Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái: VII. Smaragdtábla – A hét Úr
Hallgasd szavam.
Nyisd ki elméd, és ágyazd magadba bölcsességem,
Sötét az út melyen most utad visz.
Számos omladék fekszik rajta.
Keresd állandóan a több bölcsességet.
Szerezd meg és fény kíséri utadat.
Nyisd ki lelked a kozmikusnak
és hagyd magadba áramlani mintha
egy volna veled.
A Fény örök és a sötét elmenekül.
Keresd mindig a fényt
Tudd, hogy a fény megtölti lényed
a sötét így nyomban eltűnik.
Nyisd ki a lelked a Fény testvéreinek.
Engedd őket magadhoz és megtelsz fénnyel.
Emeld tekinteted a kozmikus fény felé.
Szemed előtt a fény lebegjen.
Csak a bölcsesség fényének megszerzésével leszel
a végtelen céllal egy.
Keresd az örök egységet.
Célodban keresd szakadatlan a fényt.
A Fény véges és végtelen egyben,
csak az emberi éjszaka sötétíti el.
Emeld fel a sötétség fátylát és egyesítsd a fényt.
Hallgasd szavam, mely a Fény és az Élet hangján énekel.
Az űr mezőin a fény uralkodik,
és mindent áthat lángnyelveivel.
Keress, kutass a sötétség fátylán keresztül;
valahol biztosan találsz egy rést.
Elrejtve és az ember által elfeledve;
a véges mélyén találod a végtelent.
Elveszetten is élénken
hat át mindent a végtelen Elme, mely a Mindenségben él.
Az egész Űrben csupán egy bölcsesség létezik.
Bár megosztottnak tűnik, de az Egyben egységes.
Minden mi létező a fényből származik.
És minden fény a Mindenségből.
Minden mi teremtett a renden alapszik:
Törvény uralja az űrt, melyben a végtelen lakozik.
Az egyensúlyból származnak a ciklusok,
és harmóniában a végtelen végéig tart idejük.
Tudd meg, hogy az űr-idő messzeségében
a végtelen is megváltozik
Halld a bölcsesség szavát.
Tudd, hogy a Mindenség örökkön át a Mindenségből való.
Tudd, hogy idővel a bölcsességet elnyerheted
és az úton még több fényt találsz.
Igen, találd meg az örökké távolodót,
a célt, mely Napról Napra elillan előled.
Hosszú ideje már, hogy
az Amenti termeiben, én Thoth, a ciklusok Urai előtt álltam,
hatalmasak voltak ők erejük fényében,
hatalmas volt fölfedett bölcsességük
Először a Templomlakó vezetett hozzájuk. Azután
Szabadon járhattam hozzájuk akaratom szerint.
Gyakran mentem a sötét úton az örökkön égő fény termébe.
A ciklusok mestereitől sok olyan bölcsességet tanultam,
mely a fönti ciklusokból származik.
Oly bölcsességek ezek, melyek a Mindenség végtelenjéből valók.
Sok kérdést intéztem a ciklusok Uraihoz.
Hatalmas volt a bölcsesség mellyel válaszoltak.
Most adok a bölcsességből, mely a végtelen
tüzéből pattan elő.
Messze a sötétben trónol a Hét Úr,
a felettünk lévő ciklusokból jövő tudat egységei ők.
Az embert ciklusában a végtelen tudáshoz
vezetik. Heten vannak; erejük hatalmas.
Hangjuk rajtam keresztül szól az emberekhez.
Időről időre elébük álltam
hallva szavukat,
mely nem hangként érkezett.
Egyszer azt mondták:
„Akarsz-e bölcsességet?
— Keresd a láng közepében.
Akarod-e a hatalom tudását?
— Keresd a láng közepében.
Akarsz-e az lenni ki maga
a láng közepe?
— Keresd hát saját lángodat.”
Sokszor beszéltek hozzám,
tanítva nem e világi bölcsességre,
megmutatva a fényesség új
ösvényeit.
Tanították a fenti törvényt,
hozzá gyakorlatot adva.
Elmondták a törvényt, a Mindenség rendjét.
Szólt hozzám ismét a HÉT:
„Az idő mögül messziről érkeztünk,
elindultunk a Tér-idő mögül.
Igen, a végtelen végéről jöttünk, amikor
még neked és testvéreidnek
nem volt alakja, minket a Mindenség rendje formált.
Nem olyanok vagyunk mint az ember,
bár egykor emberi alakban éltünk.
A nagy ürességből kaptuk formánk a Rend és a Törvény által.
Mert tudd meg, hogy minek alakja van, a valóságban alaktalan,
és csak szemeid számára szilárd.”
