Spirituális gyakorlatok: A gondolatbeli utazás

Meglepő lehet, de legalább ezerszer jártál már asztrálutazá­son életed során. Álmunkban ugyanis mind utazunk. Az egyetlen baj az, ha teljesen felébredve már nem emlékszünk az álmainkra.
Sokan járnak asztrálúton a képzeletük szárnyán. Ismertem egy asszonyt, aki gondolatban a világ valamennyi hírneves képtárát meglátogatta. Amikor beszámolt Louvre-beli élmé­nyeiről, alig bírtam ki közbeszólás nélkül. Még ha eltökélten tagadta is az asztrálutazás tényét, a Louvre bejáratát, csarno­kait olyan részletességgel írta le, hogy felidézte saját, valós lá­togatásom emlékeit. A hölgy azonban csak lehunyta a szemét, és oda képzelte magát, ahová menni akart. Sosem érezte, hogy elhagyta volna a testét. Amit tett, egyszerűen „gondolat-beli utazásnak” hívta.

Te is ugyanígy jártál el, amikor gondolatban felidéztél dol­gokat. A gondolatbeli utazással megmagyarázhatjuk az embe­rek mindennapos déjá vu élményeit, amivel azt az érzést ne­vezzük meg, amikor egy hely, táj láttán úgy érzed, ott már jár­tál egyszer, pedig tudod, sohasem.
Ez történt velem Sounionban, a görögországi Poszeidón-templomban. Tudtam, mi vár minden sarok mögött, mert már jártam ott. Eredetileg az efféle érzéseket egy régmúlt életem részleges emlékeinek tulajdonítom, de ebben az esetben már nagyon vágytam Görögországba, és többször is megfordultam itt asztrálutazásaim során, mielőtt hús-vér valómban oda ér­keztem. Nem volt eltökélt szándékomban felkeresni Poszeidón templomát, de megtörténhetett kószálásaim közben.
Szerencsére ellenőrizhetjük magunkat gondolatbeli utazá­sainkon.

A gondolatbeli utazás

A gondolatbeli utazás szerkezete nagyon hasonlít az asztrál-utazáséhoz, ám sokkal könnyebb véghez vinni. Ezért is kez­dünk ezzel.
Elsősorban arról győződjünk meg, hogy legalább egy órán át nem zavar senki. Erre az időre húzzuk ki a telefont, és gon­doskodjunk arról, hogy a szobánk kellemesen, de ne túlságo­san meleg legyen. Megeshet, hogy a testünk hőmérséklete né­hány fokot veszít a gondolatbeli vagy az asztrálutazás során.

Te is kedves olvasóm, végy fel laza, kényelmes ruhát. Van­nak, akik meztelenül indulnak asztrálutazásukra, de a gondo­latbeli utazásnál ennek nincs jelentősége.
Feküdj a padlóra hanyatt, vagy dőlj hátra egy nyugágyban. Ágyra feküdni nem jó ötlet, félő, hogy elalszol. Egy puha pár­nát megengedhetsz magadnak. Takarózz be egy könnyű pléd­del, ha úgy kellemesebb. A szoba legyen sötét, de ne éjfeke­te. Gyújts meg egy kis lámpát néhány méterre a hátad mögött, ez elegendő világosságot ad.

Most progresszív relaxációs gyakorlat következik, amelynek hatására tested fizikailag tökéletesen ellazul. Amennyiben van saját relaxációs módszered, használd azt. Ha nincs, leírom az enyémet, kövesd azt! Eredetileg magnószalagra vettem, de már fejből tudom, tehát egyszerűen lehunyom a szemem, és magamnak mormolom. Ha te is magnóra rögzíted, vésd az emlékezetedbe, hogy a nő számára a férfihang, a férfi számá­ra pedig a női hang könnyíti meg legjobban az ellazulást. Ha nem akarod, hogy bárki is megtudja, mivel töltöd az időd, az is elfogadható, ha magad mondod a szöveget. Kényelmesen haladj a rögzítéssel, iktass hosszú szüneteket a mondatok kö­zé. Következzék a szöveg:
Végy jó mély lélegzetet, kilégzésnél hunyd be a szemed. Engedd, hogy az ernyedtség hulláma átjár­ja az egész tested. Vegyél újabb, mély lélegzetet, és kilégzésnél engedd, hogy a kellemes ernyedtség át­járja egész tested valamennyi idegét, rostját.

