Gregg Braden: 10.kulcs – Nem minden érzés megfelelő
Az esszénusok (a holt-tengeri tekercsek írói és gyűjtői) nyelvén, arámiul íródottősi imák fordításai pontosan azt adják vissza, amit a szerzetes a valóságteremtésének titkaként megosztott velem. Ezek az új értelmezések arra nézve isfriss magyarázattal szolgálnak, hogy az ilyen jellegű tanítások sokszor miért olyan homályosak és ködösek. Az eredeti Újszövetség újrafordítása során az is kiderült, hogy a régi írók szavait és mondanivalóját az évszázadok során számtalanszor félrefordították. Ahogyan a mondás tartja, nagyon sok „elveszett a fordítással”.
Azt figyelembe véve, hogy képesek vagyunk hozzájárulni az élet, az egészség és a család eseményeihez, ha összehasonlítjuk a „kérjetek és adatik” bibliai idézet modern változatát az eredetivel, láthatjuk, milyen sokat veszíthetünk! A Biblia modern és rövidített King James változata a következőt mondja: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!”
Amikor ezt összehasonlítjuk az eredeti szöveggel, meglátjuk azt, ami kimaradt belőle. A következő részben a hiányzókat aláhúzással emeltem ki. „Minden, amit egyenesen, közvetlenül kértek… az Én nevemből, megadatik nektek. Mindeddig ezt nem tettétek meg… Tehát kérjetek hátsó szándék nélkül és vegyen körül titeket a válasz – Burkoljon be, amit kívántok, hogy örömötök teljes legyen.”
Ezek a szavak emlékeztetnek a kvantumelvre, vagyis arra, hogy az érzés egy nyelvezet, amellyel a tudatunk irányítható és fókuszálható. Ez egy állapot, amelyben benne vagyunk, és nem valami, amit a nap bizonyos időszakaiban teszünk.
Az ugyan egyértelmű, hogy az érzelem az a nyelv, amelyet az isteni mátrix felismer, de az is nyilvánvaló, hogy bármilyen érzés nem felel meg a célnak. Ha így lenne, a világ egy rendkívül zavaros hely lenne, ahol az embereknek teljesen más elképzelésük lenne az átfedésekről. A szerzetes azt mondta, hogy az együttérzés egyszerre a teremtés ereje és az átélés, ami elérhetővé teszi. A tanítás legfontosabb üzenete az, hogy akkor érhetjük el az együttérzést, ha úgy közelítünk meg egy körülményt, hogy nincs erős elvárásunk a helyzet – sem helyes, sem helytelen – következményével kapcsolatban. Más szóval ítélkezés vagy egó nélkül kell észlelnünk. És úgy tűnik, hogy pontosan ez a fajta érzelem az, amelyen keresztül hatékonyan meg lehet szólítani az isteni mátrixot. Ahogy a fizikus, Amit Goswami mondja, többre van szükség, mint egyszerű tudatállapotra ahhoz, hogy a kvantumlehetőségből a jelen valósága legyen. Ehhez valójában egy „nem közönséges tudatállapotba”69 kell kerülni. Az arámi fordítás szerint ennek a pontnak az eléréséhez „hátsó szándék nélkül kell kérni”. Egy másik módja az utasítás ezen nagyon fontos részének az értelmezéséhez, ha úgy hozzuk meg a döntést, hogy – modern kifejezéssel élve – a vágyunk független az egónktól. A képzeletünk, hiedelmeink, gyógyulásunk és békénk fókuszát úgy válthatjuk jelenlegi valósággá, ha nem ragaszkodunk mereven választásunk következményéhez. Más szóval úgy kell imádkoznunk, hogy nem döntjük el előre, hogy minek kellene vagy nem kellene történnie.
10. kulcs: Nem minden érzés megfelelő. Azokban, amelyek teremtő erejűek ne legyen se egó, se ítélet. Az egyik legjobb meghatározása ennek a semleges állapotnak a szúfi költő, Rúmi tollából származik. Egyszerű, de erőteljes szavai így szólnak: „A helyes és helytelen cselekedet gondolatán túl van egy mező. Ott találkozunk.”
