Hogyan segíthet a naplóírás a lelki gyógyulásban?
Életünk során mindannyiunknak jutnak kellemetlen és traumatikus események: ilyen lehet egy szakítás egy hosszabb kapcsolat végén, szeretteink halála, ha fölöslegessé válunk, netán egy igazán rossz napon a három egyszerre. A józan ész azt diktálja, és bizonyos pszichoterápiás irányzatok is azt tartják, hogy a fájdalom megosztása a leginkább célravezető.
A „probléma megosztásával enyhül a probléma” elv képviselői úgy vélik, hogy az érzelmek kibeszélése katartikus élmény, és segít megszabadulni a negatív érzelmektől, illetve továbblépni. Az elképzelés szép, és vonzereje első pillantásra igen nagy.
A vizsgálatok valóban azt mutatják, hogy az emberek 90 százaléka úgy hiszi, könnyít a fájdalmán, ha valakinek elmondja traumatikus élményét. De vajon valóban ez a helyzet?
Mit mutatnak a traumatikus élményekről végzett kutatások?
Hogy erre fényt derítsen, Ernmanuelle Zech és Bernard Rime elgondolkodtató és fontos kísérletet hajtott végre a belga leuveni egyetemen. Résztvevők egy csoportját arra kérték, idézzék fel egy negatív élményüket a múltjukból.
Hogy a vizsgálat a lehető legvalószerűbb legyen, arra is megkérték a kisérleti alanyokat, hogy kerüljék az olyan triviális eseteket, amikor egy vonatot késtek le, vagy amikor nem találtak parkolóhelyet Ehelyett olyan emléket idézzenek föl, amely „érzelmileg életük leginkább elkeserítő élménye volt, amely időnként még mindig eszükbe jut, és amelyről még mindig beszélniük kell”.
Haláleset, válás, betegség, zaklatás – csupa súlyos eset került terítékre. A résztvevők egy csoportja ezek után hosszan elbeszélgetett az eseményről a kísérletben dolgozó egyik kutatóval, míg a résztvevők egy másik csoportja sokkal könnyedebb témáról, egy átlagos napjáról társalgott. Egy héttel, majd két hónappal később minden résztvevő visszatért a laborba, és egy, az érzelmi állapotát felmérő kérdőívet töltött ki.
Akik a traumatikus eseményről beszélgettek, úgy gondolták, segítségükre volt a társalgás. A kérdőívek azonban egészen másról tanúskodtak. A beszélgetésnek valójában semmiféle hatása nem volt.
A résztvevők ugyan úgy vélték, jótékony hatású volt, hogy megoszthatták valakivel a negatív érzelmeiket, ha azonban azt nézzük, mennyiben befolyásolta ez a beszélgetés azt, hogy miként tudnak megbirkózni a negatív élménnyel, akár egy átlagos napjukról is beszélgethettek volna.
A kifejező írás segíthet a lelki fájdalom feldolgozásában
Ha tehát puszta időpocsékolás egy együttérző, de laikus személlyel beszélgetni valamely rossz élményünkrőt vajon mi tehetünk, ha enyhíteni szeretnénk egy bennünket a múltban ért fájdalmunkon? Mint e fejezet elején láttuk, a negatív gondolatok elfojtása is épp ilyen rossz lehet. Helyette választhatjuk, mondjuk a „kifejező írást”:
Több olyan kísérletet is elvégeztek, amelyek során arra buzdították a korábban valamilyen traumatikus élményt elszenvedő résztvevőket, hogy mindennap töltsenek néhány percet azzal, hogy naplószerű feljegyzéseket készítenek az élménnyel kapcsolatos legbensőbb gondolataikról és érzéseikről.
Példának okáért az egyik kísérlet résztvevőitől, akiket akkor tájt bocsátottak el állásukból, arra kérték, hogy az állásuk elvesztésével kapcsolatos gondolataikra és érzéseikre reflektáljanak, beleértve azt is, hogy az esemény miként hatott magánéletükre és szakmai pályafutásukra.
Jóllehet ezek a feladatok nem időigényesek és egyszerűek is, az eredmények arról tanúskodtak, hogy a résztvevők testi-lelki állapotuk jelentős javulását élték meg, így csökkentek az egészségügyi problémáik, és nőtt az önbecsülésük, illetve boldogabbakká váltak. Az eredmények komoly fejtörést okoztak a pszichológusoknak
Vajon miért van az, hogy ha az emberek traumatikus élményükről beszélnek, az gyakorlatilag hatástalan, míg ha írnak róla, az ilyen áldásos hatást fejt ki?
Miért más a beszéd és az írás lélektani hatása?
Lélektani szempontból beszélni és írni két, egymástól igen eltérő folyamat. A beszéd gyakran strukturálatlan, szervezetlen, netán kaotikus is.
Az írás ezzel szemben arra késztet, hogy egy eseménysort alkossunk, amelyet úgy strukturálunk, hogy mások számára is értelme legyen annak, ami történt, továbbá egyfajta megoldás felé visz. Vagyis míg a beszéd a zavar érzetét növeli, az írás szisztematikusabb, megoldást célzó megközelítést tesz lehetövé.
Az írás szerepe a mindennapi boldogságban
Mindez nyilvánvalóan segít azoknak, akik sajnálatos módon valamilyen traumát szenvedtek el az életükben. De vajon alkalmazható-e ez az elgondolás a mindennapi boldogságunk elősegítésére is? Három különféle, ám egymással összefüggő kutatás arra enged következtetni, hogy igen.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is! Iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le az oldal frissítéseiről.
Csatlakozz és kövess be az oldalhoz tartozó platformokon is: PINTEREST, X, INSTAGRAM, TELEGRAM, YOUTUBE, TIKTOK, – és FACEBOOK!
Richard Wiseman
Ha szeretnél, akkor nézzél szét a többi oldalamon is:
Angyalmandala Design oldalamon egyedi készítésű (AI mentes) vászonmandalákat találhatsz, illetve angyali kristályokat (angyali energiákkal feltöltve), angyali vezetésű mandala festményeket és képeket, és egyéb angyali kézműves termékeket vásárolhatsz!
Angyalok Fénye oldalamon pedig minden nap új angyali üzeneteket találhatsz, amik saját közvetítések. Illetve megismerheted az angyalok világát.
Várlak szeretettel!
