Teremtésre vagyunk hangolva
Még a 20. század elején az indiai költővel és misztikussal, Rabindranáth Tagoréval 1930-ban folytatott beszélgetése során Albert Einstein két pontban foglalta össze az univerzumban betöltött szerepünkről alkotott véleményét. „Két különböző elgondolás létezik az univerzum természetéről – kezdte. – Az első úgy tekinti a világot mint egységet, amely függ az emberiségtől, a másik pedig úgy szemléli a világot, mint az emberi tényezőtől független valóságot” (dőlt betűs szavak az írótól).
A világot felépítő anyag – beleértve az atomokat és elektronokat – tudatos megfigyelése közvetlen hatással van az anyag viselkedésére, a jövőben kiderülhet, hogy létezik egy harmadik lehetőség – amely ott helyezkedik el valahol Einstein két szélsősége között. Ez a lehetőség esetleg arra utal, hogy az univerzum egy olyan folyamat során jött létre, amelynek kezdetben mi nem voltunk részesei. Lehet, hogy a teremtés a jelenlétünk nélkül kezdődött, de most, amikor egyre növekszik és fejlődik, már itt vagyunk. A csillagoktól kezdve, amelyek olyan távoliak, hogy sokszor már nem is léteznek, mire a fényük elér hozzánk, az energiáig, amely eltűnik a rejtélyes örvényben, amit mi egyszerűen csak „fekete lyuknak” nevezünk, a változás az az univerzális állandó, amelyre mindig számíthatunk.
Mindennek a részeként történik, amit látunk, és még azokban a tartományokban is, amelyeket nem látjuk. Mostanra már egyértelműen kiderült, hogy nem csupán szemlélők vagyunk a világunkban. Tudatos megfigyelőként része vagyunk mindennek, amit látunk. A tudósok abban ugyan még nincsenek egy véleményen, hogy melyik elmélet ad magyarázatot arra, hogyan változtatjuk meg a valóságunkat, abban megegyeznek, hogy az univerzum változik a jelenlétünkben. Mintha a tudatosság maga a teremtés cselekedete lenne. Ahogyan a fizikus, John Wheeler mondta, egy „részvételi” univerzumban élünk – nem olyanban, amelyet manipulálhatunk, teljes mértékben kontrollálhatunk, vagy amire rá tudjuk erőltetni az akaratunkat. Képességünkkel, amely ma része az univerzumnak, úgy tudunk kicsiny részeket megváltoztatni benne, ahogyan az életünket éljük. A kvantumlehetőségek világában mintha az lenne a feladatunk, hogy részt vegyünk a teremtésünkben. Arra vagyunk beállítva, hogy teremtsünk! Mivel kvantumszinten egyetemesen kapcsolódunk egymáshoz, ez a kapcsolódás azt eredményezi, hogy az életünk látszólag kicsiny változásai is nagy hatást gyakorolnak a világunkra, és azon túl az univerzumra is. Kvantumkapcsolatunk a kozmosszal olyan mélyreható, hogy a tudósok kitaláltak egy új szókészletet annak értelmezésére, hogy az ilyen kapcsolatok valójában mit jelentenek.
A „pillangóhatás” például arra utal, hogy az apró változások is milyen nagy hatásúak lehetnek. Az eredetileg az érzékenység a kezdőfeltételekre néven ismert jelenség lényege az, hogy a világ egyik részén bekövetkező egyetlen apró esemény óriási változást idézhet elő egy másik helyen és időben. A leggyakrabban a következő analógiaként említik: „Ha egy pillangó megmozdítja a szárnyát Tokióban, az egy hónappal később hurrikánt okozhat Brazíliában.”
A hatást alátámasztó gyakran említett példa szerint Ferdinánd főherceg sofőrje nem a megfelelő utcába kanyarodott 1914-ben. A tévedés miatt Ausztria vezetője szemtől szembe találta magát a gyilkosával, és a történelem azt igazolja, hogy Ferdinánd halála robbantotta ki az I. világháborút. Minden egy egyszerű hiba véletlenszerű előfordulásával kezdődött, amilyet egyszer vagy többször minden ember elkövet élete során. A rossz irányba kanyarodásnak globális következményei lettek.
A DNS megváltoztatja az anyagot, amelyből a világunk felépül, és az érzelmek megváltoztatják magát a DNS-t. A katonai és a Cleve Backster által vezetett kísérletek eredménye szerint ezt a hatást nem korlátozza sem a távolság, sem az idő. A hálóhatás arra enged következtetni, hogy mindnyájan rendelkezünk egy erővel magunkban, amely egy olyan tartományban képes hatni, ahol a fizika általunk ismert korlátai nem érvényesek. A tanulmányok azt sejtetik, hogy a tudomány ma ismert törvényei nem kötnek minket. Ez lehet az az erő, amelyre Szent Ferenc, a misztikus, több mint 600 évvel ezelőtt utalt, amikor azt mondta, hogy „csodálatos és vad erők élnek bennünk”.
Ha létezik bennünk egy erő, amellyel megváltoztathatjuk az univerzum lényegét úgy, hogy azzal gyógyíthatunk és békét teremthetünk, akkor ebből az következik, hogy lennie kell egy nyelvnek, amely lehetővé teszi, hogy mindezt tudatosan és saját akaratból tegyük. És van is – ez az érzelem, a képzelet és imádság nyelve, ami a 4. században a keresztény egyház rendeletei miatt a nyugat számára elveszett.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Gregg Braden
