontásában többféle sejt is részt vehet, míg a cukorfogyasztással szerzett fruktóz lebontására csak a máj képes, s ez jócskán megterheli a májat. 

Ha az ember túl sok cukrot fogyaszt és túl gyakran, a máj zsírrá alakítja a fruktózt: a májon zsír keletkezik. Ez az úgynevezett zsírmáj.
A májban lévő zsír pedig növeli a koleszterinszintet, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a szívműködést is. 

Létrejön az inzulinrezisztencia, amikor az inzulin-érzékeny szövetek, mint a máj, az agy, az izomszövet, a zsírszövet kevesebb glukózt tudnak felvenni, ami miatt a szokásosnál nagyobb inzulin-mennyiségre van szükségük, hogy az anyagcsere megfelelő mértékben menjen végbe. 

Ezt egy ideig képesek pótolni a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek bétasejtjei, de a megnőtt inzulin-szint tumor-képződéshez is vezethet. Egyes onkológusok ezért egyértelmű korrelációt vélnek felfedezni a magas inzulinszint és a rákos betegségek között, bár sok szakember vitatta, hogy egyenlőségjelet lehetne tenni a két jelenség között.

Annyi bizonyos, az anyagcsere ilyen jellegű megborulásait tartják a 2-es típusú diabéteszt és a szívelégtelenséget előidéző fő kockázatok egyikének. 

A cukor az oka annak is, hogy modern civilizáció tagjainak olyan rosszak a fogai. Nemrég a Pompei-i vulkánkitörés áldozatainak fogazatát tanulmányozták tudósok, és meglepő módon azt látták, hogy teljesen ép fogazatai voltak a város lakóinak. Pedig ők nem rendelkeztek a modern fogászat előnyeivel.

Ép fogaikat annak köszönhetik, hogy nem ettek cukrot, vélik a szakemberek. A római birodalomban fogyasztottak ugyan gyümölcsöt és mézet a polgárok, de az ételek cukrozása jószerivel ismeretlen volt.
Dietetikusok azt szeretnék elérni, hogy a kormányok világszerte éppolyan szigorú szabályokhoz kössék a cukor és a cukrozott üdítőitalok és ételek kereskedelmét és reklámozását, mint ami a szeszes és a dohányipari termékeket italokat sújtja (pl. kiskorúak ne vásárolhassák önállóan).

Egy új tanulmány, melyet a Queensland University of Technology (QUT) bocsátott ki Ausztráliában azt vizsgálta, a magas cukorfogyasztás hogyan hat a dopaminképződésre. A hosszútávú intenzív cukorbevitel növeli a dopaminszintet, ezért az embereknek idővel több és több cukorra van szüksége, hogy az agy jutalomrégióit stimulálják, ugyanolyan örömérzetet érjenek el, mint korábban és elkerüljék az enyhe depresszív állapot beálltát.  

Mivel a cukoradagok növelésére van motiválva az ember, a folyamat nem más, mint amikor a drogfüggő egyre nagyobb mennyiségű szert igényel, hogy elérje ugyanazt a hatást.

Az ausztrál tudósok nem kevesebbet állítanak, minthogy a cukorfüggőket éppúgy kellene kezelni, mint a kokainfüggésben szenvedőket, mert a cukor úgy hat az agyra, ahogy a kokain. 
A cukorfüggőknél a cukorelvonás drasztikus tüneteket okozhat. A cukorelvonás megbillenti a dopaminszint egyensúlyát és nagy sokként érheti a cukorfüggő ember szervezetét és idegrendszerét. 

Mi a megoldás? A QUT Egészségügyi és Biomedikális Intézetének idegspecialistája, Selena Bartlett szerint a nikotinfüggőséget orvosló gyógyszerek hatásosak lehetnének a cukorfüggőség kezelésében is. 

A vizsgálat állatkísérletekben mutatta ki, hogy az intenzív cukorfogyasztás nemcsak növeli a túlsúlyosság esélyét, hanem idegi, pszichológiai és evési rendellenességeket  (rendszeres mértéktelen zabálást). Magyarán az ilyen ember hajlamossá válik a hangulati labilitásra és a depresszióra is.
 
Bartlett szerint a Champix (másik nevén varenicline) gyógyszer például segíthet csökkenteni a cukor utáni vágyat.  

A The Independent brit napilap felhívta rá a figyelmet, hogy a QUT vizsgálati eredményei ellentmondanak az Edinburgh University 2014-ben ismertetett kutatásának, mely szerint a cukorfüggőség nem biokémiai függőség, hanem olyan mentális betegség, mint például a szerencsejátékfüggőség. Egyes orvosok ezért -bár szimpatizálnak azzal, hogy a cukorimádat mint függőség ívódjon be a köztudatba, mégis- úgy érzik, érdemesebb lenne viselkedésbeli függőségként kezelni és gyógyítani, mintsem szer- és anyagfüggőségként.

A QUT munkatársainak konklúzióját támasztja viszont alá Dr. James DiNicolnantonio 2015-ben nyilvánosságra hozott kísérlete: ő patkányoknak adagolt infúzióban kokaint, de amint cukrot is kezdtek kaptak, inkább ezt választották és cukorfüggővé váltak!
(Megjegyzés: Cukor helyett fogyassz inkább steviát, vagy eritritet!)
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


(The Independent, The New York Times, Shirley MacLaine: Sage-ing While Aging)
ritmus.hu
Az emberi élet minden aspektusa mulandó; ekként ha bármelyikhez görcsösen ragaszkodunk, előbb-utóbb gyász és veszteség lesz az osztályrészünk. Holott valójában minden megrázó esemény újabb lehetőség, hogy önmagunkban keressük az élet forrását, ami örökké jelenvaló, változatlan, kiapadhatatlan, és amin nem fog az enyészet.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Dr.David R.Hawkins

Ezek is érdekelhetnek

Ezek is érdekelhetnek