FRISS

Mit is jelent a tudatosság? Előfordulhat ugyan, hogy ismerünk valamit, ám az adott dolog mégsem képezi tudatosságunk részét. íme egy példa: amikor általános iskolába jártál, és a tanárod felírta a táblára az első osztási műveletet, azonnyomban a megoldást is elmagyarázta. Te eközben láthattad a táblán a számokat, így világos volt, hogy az osztás elvégezhető, semmi kétséged sem volt efelől, ám te magad mindaddig nem voltál képes erre, amíg nem tanulmányoztad eleget a megoldandó feladatot. Ám az is elképzelhető, hogy a későbbiek során váratlanul rájöttél a megoldásra - azaz egyszer csak megértetted a dolgot, s magadtól is el tudtad végezni a műveletet, így a matematikának ez az ága tudatosságod részévé vált. Érzékeled a különbséget? Intellektuálisan anélkül is felfoghatunk valamit, hogy az adott dolog tudatosságunk részét képezné. 

Viszonylag elterjedt az a nézet, miszerint az összpontosítás óriási erőfeszítést igényel. Valójában épp az ellenkezője igaz! Mindannyiunkkal előfordult már, hogy olvasás közben szinte beleolvadtunk egy-egy érdekes történetbe. Olyankor megszűnik számunkra a külvilág - nem más ez, mint az összpontosítás. E folyamat mintájára a meditációt is képesek vagyunk úgy elsajátítani, hogy közben egyetlen dologra fókuszálunk, s minden mást kizárunk az elménkből. A figyelem ezen állapota a Csend állapota. Nagyon fontos, hogy naponta legalábbnéhány percig nyugodt körülmények között legbelsőbb gondolatainkra figyeljünk, hogy alaposan felmérve önmagunkat, felismerjük az igazságot.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Venice Bloodworth: Kulcs önmagadhoz
Ha hagyod, hogy a múltad határozza meg, hogy hogyan éled meg a jelent, akkor már szét is romboltad a jövődet.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Sadhguru
Alvás közben, az "éteri test" vagy más néven energiatest (a fizikai testünk maga) töltődik. Kitágul és megnyílik, hogy magába szívja és tárolja az energiát. Az energiatest normális körülmények között ezt csak alvás közben tudja megtenni. Amikor megnyílt(ak), a csakrák folyatják az energiát az energia-testbe, éteri anyag formájában. A feltöltődés alatt az asztráltest különválik, és az asztrálvilágba "utazik", ahol álmokat hozhat létre és tapasztalhat meg. Ha ez az elkülönülés tudatosan történik, vagy utána öntudatunkhoz (magunkhoz) térünk, akkor bizonyos ellenőrzésünk lesz felette. Ekkor ez egy testen kívüli élmény, asztrálprojekció vagy tiszta álom.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Robert Bruce
A tudatalatti elme SOKKAL nagyobb vizualizációs erővel rendelkezik, mint a tudatos elme. Ez körülbelül olyan, mint egy szuperszámítógép egy játék számológéphez képest. Az asztrális dimenzióban, tudatos projekció vagy "tiszta álom" során, amikor a tudatos elme figyel, ez a különbség nagy zavarodottságot okozhat. A tudatalatti végig ott bujkál a felszín alatt a projekció folyamán. Az egész kreatív erő próbál kitörni, hogy létrehozhasson, és amint tudja, meg is teszi ezt. A kreatív erőnek ez a különbsége (a tudatos tudatalatti elme között), kombinálva az egész élet alatt megszokott egyirányú nézéssel az oka az Alice Csodaországban - effektusnak. Hadd magyarázzam meg.....

Vegyük ezeket:
1. A tudatalatti elme hihetetlen kreatív ereje
2. A tudatos elme gyenge kreativitása
3. Az asztrális sík érzékenysége a gondolatok iránt
4. Gömblátás
5. Jobb és baloldal érzékelésének felcserélődése.
És kész is a totális zűrzavar receptje.