Milyen gyakran mondhatjuk azt őszintén, hogy életünk során bármikor Rúmi mezején voltunk – különösen, amikor a szerettünk sorsa a tét? Képességünk legnehezebb leckéjének, életünk legnagyobb kihívásának és ellentmondásának tűnik, hogy létrehozzunk valamit a részvételi univerzumban. Minél erősebb a vágyunk, hogy megváltoztassuk a világot, annál megfoghatatlanabb az erő, amivel ez elérhető. Ennek az a magyarázata, hogy amit akarunk, az gyakran az egónkon alapul. Ha nem így lenne, a változás nem lenne annyira fontos. Ahogy egyre érettebbek leszünk, és elérjük azt a tudatállapotot, amelyben már tudjuk, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a valóságunkat, ez a valóság kezd veszíteni a fontosságából. Ahogyan például az autóvezetés utáni vágy is elhalványul, miután elkezdünk vezetni, ha már képesek vagyunk a gyógyítás és béke csodájának megtételére, a sürgetés, hogy ezek megtörténjenek, eltűnik. Ez azért lehet, mert a tudással együtt, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a dolgokat, együtt jár az, hogy el tudjuk fogadni a világot úgy, ahogy van. Ez az erő birtoklásának a szabadsága, anélkül, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanánk neki, segít hozzá, hogy az imáink még hatékonyabbak legyenek. És itt rejlik a válasz azoknak a kérdésére, akik meditáltak, kántáltak, táncoltak, mantráztak és imádkoztak szeretteik gyógyulásáért. Annak ellenére, hogy minden cselekedetet kétségtelenül jó szándék vezérel, gyakran erős kötődés van bennük a szeretett személy gyógyulása vagy gyógyítása iránt. Ezzel együtt jár a meggyőződés, hogy egy csodálatos gyógyulásra van szükség. És ha a gyógyulásnak még meg kell történnie, ez arra utal, hogy még nem következett be – ha nem így lenne, nem kérnénk az imáinkban. Ez olyan, mintha azzal, hogy a gyógyulás eredményét várva a beteljesüléséért tett erőfeszítés azt a valóságot erősítené meg, hogy a betegség jelen van! Ez elvezet az ősi utasítás második részéhez, amely fölött gyakran elsiklunk, miközben próbáljuk a csodákat bevonzani az életünkbe. A fordítás következő része arra szólít fel, hogy „vegyen körül” a válaszunk és „burkoljon be” mindaz, amire vágyunk, hogy megleljük az örömünket. Ez a rész szavakban pontosan arra emlékeztet, amit a kísérletek és az ősi tradíciók közös bölcsessége sugall. Először éreznünk kell a gyógyulás, jólét, béke érzését, valamint a választ az egészségért való imánkra a szívünkben, mintha az már megtörtént volna, még azelőtt, hogy az az életünk valóságává válna. Az idézetben Jézus azt érzékelteti, hogy azok, akikhez beszél, ezt még nem érték el. Ahogyan a barátaim esetében is, akik az ima és jószándék erős gyógyszerével hitték ugyan, hogy azt kérték, hogy imádságuk meghallgatásra találjon, ha csak annyit mondtak, Kérlek, hagyd, hogy ez a gyógyulás megtörténjen, akkor ezt nem azon a nyelven tették, amit az isteni mátrix felismer. Jézus emlékezteti a tanítványait, hogy egyértelműen kell „beszélniük” az univerzumhoz. Amikor úgy érezzük, mintha körülvenne a szerettünk gyógyulása és beburkolna a világunk békéje, ez egyszerre a nyelv és a kód, ami megnyitja az ajtót minden lehetőséghez.
Amikor ezt érezzük, elmozdulunk attól a nézőponttól, amikor képzeletben átéljük azt, ami az utunkba kerül arra, amikor tudjuk, hogy részese vagyunk mindennek. Ily módon egyfajta energiamódosulást hozunk létre, amit a klasszikus „kvantumugráshoz” lehet hasonlítani. Ahogyan az atom elektronja az egyik energiaszintről a másikra ugrik anélkül, hogy térben elmozdulna, amikor tudjuk, hogy tényleg a választás kvantumnyelvén beszélünk, és nem csak azt gondoljuk, hogy talán ezt tesszük, olyankor egy másik tudatállapotban vagyunk. Ez az állapot a tiszta tér, ahol az álmok, imák és csodák kezdődnek.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Gregg Braden