Olyan kellemes így ellazulni, gondok, félelmek nél­kül. Csak a kellemes meleg és a teljes ellazulás létezik. Ismét belélegzel, közben érzed, ahogy a lábizma­id lazulni kezdenek. Hagyd, hogy a lábujjaid izmai minden lélegzésnél lazábbak és lazábbak legyenek. Engedd, hogy ez a csodálatos ernyedtség eltöltse láb­fejed minden részét egészen a bokádig, lazább vagy, mint valaha életedben. Érezd, ahogy az ernyedtség felfelé terjed a lábik­rádon a térdedig. Csodálatos érzés. Semmi nem zavar, semmi nem bánt, ahogy mélyebbre és mélyebb­re süllyedsz ebbe a kellemes lazaságba.

Engedd, hogy ellazuljanak a combjaid is. Érezd, ahogy feloldódik és eltűnik minden feszültség. Annyira kellemes, annyira nyugodt, olyan ellazító. Most kétszeresen is lazítsd el a lábaidat, engedd, hogy az ernyedtség felkússzon a gyomrodba, a mellkasodba. Minden egyes lélegzeteddel jobban és jobban ellazulsz, jobban és jobban ellazulsz. Egyre könnyebb lesz, minden egyes lazító lélegzettel. Minden lélegzet egyre mélyebbre és mélyebbre visz az ellazulás tökéletes teljességébe. Érezd, ahogy az ernyedtség eléri a válladat, majd lassan lehúzódik mindkét karodon az ujjaid hegyéig. Kezed és ujjaid annyira ernyedtek már, lazák, moz­dulatlanok, lusták.

Engedd, hogy az ellazultság átjárja a nyakadat. Érezd, ahogy minden feszültség megsemmisül, él­vezd, ahogy tested minden része elernyed. Engedd, hogy az ernyedtség elérje az arcodat is. Érezd, amint a szem körüli izmaid ellazulnak, en­gedd, hogy a lazaság elérje a fejed tetejét, tehát tes­ted minden egyes része tökéletesen, teljesen, egészen ellazuljon. Ebben a szép, nyugodt, békés állapotban képzeld azt, hogy egy patak partján fekszel. Hallod az elfutó víz csobogását. Hallod a lombok között csivitelő ma­darakat, érzed a hűvös szellő gyengéd érintését. Lelki szemeiddel látod, ahogy felkelsz, és lassan elindulsz a patak partján, nézed, amint egy levél lágyan ring a víz tükrén, majd elsodródik. Fokozatosan meghallod a vízesés robaját, és a következő kanyar után megpillantod.
Tíz falépcső vezet melletted lefelé egy nagy, sima sziklához. Ráteszed a kezedet a korlátra, és lassan le­ereszkedsz a lépcsőn. Ekkor mulatságos dolog törté­nik. Minden lépéssel megkétszereződik a lazaságod, és mire leérsz ahhoz a nagy, napszítta sziklához, tíz­szer olyan elengedett leszel, mint most: teljesen, tö­kéletesen elernyedsz. Az elméd, a tested, a lelked minden ízében laza. Tíz. Lassan lefelé indulsz, megkétszerezed a laza­ságodat. 
Kilenc. Még egy lépés, és az ernyedtséged meg­kettőződik.
Nyolc. Óvatosan lefelé haladsz, érzed a vízesés finom permetét, miközben újra megkettőzöd a relaxáció mértékét.
Hét. Tovább a teljes, tökéletes ellazulás felé.
Hat. Sodródsz, lebegsz a tökéletes ellazulás felé.
Öt. A félúton jársz, és olyan elengedettnek érzed magad, mint egy tehetetlen, puha rongybaba.
Négy. Három. Kettő és egy. Mélyebbre és mé­lyebbre és mélyebbre a tökéletes, teljes ellazulásba.
Érezd, amint rálépsz a szép, meleg sziklára, ráfek­szel sima felszínére. Lazán. Lazán. Lazán és végtele­nül békésen. Tökéletes, teljes, egyetemes az ernyedt­ség a tested valamennyi porcikájában.

