Az emberiség rabszolgának való teremtése a Nefilimek által
Hogy röviden összefoglaljam és tisztázzam: a lázadás után, amikor új faj teremtését határozták el (emberek), a Nefilimek (annunakik) testesítették meg az anyai jelleget. A sumér iratok szerint hét Nefilim nőt választottak ki erre a feladatra. Azután agyagot vettek a földből, vért egy emlősből, spermát egy fiatal Nefilim férfiból, az alkotókat összekeverték és a kiválasztott fiatal Nefilim nyolc méhébe helyezték, s azok később emberi lényeknek adtak életet. 
Az eredeti történet szerint hét emberi csecsemő született meg egyszerre, nem csupán Ádám és Éva - ezen kívül sterilek voltunk. Nem voltunk képesek a szaporodásra. A Nefilimek folytatták a kicsiny emberek nemzését, egy egész sereget hoztak létre a kicsinyekből - azaz belőlünk - s mindannyiukat Gondwana szigetére helyezték. 

Ha hiszünk a történet állításainak, amely félig sumér eredetű felében pedig Thoth-tól ered, fajunk szülőanyja a Nefilim-, apja pedig a Szíriuszbeli fajtából származik. Nos, ha nem maradtak volna fenn bizonyságul a sumér ékiratos táblák, mindez ugyancsak hihetetlennek tűnne - sőt még így is az. Ám rengeteg tudományos bizonyíték támasztja alá a történet hiteles voltát, melyekről magunk is meggyőződhetünk, ha elolvassuk a régészeti feljegyzéseket - nem a Szíriuszbeli apára, hanem a Nefilim anyára vonatkozóan.
A tudomány nem érti, hogyan kerültünk ide. Mi azonban már tisztában vagyunk vele, hogy van egy „hiányzó kapocs” közöttünk és az utolsó emlős között. Úgy tűnik, mintha a semmiből jöttünk volna elő. 
Azt tudják, hogy eredeteink megközelítőleg a 150-200.000 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza, arról azonban nincs elképzelésük, honnan jöttünk vagy hogyan fejlődtünk Egyszerűen átléptük valamiféle titokzatos ajtó küszöbét és ezzel megérkeztünk.


Ádám és Éva

A sumérek feljegyzéseinek egy másik érdekes részlete arról számol be, hogy mialatt az emberi faj arany után ásott Afrikában, a mai Irak közelében elterülő északi városok rendkívül magas színvonalúvá és hallatlanul széppé fejlődtek. Az esőerdőkben emelt városokat hatalmas kertek vették körül. A sumérek állítása szerint a Nefilimek végül úgy döntöttek, hogy a déli bányákban dolgozó rabszolgák közül néhányat az északi kertekbe hoznak, hogy műveljék azokat. Szemlátomást nagyszerű rabszolgák váltak belőlünk.
Egy napon Enlil fiatalabb fivére, Enki (akinek a neve kígyót jelent), elment Évához - az iratok ezt a nevet használták, Éva - és elmondta neki, hogy a fivére azért nem akarja, hogy az emberek egyenek a kert közepén álló fáról, mert az a Nefilimekhez hasonlóvá tenné őket. Enki ezzel elégtételt vett fivérén egy közöttük kirobbant összeütközésért. (Egyébként a egész történet még ennél is sokkal szövevényesebb; aki akar, utána nézhet a feljegyzésekben.) Enki tehát meggyőzte Évát, hogy egyen az almafáról, jó és a rossz tudásának fájáról, amely, a sumérek szerint többet jelentett, mint pusztán egy dualisztikus szemléletmódot. Megadta Éva számára a szaporodás lehetőségét is, a képességet utódok világra hozatalára.
Éva rálelt Ádámra, mindketten ettek a fáról majd gyermekeket nemzettek, akiknek a neveit a sumér táblák felsorolják. Nézzük most meg az Ádám-Éva történet folytatását mindkét változatban: vessük össze az ősi sumér iratokban és a Bibliában szereplő verziót. Isten keresztülsétál a kerten, testben van, legalábbis ezt sugallják a Genezis sorai. Sétál a kertben, Ádámot és Évát hívja. Nem tudja merre vannak. Isten, mégsem tudja hol lehetnek. Szólítja őket, és ők jönnek. Nem tudja, hogy ettek a fáról, míg meg nem látja, hogy szégyenükben megpróbálnak elrejtőzni. Azután ráébred arra, hogy mit cselekedtek.
Van itt még egy érdekes dolog: az eredeti Bibliában - és voltaképpen az összes többiben - az Isten szó, az elohim nem egyes, hanem többes számban szerepelt. Lehet, hogy az emberiséget teremtő isten egy faj volt? Enlil haragra lobbant, amikor rájött arra, hogy Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből. Azt végképp nem akarta, hogy a másik fáról, az Életfáról is szakítsanak gyümölcsöt, mert általa nem csak szaporodni volnának képesek, hanem halhatatlanná is lettek volna. (Nem tudjuk, hogy valóban fákról volt-e szó. Lehet, hogy valami tudattal kapcsolatos dolgot szimbolizáltak. Hogy ezt megelőzze, Enlil eltávolította Ádámot és Évát a kertjéből. Elvitte őket valahová máshová, és figyelemmel kísérte az egész család életét. Ezt a történetet a Biblia megszületése előtt 2000 évvel foglalták írásba.
Ádám és Éva idejétől fajunk két törzsben fejlődött tovább: az egyik képes volt a gyermeknemzésre és (bár figyelő szemek kereszttüzében) szabadon élt, a másik nem hozott a világra utódokat és rabszolgaként létezett. A modern tudósok felfedezései szerint ez utóbbi ág egészen a 20.000 évvel ezelőtti időkig folytatta az aranykitermelést. E második törzs csontjai, melyeket a bányák területén találtak, hasonlóak voltak a miénkhez; az egyetlen különbség mindössze az, hogy ők nem voltak képesek az utódnemzésre. Ez a törzs 12.500 évvel ezelőtt, a Vízözön idején teljes egészében megsemmisült.
Négy pólusváltozásról ejtünk majd szót - amikor Gondwanaföld, amikor Lemuria és amikor Atlantisz elsüllyedt (ez egybeesik a Vízözönnel), és arról amelyik mostanában fog bekövetkezni. Fontos tisztában lennünk a következőkkel: Thoth szerint a Földtengely elhajlásának szöge és a pólusváltozás - ami a tudomány felfedezéseinek értelmében igen gyakran megesik - szöge kapcsolatban áll a bolygón lezajló tudatváltozással. Például, a legutóbbi pólusváltozás a Vízözön idején ment végbe, az Északi Sark akkoriban Hawaii-ban helyezkedett el (tudom, ez vitatható) - legalábbis ott volt a mágneses pólus - most azonban gyakorlatilag attól 90 fokra található. Ez meglehetősen nagy átalakulást jelentett, ám nem pozitív, hanem negatív fordulatról volt szó - tudatunk lefokozódott. (foly.köv.) 
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titkai


Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: