Dimenziók, harmonikus felhangok és a hullámalakú univerzum

Az általam dimenziónak nevezett síkok leginkább a zenével és a harmonikus felhangokkal állnak összefüggésben. Bizonyára más jelentés is kapcsolható azokhoz a fogalmakhoz amelyekről én beszélek, bár a legtöbb, ebben a témában járatos ember hasonlóképpen használja őket. A zongorán az általában vett oktávon belül, C-től C-ig 8 fehér, azok között pedig öt fekete billentyű helyezkedik el.
A nyolc fehér és az öt fekete billentyű alkotja a tizenhárom hangjegyből (igazából tizenkettő plusz a következő’ oktáv kezdő hangjegye) álló, az összes félhanggal felemelt és félhanggal leszállított hangjegyet tartalmazó kromatikus hangsort. Tehát az egyik C-től a következőig valójában nem csupán nyolc, hanem tizenhárom lépcsőfok vezet.

Miután ezt tisztáztuk, a következőkben a szinusz hullám fogalmával fogunk megismerkedni. A szinusz hullámok voltaképpen a fénynek (és az elektromágneses spektrumnak), valamint a hangrezgéseknek felelnek meg. Ám ezzel bizonyára mindannyian tisztában vagyunk. Az egész Valóság minden egyes eleme szinusz hullámokon alapszik. Ez alól a szabály alól általam ismert kivétel nem létezik, leszámítva magát az Űrt, és talán a szellemet is.

A Valóságban minden szinusz, vagy ha úgy vesszük koszinusz hullám. A dolgokat lényegében a hullámhossz és a minta különbözteti meg egymástól. A hullámhossz a görbe bármely pontjától ama pontjáig terjed, ahonnan az egész görbe újra indul; mint az A és B közötti szakasz a hosszabb, vagy a C és a D közötti szakasz a rövidebb hullámhosszú mintán. A rendkívül elnyúló hullámhosszok úgyszólván egyenes vonalnak látszanak. Az agyunk által kibocsátott hullámok például tíz a tizediken centiméter hosszúak, s úgy tűnik, mintha egyenes vonalak hagynák el fejünket. A kvantumfizika vagy a kvantummechanika a kétféle megközelítés közül egyidejűleg csupán az egyiket képes felhasználni a Valóság értelmezésére. Maguk a tudósok sem értik, miért nem tudják egyszerre alkalmazni mind a két szemléletmódot, azonban a geometrikus ábrák beható tanulmányozása választ adhat a szóban forgó kérdésre. Mindent tárgyat felfoghatunk kicsiny részecskékből (atomok) felépülő létezőnek, ugyanakkor, ha elvetjük ezt az ötletet, tekinthetjük rezgésnek, hullámnak (mint az elektromágneses mező) vagy ha úgy tetszik éppen hangnak is. Ha mint atomok szemléljük őket, a rájuk vonatkozó törvények az adott modellbe illeszkednek, ha pedig hullámoknak tekintjük őket, a törvényszerűségek a hullám természetét tükrözik majd.

Világunkban mindent hullámformaként (olykor mintának vagy szinusz-hullám szignálnak is nevezik) vagy pedig mint hangot értelmezhetünk. Minden dolog – testünk, a bolygók, s kivétel nélkül minden – hullámtermészetű. Ha a Valóságlátás e sajátos módját választjuk, és összevetjük ezt a szemléletmódot a zenei felhangok (a hang egyfajta megjelenési formája) valóságával, különböző dimenziókról beszélhetünk.