Az öröm felszabadít!

A külső világban nem létezik öröm. Amit mi örömnek hívunk, az egyfajta élvezet. Mi ad örömöt a külső világban? A vágyak beteljesedése. Most egy házat akarok, de ha megkapom,két házra vágyom, és amint ez is az enyém, még mindig nem leszek elégedett. Minden alkalommal, amint a külső világban teljesül egy vágyunk, még nagyobb romboló vagy korlátozó vágyak áldozatává válunk. A vágyak sorozatának soha nincs vége. A vágy teljesülése egy másodpercre elégedetté tesz, de a következő pillanatban újabb vágyunk támad,tízszeres erővel. Az öröm, ha egyszer elértük, megnövekszik bennünk, és mint egy illatos virág, sziromról sziromra kinyílik, míg az élvezet minden esetben romlásba vezet. A valódi öröm éltet, a  valódi öröm felszabadít. Az élvezet azonban könyörtelenül megköt. Egyfolytában azért sírunk, hogy földi javaink gyarapodjanak, és így a soha meg nem szűnő vágyaink nem hoznak semmiféle beteljesedést. Amíg vágyaink vannak, mindig birtokolni próbálunk valamit, függetlenül attól, hogy az ember, Isten, a fény vagy a béke. A vágy alapvető természete a birtoklás. Ha valami szépet látunk, a vágyunk azonnal meg akarja ragadni. De a végeredmény az lesz, hogy elpusztítjuk. A külső élet és a belső élet olyan, mint az Északi- és a Déli-sark. Sohasem találkozhatnak.Biztos, hogy belső életünknek több a fénye, mint külső életünknek, de lehet, hogy ez a fény a külső élet átalakításához – amely olyan, mint egy makacs gyermek – nem elegendő. Annak ellenére, hogy tudjuk ezt – belső életünk több fényét –, külső életünk nem akar engedelmeskedni a belső élet parancsainak. Még csak együttműködni sem akar a belső élettel.Az egyiknek bőséges fénye van, ami azonban csak ritkán képes felvillanni, a másiknak gyakorlatilag nincs fénye, mégis szinte állandóan ural bennünket.A külső és a belső életnek eggyé kell válnia. A külső élet a kisebb fivér, a belső élet pedig az idősebb testvér, mert a belső életen belül él a lélek, ami teljes bölcsesség. Ahhoz, hogy külső életünket teljesen átalakítsuk, belső életünknek állandóan törekednie kell arra, hogy egy legyen Isten határtalan Bölcsesség-Fényével. Ha a belső élet figyel a lélek parancsára, és a külső élet hallgat a belső élet szavára, akkor a lélek – Isten tudatos képviselőjeként – a belső és a külső életet gyorsan és biztosan Isten Szív-Ajtajához vezeti. Abban a pillanatban maradandó örömünk, örökké tartó örömünk lesz.