Az Alice Csodaországban-effektus

Kivetítjük az asztráltestünket, és körbenézünk a szobában. Minden normálisnak tűnik, ám hirtelen észre vesszük, hogy az ajtó rossz falon van... Hogyan? Nézelődés közben ezt az ajtót hátsó nézetben láttuk, felcserélve az agy természetes jobb- és baloldali perspektíváját. Az agy ezt nem tudja feldolgozni, a (ez eddig megszokott) frontális látásmód miatt. A bútorok, ajtók, ablakok helye normális, de hátsó nézetben ez megváltozik. Ez készteti a tudatalattit, hogy létrehozzon egy ajtót ott, ahol - azt gondolja - annak lennie kell. Amikor ránézünk, igazinak tűnik, noha nem kellene ott lennie. És ha egyszer létre lett hozva, ott is marad, mivel az agy számára feldolgozhatatlan lenne ha eltűnne. Szilárd, igazi ajtók végül is nem szoktak csak úgy eltűnni a semmiben a szemünk előtt.

Amikor az ajtó rendes helye felé fordulunk, az ott is van, ahogy rendesen. Ilyenkor két, három, vagy akár több ajtónk is lehet egy helyett. Ha a valódi ajtón megyünk át, a ház többi része, remélhetőleg, olyan lesz, amilyennek lennie kell. De ha az egyik "képzelt" ajtón lépünk át, akkor az elménk tudni fogja hogy az nem igazi ajtó, és nem nyílhat a ház bármely valódi részébe, tudja hogy nem lenne szabad ott lennie. Ha kinyitjuk ezt az ajtót, valami mást fogunk ott találni. Általában egy nem létező folyosót vagy átjárót, ami a ház egyéb olyan részeibe vezet, amik szintén nem léteznek. Innentől kezdve, ha ezen az ajtón átlépünk, a Csodaországban találjuk magunkat, ahol minden lehetséges, csak nem túl valószínű. Ilyenkor gyakorlatilag a valóságban nem létező de most létező ajtón keresztül az asztráldimenzióba léptünk be. 

Ha a tudatalatti elkezdett létrehozni dolgokat, onnantól már nem is fogja abbahagyni. Erre azért van szükség, hogy a tudatos elme elfogadhassa azt az abnormális helyzetet, amibe került. Ennek a kreativitásnak egy bizonyos szintjénél a tudatalatti elveszíti azt (az állapotot), és az asztrálvilág más részeibe kezd utazni. Az AP-nek ennél a pontjánál a valóság teljesen elvész, és helyette az asztráldimenzióba megyát az egész. Az Alice-hatás többféle módon is bekövetkezhet az AP során, a fenti leírás csak egy példa. Az AP-t végző személyek gyakran jelentették, hogy egyszerűen elvesztik fölötte az ellenőrzésüket, tárgyak tűnnek fel, majd el, és egyáltalán, minden nagyon furcsa lesz. Ezt alapvetően a tudatalatti hatalmas létrehozó ereje okozza, amely ilyenkor működésbe lép. Elkezd tárgyakat létrehozni és eltűntetni, majd az asztráldimenzió más területére visz, és egyáltalán, mindent megnehezít szegény (AP-t végző) személy számára. 

