Spiritualitás I.: Mi a spiritualitás? Mi a különbség a spiritualitás és a vallások között?

Sokan fordultak és fordulnak nap mint nap hozzám ugyanazzal a kérdéssel vagy kérdés dömpinggel így az évek folyamán. Így úgy gondoltam, hogy összefoglalom a lényeget egy cikk sorozatban. Egy kedves ismerősöm reakciója erre, amit most olvasol egy mondat volt csupán: „Rettentően jó hiánypótló írás”…. Hogy mennyire, azt mindenki döntse el saját maga.
Az emberek többsége még mindig összetéveszti a spiritualitást valamiféle vallással, vallási irányzattal – a radikálisabb materiális gondolkodásúak még durvább jelzőkkel illetik a spirituális úton járókat (A jelzők közül inkább csak az egyiket említeném meg. pl. hogy valamiféle szekta vagyunk. Igen… találkoztam már ilyennel is.)
Volt olyan is, aki rákérdezett már, hogy milyen vallású vagyok, és mondtam, hogy nem tartozom egyik valláshoz sem, nem követem és gyakorlom egyiket sem. Erre az illető rávágta, hogy akkor „Ateista vagy?”.
Próbáltam elmagyarázni neki, hogy ateista sem vagyok. Spirituális vagyok, ami nem egy vallás. Még ha egyesek ezt vallásnak is hiszik. Másik igen érdekes szituáció, mikor a keresztény vallásúak keresnek fel azzal a szöveggel, hogy „Látom te is hívő vagy”. Ilyenkor ugyanezeket elmondom az adott személynek, hogy nem vagyok keresztény vallású, még akkor sem, ha hiszek a Teremtőben és Jézusban és vezetik utamat.

Akkor így az első részben tisztázzuk mit is jelent spirituálisnak lenni, mi is a spiritualitás valójában.
A spiritualitást inkább egy életformának lehet nevezni. Egy olyan világnézetnek, ahol tudatában vagy annak, hogy a világ több annál, mint amit fizikai szemmel látsz, hallasz, vagy megfogsz. Mi több, nem csak a világ, hanem TE magad is több vagy annál, mint egy ember.
A nem spirituális emberektől mindig azt kapom, hogy „Hiszem, ha látom”. Én viszont pont abban hiszek, amit nem látok – ami fizikális szemmel nem látható, csakis a 3.szemeddel.
A spiritualitás maga a tudatosság, ami a belső világunkat jelenti. Önmagunk felismerése, megértése. Így könnyebben megértjük a környezetünket, világunkat, mások reakcióit.
Kiléphetsz egy olyan korlátozott világból, ahol mások megmondják mit csinálj és hogyan csinálj, és beléphetsz egy olyan világba, ahol megélheted lelked szabadságát korlátok nélkül, univerzumi szinten.

Miért keverik a spiritualitást a vallással vagy a spiritizmussal?
A nevük habár hasonló, de a spiritizmust, mint fogalmat azokra használjuk, akik halottakat/lelkeket idéznek (szellemtáncoltatás, szeánszok, necromancia stb.), lelkekkel veszik fel a kapcsolatot. Az effajta médiumok élők és holtak világa (lelkek dimenziója) közötti kapcsolatot létesít.
Egy spirituális személy ezzel ellentétben tisztában van azzal, hogy az ilyen szertartások során a spiritiszták milyen erőkkel „játszanak”, és hogy milyen átjárókat/kapukat nyithatnak meg (amin keresztül nem az jön át sokszor, akit hív, hanem negatív entitások.)

A vallásokkal ellentétben a spirituális embernek nem kell templomba járnia, imádkoznia, vagy bármiféle valláshoz kapcsolódó gyakorlatot végeznie. Tisztában van vele, hogy létezik egy felsőbb erő/energia/lény, akit nevezhetünk akár Istennek, Atyának, Forrásnak, Teremtőnek egyaránt. És minden, ami létezik vele Egy. Így Mi is Egyek vagyunk vele. És ahogy Vele, úgy mindenki mással is.
/Leginkább az Istenben való hit miatt szokták keverni a vallásossággal a spirituális gondolkodásúakat./

Felismeri, hogy minden vallási tanítás alapja és legfontosabb tanítása a Feltétel Nélküli Szeretetet (erről is majd később szó esik bővebben).