Amikor befejezted a progresszív relaxációt, és nyugodtan, várakozóan fekszel, képzeld el olyan pontosan, amint csak tu­dod házad egy másik szobáját. Lásd olyan tisztán, amennyire csak lehet! Ne siesd el a kísérletnek ezt a részét, mert szüksé­ged lesz rá később, amikor hitelesíted a tapasztalataidat.
Nem minden ember képes élesen látni gondolatban. Ha neked is nehezen megy aprólékosan felidézni a szobát, érezd, akár szimatold ki, ha így könnyebben megy.

Miután ezzel elkészültél, tudatosítsd magad pihenő állapo­todban újra. Lélegezz tudatosan, figyeld meg kellemes, lan­gyos szobádat és azt, milyen hangokat hallasz.
Most pedig határozd el, hogy visszatérsz ellazult állapotod­ból a jelenlévő világba, mire öttől egyig számolsz magadban. Én ezt a szöveget használom erre:

Most visszatérsz. Amire egytől ötig számolok, is­mét itt vagy a jelenben. Nyugodtnak, boldognak, erős­nek érzed magad, megújultál és felfrissültél testben, lélekben, gondolatban.
Egy. Érezd az erőt, amint visszatér a testedbe.
Kettő. Csodálatosan érzed magad, minden tekin­tetben.
Három. Vedd észre a környezetedet, emlékezz tökéletesen mindenre, ami a gondolatkivetülés köz­ben történt.
Négy. Jobban érzed magad, mint valaha.
És öt. Kinyílik a szemed, hihetetlenül jól érzed magad.
Maradj fekve nyitott szemmel, legalább egy percig. Meg­lehet, jólesik nyújtózkodni, esetleg vissza akarod idézni az átélt, kellemes benyomásokat.
Kelj fel, amikor elkészültél. Vegyél papírt, ceruzát, és írj le mindent, amire csak emlékezni tudsz a szobából, amit fel­kerestél a gondolatbeli séta alatt.

Miután végeztél a felsorolással, menj át a szobába, és el­lenőrizd, pontosan képzelted-e el. Talán meglepődsz majd egy-egy felidézett részleten. Előfordulhat, hogy valami nem volt a helyén a kivetülés alatt, de nincs ott a valóságban sem. Ez segít bizonyítani az élmény valódiságát. Enélkül nehéz lenne megállapítani, hogy csak képzelted-e a szobát, vagy tényleg ott jártál, és újra felfedezted.
Az első kivetülés napján ne ismételd meg a kísérletet. Pi­henj rá, másnap egy lépéssel előbbre juthatsz. Elhatározhatod például, hogy átugrasz egyik barátod házába, és megnézed, mit csinál. De légy ezzel óvatos! Ezek a kísérletek arra valók, hogy gyakorlott asztrálutazó, ne okkult leselkedő váljék belő­led. Amennyiben a barátodat olyan tevékenység közben talá­lod, amiről tudod, nem kíván tanúkat, szívesebben tartaná ti­tokban, vonulj vissza azonnal.
Tegyük fel, például, hogy barátnőd, Sonia házába látogatsz gondolatban. Tisztán látod, a konyhában dolgozik. Talán főz, esetleg mosogat. Idézd fel magadban Soniát és a jelenetet a le­hető legélesebben. Gondolatban érintsd meg a vállát, próbáld meg valahogyan felkelteni a figyelmét. Nem valószínű, hogy az első néhány kísérlet alkalmával képes leszel tökéletes ké­pet kialakítani magadban, idővel azonban igen.

Amint befejezted, térj haza, számolj öttől egyig, és térj vissza ügyesen a jelenbe. Most hívd fel a barátnődet, mintha egyszerűen üdvözölni akarnád. Megesik, Sonia azzal kezdi, hogy éppen rád gondolt. Még azt is hozzáteheti, hogy szinte maga előtt látott a konyhában munka közben.
Nem számít, ha még sincsenek ehhez hasonló megjegyzé­sei. Kérdezd meg, mit csinál éppen, ez talán megerősíti majd azt, amit láttál.
Akkor se keseredj el, ha a képzeletbeli képed teljes egé­szében hibás volt. Te a konyhában vélted látni, holott ő a há­lószobában aludt, esetleg a barátaival szórakozott valahol. Gyakorlat teszi a mestert. Egyszerűen próbálkozz újra máskor.