A fenti probléma elkerülése érdekében: koncentráljunk arra amit teszünk az AP során, ne hagyjuk hogy gondolataink elkalandozzanak. Az irányok felcserélődésének problémája a minimálisra csökkenthető, ha mindig az "előre" irányra koncentrálunk, egyszerre csak egyirányba figyelünk. Megforduláskor szépen körbe kell fordulni a figyelmünkkel, nem pedig egyik pillanatról a másikra a hátsó nézetre váltani. Az asztrálvilág jó hely a nyugalomra, ha komoly terveink vannak. A tudatalatti hatalmas létrehozó ereje, persze, kihasználható. Nagyon értékes eszköz, ha tudjuk, hogyan használjuk fel azt.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Robert Bruce
A fizikai testünk körülbelül 220 fokos szögben lát (a periférás látással együtt). Tehát csak előrefelé látunk, de hátra, lefelé, fölfelé ugyanabban az időpillanatban nem. Az asztráltestünkben TÖBB mint 360 fokos a látókörünk, és egyszerre látunk minden irányban. Ez a szferikus látás. (gömblátás). Az AP (asztrális projekció) során a szokás hatalma alatt állva, csak egy irányba figyelünk, arra, amerre (szerintünk éppen) az "előre" van. Ettől még az összes többi irány látványa is ott van, ugyanabban az időbe, csak éppen az agyunk nem tudja ezeket egyidejűleg feldolgozni. Ez az agyba az egész életen keresztül berögződött, frontális látás szokása ellenvaló. A gömblátás olyan, mintha egy többirányba látó szemünk lenne, amely egyidejűleg lát az összes irányba! Az asztráltestben nincsenek fizikai szerveink, mint amilyen pl. a szem. Ilyenkor a tudatnak egy, a semmiben lebegő, kivetített, nem-fizikai pontja vagyunk. Ilyenkor a gravitáció sem hat ránk, sem más fizikai törvény. Ebben az állapotban nincs le és fel, jobbra és balra, elöl és hátul. Csak az életünk során belénk rögződött látásmód az, ami ezt a perspektívát ránk akarja erőltetni az AP során. Fontos a gömblátás megértése, ha hatásosan akarunk működni az asztrálvilágban. 

Ez főleg akkor van így, amikor valós időben projektálunk, a valós világhoz közeli síkra. A gömblátás miatt gyakran úgy tűnhet, mintha tükörkép-világban találnánk magunkat, vagy a valóságnak egy megfordított másolatában. Ezt saját magunk okozzuk, amikor elveszítjük az eredeti nézőpontunkat a projekció során. A projekció során egy ponton bármikor dezorientáltakká válhatunk, és a normálistól eltérő nézőpontban találjuk magunkat, amikor gondolkodás nélkül megfordulunk, vagy fejjel lefelé fordulunk. Ez megfordítja a természetes jobb és baloldalt, fel és le irányokat. Arra készteti a tudatalattit, hogy megfordítsa a képet, hogy a normál tudat rendesen működhessen. Mivel az asztrálvilágban nincs fizikai test, nem szükséges megfordulni ha hátra akarunk nézni. Egyszerűen csak a nézőpontot változtatjuk "hátrafelé"-re. Ez, ha mozgás nélkül történik, akkor a tükörkép-effektust okozza. 

A következő ábra illusztrálja ezt a megfordított nézőpontot (megfordulás nélkül). Vegyük észre, hogy a jobb és bal nem cserélődik fel.

jobb | bal (A) <------------+------------> (B) jobb | bal

Tehát, amint a nézőpontunk (A)ról (B)re változik (illetve a nézési irány) megfordulás nélkül, a jobb és baloldal nem cserélődik fel. Ez készteti a tudatalatti elmét, hogy kreatív erejét felhasználva kijavítsa a látványt, vagy annak egy részét, azzal, hogy megfordítja azt. Ez könnyebb, és kevesebb gondot okoz a tudatalattinak, mintha el kellene fogadnia a két oldal(örökös) felcserélődését. 

Hasonló hatást lehet elérni, ha lefekszünk és a fejünk fölé nézünk, vagy pedig fejen állunk, és megpróbáljuk a tárgyak jobb és bal oldalát megfogni. Ez egy kis zavart okozhat a jobb és a bal megítélésében, tehát tudatosan ki kell gondolni, hogy melyik melyik oldal is ebben a megfordított helyzetben. Ez az enyhe kis zavar elég a tudatalattinak ahhoz, hogy valami könnyebben elfogadhatót kreáljon inkább.A gömblátás megérthető, de attól még zavarba ejthet az AP során, ha előáll az oldalak felcserélődése. 