A vallási hitrendszerek korlátoznak, szabályokat állítanak fel, elvárnak bizonyos dolgokat. A spiritualitásban viszont nincs semmiféle kötelezettséged. Sem kapcsolati téren, sem az életedben. Nincs semmiféle irányelv. És nincs olyan, hogy „büntetés” – a Teremtő részéről. De erre majd egy másik cikkben térek ki, mert ez egy hosszabb téma.
A kötelezettség helyett csupán lehetőségek vannak. Lehetőséged van minden pillanatban eldönteni, hogy mit akarsz megtapasztalni. Mindezt a gondolataid által.
A gondolat teremtő erejével.
Mert bármi, amit tapasztalsz, azt Te magad hozod létre és manifesztálod a fizikai világban/valóságodban. A MOST pillanatában. (Ezzel kapcsolatban ajánlom elolvasni: Élj a MOSTban – Te választod meg minden pillanatodat!)

Spirituális fejlődés és életvitel
A spirituális fejlődést egyrészt maguk a tapasztalatok adják – amit legbelül élünk meg. Másrészt pedig az életvitel és a gondolkodás.
Azért vagyunk lent, hogy tapasztaljunk, érezzünk. Viszont legtöbbször az intuícióra hallgatunk – 6.érzékünkre.
A spiritualitás nem azt jelenti, hogy nem lehet hibázni, vagy azt,  hogy tökéletesnek kell lenni. Korántsem.
A spiritualitásban felvállaljuk negatív érzelmeinket, konfliktusainkat – nem szabad ezeket magunkban tartanunk és elfojtanunk, mert ezek azok a dolgok, amik később betegség formájában materializálódhatnak bennünk.
Több olyan kérdést is kaptam már, hogy miről kell lemondani, ha elkezdi valaki a spirituális életet.
Én azt mondom: Semmiről.
Ahogy mondtam, azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk. És ezt a fizikai tapasztalást itt, ezen a létsíkon, dimenzióban (ami a 3.) tudjuk megtenni.
Te magad döntöd el utad során, hogy mi az, amit megszeretnél tapasztalni, és mi az, amit nem. Mi az, ami neked jó és mi az, ami nem? Ezt is te döntöd el. Nem pedig más. Ha másra hallgatsz és nem a belsődre, akkor az már másoknak való megfelelési kényszer. Nem pedig intuíció.
Ha úgy döntesz, hogy esetleg elhagysz bizonyos dolgokat például azért, mert egészségesebben akarsz élni, vagy táplálkozni, akkor az is rád van bízva (a rezgésemelkedés hatására úgyis lesznek olyan dolgok, melyeket önként fogsz elhagyni, mert érezni fogod a különbséget). Lényeg, hogy próbáld tudatosan élni napjaidat.
Nem kell szerzetesnek lenni, elvonulni a világtól, vagy csendben meghúzódni csak azért, mert egyesek szerint a spirituális út azt jelenti. Ez egy nagy tévedés. 

Ahogy az is, hogy a spiritualitás egyenlő a szegénységgel és a fentebb említett lemondással.

A spiritualitás egyenlő az Igennel? 
Sajnálatos módon sokan úgy gondolják, hogy egy spirituális embernek mindenre helyeselnie kell és igenlő választ adni (bólogató kutya effektus – én legalábbis ezt a vicces kifejezést használom erre.). Függetlenül attól, hogy az számára jó-e vagy sem az adott helyzetben. De ez nem így van. Szabad akarata mindenkinek eldönteni, hogy hogyan reagál.

