Spiritualitás VI.: Világok teremtése, párhuzamos világok és univerzumok

Az ember szívesen olvas könyveket, néz filmeket, és néha érdekesebbnél érdekesebb világokat lát álmában. De mennyire van valóság alapja mindezeknek? 

Az emberek többsége úgy tekint minden filmre, és minden könyvre, hogy többségüket az emberi elme „szülte”. Abba viszont talán senki nem gondolt még bele, hogy ezeknek a történeteknek valóság alapjuk is van. Ugyanúgy, ahogy minden személynek, karakternek, illetve tárgynak, amit egyszer valaki „megálmodott”. 

Van, aki ihletnek hívja… Viszont ezeket az információkat, képeket, történeteket máshonnan is kaphatjuk. Illetve saját magunk is teremthetjük… 

A teremtő erő mindenkiben ott van. Ahogy Földünk is a gondolat teremtő ereje által alakul és a kollektív tudat hatására, úgy minden más is. 

Minden apró dolog egy gondolattal kezdődik. Legyen az érzés, egy kép, egy tárgy, egy karakter, egy világ… 

Materializálódhatnak a gondolataink? Igen. 

Bár a 3.dimenziónak köszönhetően a teremtések nem olyan gyorsan manifesztálódnak a fizikaiságba, mint a magasabb dimenziókban. De ahogy a szavaknak, gondolatoknak is hatása van a szervezetünkre,  környezetünkre, világunkra, úgy minden elképzelt vagy leírt gondolatnak hatása van az univerzumra.  

A gondolat teremtő erejére a legegyszerűbb bizonyíték, amikor valaki pl. egy gyertyatartót, mécsest szeretne megalkotni. Először valakinek a gondolatában ölt formát. Lehet az formatervező, vagy iparművész, stb. A belső látásának köszönhetően a tervező létrehozza a mécsest. Utána jön, hogy letranszformálja a fizikai világba. A gyertyatartóról készült tervrajzot, méreteket, színeket, anyagot, és minden részletet megad a kivitelezőnek (pl. üvegfúvónak, vagy kerámikusnak). Szóban is elmondja mit és hogy szeretne. Ez a másik letranszformálási mód. Az eredeti gondolatok hanghullámokkénti közlése. Ezután a tervrajzok és a szóbeli közlés elegendő ahhoz, hogy a kivitelező „újraépítse” a tervező gondolatát, és hozzákezd a tárgy megteremtéséhez. Végül pedig elkészül a materializálódott gondolat, vagyis a mécses.

Ugyanígy működik az élet és minden esemény is, amit megtapasztalunk, vagy amit megszeretnénk tapasztalni. Először a gondolatainkban születik meg. Ezután akár ki is mondhatjuk, vagy le is írhatjuk őket, hogy gyorsabban manifesztálódjanak. 

A Földön jelenleg millió számra jelennek meg különböző történetek mindenféle témában és formában. Az egyikben a Földön béke van, a másikban apokalipszis (és annak mindenféle fajtája), egy harmadikban háború… és még sorolhatnánk.

De vehetjük a Star Trek vagy Star Wars epizódjait is… vagy akár a fantasy, vagy szuperhősös filmeket, képregényeket.

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy amit olvasol, és látsz, minden igaz? 

Lehetetlen? 

Hogyan is kezdődik mindezek készítése? 

Gondolattal. 

Gondold el, hogy az univerzum végtelen. Ebben a végtelenben pedig olyan alternatív, párhuzamos világok és univerzumok is léteznek, amiket MI teremtettünk és teremtünk folyamatosan! 

Mindaz, amit egy író, vagy művész „kitalál”, megalkot: LÉTREHOZ. És ezen van a hangsúly. Létrehozza, megteremti a gondolatainak a teremtő erejével. 

Manifesztálódni pedig egy másik univerzumban fog.
Milyen érdekes, hogy számos alkalommal teszik az „univerzum” jelzőt gyűjtőfogalomnak egy-egy filmsorozat, képregény vagy könyvsorozat elé. 

 

A gondolat teremtő ereje nem korlátozódik csak a Földre és a jelenlegi életedre. 

 

 

Ahogy a saját életed fizikai eseményeit is TE magad teremted meg – jót és rosszat egyaránt – gondolataid által, ugyanúgy hatással van minden más gondolatod is az univerzumra.

Gondolj bele, a Földön 7,6 milliárd ember él jelenleg. Mennyi gondolat másodpercenként? És ez a rengeteg gondolat hány univerzumot és világot foglalhat magába?