Inkább számításba kell venni, mint küzdeni ellene. Ilyenkor el kell fogadni atükörképet, és egyszerűen a tárgyak, objektumok elhelyezkedése alapján tájékozódni, nem pedig a saját jobb- és baloldaról való beidegződéseink alapján. Az AP során minden amit látunk, az elme által kerül felfogásra. A tudatalatti számára könnyű dolog az AP folyamán megcsavarni vagy megfordítani a valós világnak a tudatos érzékét, akár részben, akár teljes egészében. Megjegyzés: a megfordított nézőpont jelensége nagyon gyakran megtörténhet bármely projekciónk során.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Robert Bruce
Minden, a valós világban megjelenő új tárgy, objektum bizonyos idő után asszimilálódik az asztrális dimenzióba. Ilyenkor annak a gondolati formája először az asztrálvilágnak alegalacsonyabb szintű részében jön létre, abban, amelyik a legközelebb áll a valós világhoz, és az idő múlásával egyre inkább állandó lesz. Amint a többi gondolati formával is így van, minél több figyelem fordul felé, annál gyorsabban növekszik. Minél magasabbra kerülünk az asztrális dimenzióban (azaz minél messzebb a valós vagyfizikai világtól), annál kevesebb gondolati formát találunk úgy és olyannak, ahogyan azt itt a valós világban ismerjük. A fizikai dolgoknak nagyon sokáig kell hatással lenni rá, ahhoz hogy formát öltsenek, és megtalálhatók legyenek az asztrálvilágban. 

Próbált már valaha egy idegen házban sötétben közlekedni? Igen, mindenbe beleütközött. De ilyenkor amint otthonossá válunk abban a házban, a minket körülvevő formáknak egy képzeletbeli képe alakul ki bennünk, és így már könnyebben tájékozódunk sötétben is. Minéltöbb időt töltünk ebben a házban, annál erősebb lesz ez a képzeletbeli kép. Ez hasonló ahhoz, amint a gondolati formák növekednek a többi (asztrális) dimenzióban.

A gondolati formák fejlődése visszafelé is hasonlóan működik. Ha egy objektum nagyonhosszú időn keresztül állandó helyen volt, akkor egy tartós gondolati formává alakult azasztrálvilágban. Ha ezt az objektumot elmozdítjuk vagy elpusztítjuk, akkor annak a gondolati formája még továbbra is megmarad. Ily módon pl. az asztrálvilágban olyan bútorokat találhatunk a lakásban, amelyek igazából nincsenek ott, keveredve a sajátjainkkal. Ez a régebbi dolgok megmaradt gondolati formái miatt lehetségesek, amelyek pl. előző bérlőké voltak, stb., és még évekkel azután is a helyükön maradnak, hogy az "eredetijük" elmozdult onnan. A gondolati formák nem követik a mozgásban a "valós párjukat". Újak kezdenek fejlődni ott, ahová az objektumot mozdítottuk, és a régiek pedig folyamatosan elhalványulnak. Minél tovább van egy objektum állandó helyen, annál erősebb gondolati forma lesz a helyén az asztrálvilágban. Ez az épületekre, építményekre, geológiai tereptárgyakra szintén érvényes. Projektálhatunk egy parkba, és ott akár találhatunk olyan házat, patakot, dombot, ami igazából nincs ott. Ezek valószínűleg léteztek a múltban. Minél magasabbra mozgunk az asztrálsíkok között, annál régebbiek a gondolati formák, és annál távolabbi geológiai időben érezhetjük magunkat. Egy gondolati forma növekedésének az üteme nagyban függ az arra fordított figyelemtől. 