Ha már a bólogató kutya effektusról esett szó, akkor ez is egy érdekes téma, és itt szeretnék most személyes tapasztalatból is „beszélni”. Szinte minden héten akad olyan, aki azért, mert spirituális vagyok, elvár bizonyos dolgokat. Elvárja, hogy megfeleljek az ő elvárásainak (és esetleg a fentebb leírt módon helyeseljek mindenre). Ilyenkor viszont az a válaszom, hogy senkinek sem kell megfelelned, csakis önmagadnak – mivel a Teremtőnek úgy vagy tökéletes, ahogy vagy és nem ítélkezik feletted, bárhogy is döntesz.
Add önmagad mindig, minden helyzetben.
Ne függj mások elvárásától, vagy véleményétől (főleg ha azok negatívak – azokkal főleg nem kell foglalkozni).
Hidd el, minél több ilyen tapasztalatot szerzel, annál tisztábban látod az utadat is. 

 

A spirituális ember tudja, hogy minden tárgy/vagyontárgy idővel vagy elértéktelenedik, vagy tönkremegy. Így nem azzal tölti idejét, hogy felhalmozza őket. (Én például amire már nincs szükségem, azt odaadom olyasvalakinek, aki még hasznát veheti.)
Az anyagi dolgok/tárgyak csupán eszközök ebben a dimenzióban. 

 

Manapság nagyon divattá vált spirituálisnak („spirinek”) lenni. Rengeteg olyan spirituálisnak vallott személyt látok, aki próbál úgy öltözni, mint egy guru (pl.tiszta fehérbe), vagy csak azzal, hogy néha napján – egy hónapba egyszer – elmegy hangtál terápiára, vagy jógázni, spirituális előadásokra vagy gyűlésekre azt hiszi, hogy spirituális személlyé vált. Ugyanez igaz arra is, aki „ufózik”. De attól még, hogy érdekelnek valakit űrbéli testvéreink, vagy olvas róluk az sem egyenlő a spiritualitással.
Egy spirituális személy mindennap időt szán a fejlődésére, meditációira.
A spirituális utat sose válaszd csak azért, mert valahova tartozni kell, vagy azért, mert kiakarod tölteni életed „ürességét” valamivel, vagy azért, hogy különlegesnek gondoljanak.
Sajnos ez a divattá válás már arra építi az egész spiritualitást /mint iparágat!/, mintha mindent kívülről kéne várni, és így a divat spirituálisok is megelégszenek a látszattal, a látszat megoldásokkal.
A spirituális út komoly belső munkával jár (nem egyik napról a másikra), ahol nem kívülről várjuk a változást, hanem önmagunkból indul ki. Ahogy mi változunk, úgy változik környezetünk, életünk, és bizony kapcsolatrendszerünk is. Rezgésünk emelkedésével hirtelenjében vagy fokozatosan „leszakadhatnak” rólunk olyan ismerősök, vagy barátok, akiket évekig ismertünk, eljártunk szórakozni, vagy mindennap megosztottuk egymással gondolatainkat, életünk minden részletét.
A spiritualitás nem egy játék, amit ki-be kapcsolgathatsz. Egy olyan világnézet, melyet ha felvállalsz, akkor mások „megbélyegezhetnek” téged emiatt különböző jelzőkkel, mert nem az ő hitrendszerüknek és értékrendjüknek megfelelően éled az életed vagy viselkedsz. Épp ezért sokan nem is merik bevallani családjuknak, barátaiknak, vagy párjuknak, hogy milyen utat járnak. Félnek az elutasítástól, hogy mi lesz majd, ha megtudják. Arról nem beszélve, hogy aki a spirituális útra kanyarodik, annak sok elképzelése vagy az egykori hitrendszere hullhat darabokra.
Zárszó: Ne feledd, hogy ez a TE életed, amit TE élsz. Csakis önmagadra hallgass, belső fényedre, lelkedre, hogy miként éled, vagy milyen nézet szerint. Tapasztalataidat TE választod meg. (Folyt.köv.)