Miután már több alkalommal is sikerrel jártál, próbáld a gondolatbeli utazás segítségével felderíteni házon kívül lévő ismerősödet. Miután felnyitod a szemed, nézz az órára, majd ellenőrizd, amit láttál.
Gondold meg, mennyit árulsz el ebből a környezetednek. Az én egyik ismerősöm nagyon felháborodott, amikor ilyen módon nyomon követtem, mert azt gondolta, kémkedem utá­na. Ha az ismeretségi köröd nem fogékony a gondolatbeli vagy az asztrálutazásra, talán jobb, ha csak annyit mondasz: „Hívtalak délután, de nem voltál otthon” – és figyelj arra, amit válaszol. Ha azt feleli, azon a helyen jártak, ahol gondolatban láttad őket, tudhatod, sikerült. De ha máshol voltak, akkor sem feltétlenül a te kudarcodról van szó, hiszen több helyen is megfordulhattak kirándulás közben.
Haladjunk még egy lépéssel tovább a gyakorlatban. Ké­szíts elő egy kirándulást, olyan vidékre, ahol még nem jártál eddig. Látogass idegen városba, új ismerősöd otthonába, vagy arra a munkahelyre, ahová munkamegbeszélésre hívtak.

A gyakorlat progresszív relaxációs szakasza után képzeld azt, hogy felkeresed ezt az új helyet. Képzeld magad elé a le­hető legaprólékosabban, lásd, amint sorjában megteszed mind­azt, amit a látogatás alkalmával tenned kell majd. Természe­tesen meggyőződhetsz a kísérlet eredményességéről, amikor a látogatásra ténylegesen sor kerül. Valószínűleg kellemesen meglepődsz azon, mennyire pontos volt a vizualizációd.

Kevéssel ezelőtt vendégelőadó voltam egy katonai klub­ban. Néhány nappal a találkozó előtt a tréfa kedvéért elvégez­tem ezt a vizualizációs gyakorlatot. Döbbenten fedeztem fel, hogy a klub tagjai egy templomhajóra emlékeztető teremben gyűlnek össze. Előadásomra érkezve láttam, valóban ez a hely­zet. A képalkotásom majdnem teljesen helytálló volt. Egyetlen kivétellel: ott, ahol azt hittem, válaszfal áll, valójában hatalmas lépcsősor emelkedett.
Gyakran megeshet, hogy csak részleges sikert érsz el. He­lyesen határozod meg a szoba alakját, a bútorok fajtáját, de az íróasztal például máshol helyezkedik el. A szőnyeg színét el­hibázod, bár minden egyéb tökéletes.

Régebben bántott, ha nem tudtam minden egyes esetben hibátlanul vizualizálni a helyszíneket, de emiatt nem érdemes aggályoskodni. Mindnyájan sajátos nézőpontunkból szemlél­jük a világot, és nincs ez másként a képalkotási módszereink alkalmazásakor sem. Biztosan előfordult már veled, hogy is­merős tájat újra látogatva, addig ismeretlen dolgokat vettél észre. Ahogyan nem látunk mindent hiánytalanul, ha valós testünkben keresünk fel egy vidéket, természetesen nem vár­hatjuk el magunktól a fordítottját gondolatbeli utazásaink al­kalmával sem.

Módszerünk kitűnő előgyakorlat az asztrálutazáshoz szük­séges technikák elsajátítására. Képesnek kell lenned az ellazu­lásra, az összpontosításra, a képzeletbeli képalkotásra szelle­mileg mindvégig éber állapotban – a gondolatok szárnyán történő utazásnál mindegyikre szükség van.

Tanítványaim közül néhányat annyira boldoggá tett ez a készség, hogy nem is vágytak már a teljes asztrálutazásra. A gondolatbeli szárnyalás nagyon hasznos lehet, de a legtöbb esetben én inkább az asztrális csavargás mellett döntök. A kö­vetkező fejezetben meg is tesszük hozzá előkészületeinket.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!