Például egy milliók által szeretett, ismert, megtekintett és gondolatban gyakran felidézett festmény sokkal erősebb gondolati formával bír, valószínűleg, mint az az egyszerű festmény, ami valakinek a hálószobájában függ, és csak kevesek látják. Az asztrálvilágban tapasztalható gondolati formák száma attól függ, hogy milyen közel vagyunk a valós világhoz. Ha nagyon közel vagyunk, mint például egy valós idejű testen kívüli élmény során, akkor valószínűleg csak nagyon keveset (ha egyáltalán egyet is) fogunk látni. A valós idejű testen kívüli élménysorán nem is igazán az asztrálvilágban, hanem az asztrál- és a fizikai dimenzió közötti átmeneti zónában létezünk.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Robert Bruce
Az asztrális a fizikaihoz legközelebb "eső" dimenzió. Úgy borítja be és hatja át az egész világot (Földet), mint egy hatalmas gondolati (tudat-) háló(zat), felfogva és magában tartva minden gondolatot. Ennek a tartalmát a világ elméinek közös tudata hozza létre. Az összes gondolatot, emléket, fantáziát és álmot tartalmazza, amit a világ élő teremtményei eddig létrehoztak. A gondolatoknak ez a tengere rétegekre, síkokra oszlik, amiket asztrális síkoknak, asztrálvilágoknak vagy asztrális valóságoknak nevezünk. Az asztrális dimenzió asztrális anyagból jön létre, és találóan írhatjuk le gondolati anyagként. Ez a gondolatokra nagyon érzékeny, és bármilyen formába vagy alakba önthető. Ezek a kreációk olyan tökéletesek lehetnek, hogy nem lehet őket megkülönböztetni a valóságtól. Ez legkönnyebben egy, az asztrális anyag, és az előhívatlan, nagysebességű film közé vont párhuzammal magyarázható meg. Amikor a filmet fénynek tesszük ki, amely fényt a kameralencséje fókuszálja, akkor a valóság tökéletes képmása azonnal beleég a filmbe, a fénynek a filmre gyakorolt kémiai hatása miatt. Amikor az asztrális anyagot kitesszük az elmének a gondolatok által fókuszált hatásának, az asztrális anyag azonnal megformálja a valóság pontos képét, az asztrális anyag és a gondolatok kölcsönhatása következtében. Az asztrális dimenzió bármely kreációjának a minősége, pontossága nagyban függ az azt létrehozó elme erejétől.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Robert Bruce
Készen állsz arra, hogy az univerzumra hangolódj? Tudom, hogy a válaszod igen. De tovább szeretnék menni. Az a válaszod, hogy: „Igen, teljesen készen állok”? Vagy az, hogy: „Igen, de…”?
Ez egy fontos különbség, mivel még az enyhe ellenállás is blokkolja az áramlást. Ha ellenállónak érzed magad, vagy habozva válaszolsz erre a kérdésre, akkor a következő a megoldás: hívd elő az ellenállásodat. Nagy a valószínűsége annak, hogy valamilyen módon nem vagy összhangban az öröm érzésével, de emiatt nem kell kiakadnod! 

Csak bocsáss meg magadnak. Mondd el a következő imát magadban vagy hangosan: Megbocsátom a múltamat, elengedem a jövőt, és tiszteletben tartom azt, ahogy a jelenben érzem magam. Abban a pillanatban, amikor megbocsátod a múltadat, átengeded a helyet a jelennek, és energiaeltolódás következik be. És itt van az igazán izgalmas dolog: ebben a pillanatban tökéletesen sínen vagy. Az univerzum mindig IGEN-t mond, még akkor is, ha nem feltétlenül érzed ezt. 

Ha most nagyon sok probléma van az életedben, kezdd el megköszönni őket. Az életünk problémái választási lehetőséget kínálnak nekünk: hagyhatjuk, hogy átvegyék a hatalmat, vagy hagyhatjuk, hogy segítsenek minket abban, hogy a kegyelem felé forduljunk. 

