Talán a legátfogóbb és legradikálisabb nézetét a Létezés Egységének az ősi görög gyógyító, törvényhozó, költő, látnok és filozófus, Eleai Parmenidész adta. Parmenidész azt tanította, hogy nem csupán minden valóság Egy, de a Létezésen kívül igazán semmi sem önmaga. Minden „más” egyszerű megjelenés, habár mindig van kapcsolat aközött, ami pusztán megjelenik és amilyen valójában, mert minden, ami megjelenik, megjelenik létezni (sok mindent el lehet mondani még erről az állításról, hogy „minden, ami megjelenik, megjelenik létezni”. Ez a kulcsa annak, hogy a dolgok miként tudnak úgy megjelenni, hogy elkülönülnek, mégis az Egyet jelentik). Mindenről, amiről azt gondoljuk, hogy létezik – fizikai tárgyak, személyek, gondolatok vagy istenek -, a Létezés kifejezései és alapjában véve semmi mások, csak a Létezés maga.
Parmenidész előtt (aki Kr.e. 6. században élt) más görög gondolkodók szintén megkísérelték a Létezés Egységének koncepcióját kialakítani, egyikőjük azt állította, hogy minden olyan, mint a víz, valaki más a földhöz hasonlított mindent, míg egy harmadik azt bizonygatta, hogy minden áramlik és változik, de valaki azt jelentette ki, hogy mindent számmal lehet kifejezni. De úgy tűnik, hogy Parmenidész jutott a végső felfedezésre: a valóságot nem lehet egyesíteni bármelyik ilyen hasonlatban, csak a Létezés tényén keresztül.
Tulajdonképpen a vallások és a filozófusok a Létezés Egységének kifejezésére tett kísérletei mind a nagy egyiptomi eretnek fáraónak, Ehnaton elmosódott tanításainak köszönheti létezését. Ehnaton Kr.e. 1355-ben érkezett Egyiptomba és tizenhét és fél évig egy teljesen új elképzeléssel ismertette meg az egyiptomiakat, akik addig az ideig (és valójában Ehnaton rövid uralma után) számos istenben, a valóság sok különböző típusában hittek. Ő volt, aki bemutatta nekik az eszmét, miszerint csak egy isten létezik és a Létezés a végső egység. Ehnaton egy küldetés teljesítése végett ment Egyiptomba. Valójában szíriuszi volt. A Szíriusz társcsillagáról származott, mint a kozmikus terv része, hogy újra megmutassa a tudatosság magasabb szintjét, ami e bolygó lakosai számára Atlantisz elsüllyedése óta elveszett több mint tízezer évvel korábban, másik célja a Földet körülölelő és áthatoló, megrongálódott energiaháló megjavítása volt. A tudatosság magasabb szintjének eme fémjelzése valójában a Létezés Egységének tudata volt és az Ehnaton által alapított Misztériumok Iskolájának egyetlen célja a Létezés Egységének újra bemutatása, a bolygó magjának újbóli elvetése, hogy olyan legyen, mint volt, az igazság e látomásával végül a Föld elérheti a tudatosság következő szintjét. Különös missziója szerint a Létezés Egységének eszméjét vissza kellett ültetnie az Akasha-krónikába, ehhez pedig a Napot használta szimbólumként. Tudta, hogy uralma után feledésbe fog merülni, de nem számított. A Létezés Egységének ötlete és ezzel együtt a lehetősége visszakerült a helyére.
Az egyik dolog, ami valójában sokat elárul Parmenidészről, hogy tanításai szerint a Létezés olyan, mint egy hatalmas és fényes, oszthatatlan „teljesen kerek gömb”, bármilyen belső elváltozás vagy hiba nélkül, ami örök, időtlen és egész. Nincs kezdete, hiszen hogy tudna a Létezés kezdődni máskor, mint bármi más, hiszen mindig is létezett és maga is teljesen időtlen? És benne sem lehet elkülönülő múlt vagy jövő, mivel minden most van. Mellékesen megjegyezve, e tökéletes gömb képe a nagy vallások szinte mindegyikében megjelenik, mint mondtam, az egyetlen valóság nagyon tiszta látomásaként és jeleként. A tökéletes, időtlen, végső valóság eszméje mindig lebegő, emelkedett, távoli, lélegzetelállítóan nagy és gyönyörű maradt a látható létezés ellentmondásai és különbségein túl. „Az Egyetlen megmarad, a Sok változik és Elmúlik […] Az élet olyan, mint a sokszínű fű/beszínezi az örökkévalóság fehér ragyogását” – írja Shelley, angol romantikus költő.
Az ősi görögök legmélyebb hagyományaikban mindig úgy tekintettek magukra, mint az egykori egyiptomiak örököseire és tanítványaira. Ezt különösképpen a szakrális geometria hagyományaira vonatkoztatva érezték, melyet felhasználtak templomaik építésekor, békességük kialakításakor és a művészetükben való örök egyensúly megteremtésekor, valamint a legemelkedettebb gondolatuknak is ez nyújtott eszményképet. Végezetül, a teljes szakrális geometriát meg lehet érteni, ha a nagy szimbolikus gömb analízisén keresztül a Létezés Egységén meditálunk.
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el
FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz
PINTERESTÜNKHÖZ és
INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi
HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Bob Frissell