– „Lekérdez” az univerzum „könyvtárából”(Akasha Krónika) tudattalanul. 

– Más dimenzióbeli fajok, lények próbálnak gondolatokat közvetítetni. Egy kép, egy regény, film készítésekor pedig próbálják megismertetni magukat az emberekkel. (Sajnos az ilyesféle gondolatokat sokszor manipulálják negatív fajok, hogy a pozitív fajokat rossz színbe tüntessék fel a földi emberek számára.)
– Felsőbbik énünk által kapjuk az „ihletet”. 

Az ihlet jöhet akár belső látás, belső hang formájában is.
Verne Gyula (Jules Verne) száznyolc olyan dolgot írt le az 1800-as években, ami csak később vált valóra – közülük már hetven! Pl. rakéta, űrhajó, mesterséges hold, óriáslöveg, gépfegyver, gőzautó, energiatermelés vízi erő segítségével, a Föld hőjének hasznosítása, gyorsvasút, jég alatti tengeralattjárók, számológép, helikopter, szuperszonikus repülés, energiasugárzás nyalábban (lézer), óriás tükröstávcső, tévé-telefon kombinációja.
Csak kilencven évvel Verne halála után jelent meg egy 1863-ban írt regénye, Párizs a XX. században címmel. A könyv egy férfiról szól, aki felhőkarcolók között él, nagy sebességű vonatokon és gázüzemű autókon utazik, számológépeket és egy világméretű kommunikációs hálózatot használ, mégsem találja a boldogságát, és élete tragikus véget ér. Verne a kéziratot elzárta, és halála után az ükunokája találta meg 1989-ben. Először 1994-ben adták ki.
A regény akkoriban szenzáció volt, mivel felfoghatatlanul pontos leírást ad a modern időkről: részletesen leírja a légkondicionálást, az autókat, az internetet, a televíziót és más, később rendkívül hasonló módon megvalósult eszközöket.

Voltál már úgy, hogy találtál egy festményt, képet, rajzot, akár tájról, akár személyről és felkiáltottál:

– Hisz ezt/őt ismerem! 

Megdöbbenve nézed, ott a fejedben a kép róla tisztán (akár belső képként láttad, akár álom formájában), és nem érted, hogy más, hogy rajzolhatta le azt amit, vagy akit láttál.

Pedig ez is csak az előzőekből kiindulva egy „ihlet” kivitelezése. A művész pedig ugyanúgy, ugyanazt látta – akár másik világból -, amit te is, csak ő meg is örökítette kép formájában. 

Hogy láthatta mégis ugyanazt?
A válasz: Minden  összeköttetésben áll mindennel, és mindenki mindenkivel, akár egy nagy energiamező, vagy háló.
A „véletlenek” vagy inkább a szinkronicitás hatására pedig mindig akkor fognak az ilyen apró dolgok eléd kerülni, amikor itt az ideje. Az „időt” pedig maga a frekvenciád és a rezgésed fogja eldönteni.
Mindennek meg van a helye és az „ideje”. 

Álmodtál már úgy, hogy mikor felkeltél, az volt az érzésed, hogy fizikálisan is megtörténtek veled a dolgok? 

Álmunkban a lelkünk más dimenziókban és többnyire alternatív világokban jár. Így rengeteg tapasztalatot tudunk gyűjteni, nem csak a jelenlegi,  hanem más világokról is (illetve abból a dimenzióból is, ahonnan a felsőbbik énünk származik). Azokról is, amiket akár MI magunk teremtettünk egy gondolat, vagy írás által. 

De akkor mi a valóság? Minden. Minden amit látsz, hallasz, olvasol, nézel. 

Mindegyik egy valóság. Attól függetlenül, hogy minek akarod látni. 

A teremtés folyamatos, megállíthatatlan, hiszen ez magának az ÉLETnek a lényege. 

De te döntöd el, hogy tudatosan, vagy tudattalanul teremtesz, vagy csak rábízod magad a kollektív teremtésre (vagyis hogy mások, más emberek gondolatai, tettei irányítsák a gondolataidat).

Ha mindenki végre megértené saját képességének – teremtő erejének – nagyságát, a világ rohamos ütemben változna meg – pozitív irányba… ha mindenki ezt teremtené meg a gondolataival.

Én bízom abban, hogy egyszer az emberiség eljut arra a fejlettségi szintre, hogy egy szebb és békésebb világot élhessünk és teremthessünk a jelenlegi Földön.