Amint megtörténik a váltás, elkezdődik az új életed! A világ, önmagad, a kapcsolataid és a fizikai tested észlelésének új módja. Csak azt a vágyadat kell átváltanod, hogy jobban érezd magad. Tehát, barátom, állj neki a váltásnak. Még a legnehezebb élmények is nagyszerű bölcsességet és iránymutatást kínálnak. Légy hálás azért, ami kellemetlenséget okozott, mert felfedi számodra azt, amit még gyógyítanod kell. Szánj egy percet arra, hogy megköszönd az élet olyan helyzeteit, amelyek nem okoznak túl jó érzéseket. Áldd meg ezeket a problémákat, hogy felszabadíthasd őket. Szánj egy percet arra, hogy a munkahelyed elvesztését lehetőségként lásd, hogy karriered olyan irányt vehessen, amely örömöt jelent számodra. Tekintsd a szakítást egy esélynek arra, hogy jobban szeresd önmagad. Légy nyitott a fizikai betegség észlelésére úgy, mint esélyt arra, hogy közelebb kerülj Istenhez. Abban a pillanatban, amikor úgy döntünk, hogy fájdalmunkat a nagy gyógyulás és fejlődés katalizátoraként érzékeljük, újra összhangba kerülünk az univerzum hatalmával. Ez a hála segít kikerülni az áldozatszerepből, és pozitív állapotába kerülni. 

Lehet, hogy arra gondolsz, hogy: „Ha hálás vagyok ezekért a dolgokért, nem azt az üzenetet küldöm, hogy ez számomra rendben van?” Valójában ennek épp az ellenkezője igaz. Ha hagyod, hogy a nehéz helyzetek uralják az életed, hatalmat és lendületet adsz nekik. Amint úgy döntesz, hogy látod a fényt a sötét sarkokban, átirányítod az erődet a kívánt irányba. A nehéz vagy kellemetlen helyzetek világossá teszik azt, amit nem akarsz, ezáltal segítenek felfedezni, amit akarsz. Ez az első lépés, hogy visszatérj az összhanghoz.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Gabrielle Bernstein: Szupervonzás
Elménk tudat alatti szintje - amely az Egyetemes Teremtő Törvény része - hivatott kezeskedni arról, hogy mindig rendelkezésünkre álljon a törvény, amely nem csupán velünk, hanem az univerzum minden egyes elemével kapcsolatban áll. A javunkat szolgáló jó dolgokat csupán az Istentől való elszigeteltségünkbe vetett hit tartja távol tőlünk. Ez a hit béklyóz le minket, nem pedig valamiféle valós erő. A téves hiedelmek korlátoznak bennünket, így addig nem lehetünk teljesen szabadok, amíg nem változtatjuk meg a gondolkodásunkat - ezt jelenti „az Elme Megújításának" elve.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Venice Bloodworth: Kulcs önmagadhoz
Egyetlen törvény létezik csupán, egyetlen alapelv, egyetlen ok, egyetlen erőforrás. Ezt a törvényt nem változtathatjuk meg, ám ha valóban megértjük, együttműködhetünk vele - ha így teszünk, akkor velünk, általunk és értünk munkálkodhat. Az ember természetes állapota az egészség. Az „ép test-ép lélek-ép elme" ideális állapotában bővelkedhetünk a földi javakban. Ha megértjük ezt az igazságot, és összhangban élünk a törvénnyel, akkor a lehető legtermészetesebb módon lesz részünk egészségben és bőségben.
 
Az emberek többsége úgy hiszi, hogy a békesség és a bőség, illetve a nélkülözés és a betegség valamiféle isteni gondviselés folyománya. Ám akik ismerik az igazságot, megértik, hogy az élet, az egészség és a jólét az univerzum természetes törvényének részét képezi, s hogy mindannyian a megfelelő gondolkodás révén érhetjük el vágyainkat. A gondolatok valós dolgok: rezgéseket keltenek, és mozgásba hozzák az Elme Törvényét. Mindig minden az elme szintjén kezdődik, s elsőként gondolat - azaz a működésben lévő elme formájában ölt testet. Könnyen felismerhetjük tehát, hogy a gondolkodás teremtő folyamat.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Venice Bloodworth: Kulcs önmagadhoz

Ezek is érdekelhetnek

Ezek is érdekelhetnek