És ismét szólt a HÉT:
„Ó Thoth, Fény fia szabad a fényes
úton felfelé haladnod.
Míg végül minden egyesül.
A Rend alapján keletkezett formánk:
HÁROM, NÉGY, ÖT, HAT, HÉT, NYOLC, KILENC,
Tudd meg, hogy ezek a ciklusok számai
melyekből mi az emberekhez alászállunk.
És mindegyikünknek egy kötelességet kell
végbevinni; mindegyikünknek egy erő felett hatalma van.
Egyek vagyunk ciklusaink lelkével.
Mi is célunk felé tartunk.
Az emberi képzeletet felülmúlva,
mely a végtelen mindenségnél tovább terjed
az időben, mely még nem is jött el.
Mindnyájan egyek leszünk a még nagyobbal,
mely a Mindenség.
Idő és Tér csak egyre körbe jár.
Ismerd meg törvényük és szabad leszel.
Igen, légy szabad, hogy a ciklusok közt legyen mozgástered,
és elhaladhass a kapuban lakozó őrök előtt.”
Aztán hozzám beszélt a KILENC:
„Eonról eonra léteztem, nem ismerve az életet
és nem ismerve a halált.
Mert tudd meg, hogy távol a jövőben
halál és élet a mindenséggel eggyé válik.
Az egyik a másik egyensúlya által tökéletes;
a Mindenség Egyesültségében egyik sem létezik.
E ciklus emberében az életerő megfékezhetetlen
de a növekvő élet a Mindenséggel egyesül.
Itt én nyilvánítom meg ciklusod.
De igazából már időd jövőjében vagyok.
Mert számomra az idő nem létezik,
mert világomban az idő valótlan,
mi mind alaktalanok vagyunk.
Életünk sincs, csupán létezésünk
tökéletesebb és szabadabb mint a tied.
Az ember egy láng, mely helyhez kötött.
De mi ciklusunkban örökké szabadok vagyunk.
Tudd meg, hogy mikor a fölötted nyúló ciklusokba jutsz
az élet maga a sötétbe hull.
És csak a Lélek lényege marad hátra.”
Aztán a NYOLCAS Ura szólított engem:
„Mindaz mit tudsz, csekély az egészhez képest.
De ez az egész még nem érintett téged.
A távoli űrben, ahol a Fény a legfelsőbb szinten uralkodik
ott értem a Fénybe.
Alakot öltöttem de nem úgy mint te.
Fény test volt alaktalan formám.
Nem vagyok élő és nem vagyok holt
Minden létezőt ismerek.
Keresd az utat a sorompókon túl.
Menj az Úton, mely a Fényhez visz.”
Ismét szólt a KILENC:
„Találd meg az utat. Nem lehetetlen a tudat felnövése.
Mert mikor a Kettő Eggyé vált és
az Egy a Mindenséggé,
tudd, hogy a sorompók megnyíltak,
és te az úttól megszabadulsz.
Nőj a testből a testetlenbe,
és az úttól megszabadulsz.”
Időtlen időkön át figyeltem, megismerve a mindenséghez vezető utat.
Most gondolatomat Minden Dologhoz emelem.
Figyelj és halld, ha hívásom felcsendül:
„Mindent átható Fény,
mely Egy mindennel,
áradj hozzám a járatokon.
Jöjj, hogy megszabadíts.
Tégy engem Eggyé a Mindenség Lelkével,
mely az éjszaka feketéjén keresztül sugároz.
Hadd legyek szabad a tér-időtől,
és az éjszaka fátylától.
Én, a Fény gyermeke parancsolom:
Tégy a sötétségtől szabaddá.”
Alaktalan vagyok a Fény-lélek számára,
De fénysugárzó alaktalanság az enyém.
Tudom, hogy a sötétség kötőereje
a Fény láttán eloszlik.
Most átadom e bölcsességet.
Légy szabad.
Élj a fényben és a csillogásban.
Ne fordítsd el fejed a fénytől.
Lelked a fény birodalmában honol.
Mert te is a Fény gyermeke vagy.
Fordítsd gondolatod a külvilág helyett
belülre.
Találd meg ott fénylő lelkedet.
Tudd meg, hogy te vagy a mester
és belülről minden feltárulkozik.
Nőj fel a Fény birodalmába.
Tartsd gondolataidat a Fényben.
Tudd meg, hogy a kozmosszal egy vagy.
Egy láng, mely a Fénynek gyermeke.
És most halld figyelmeztetésem:
Ne engedd gondolataidat máshová fordulni.
Tudd meg, hogy a fényesség testeden keresztül árad szét.
Ne fordulj a Fekete Testvérektől érkező sötét fényesség felé,
hanem tartsd szemed nyitva
és lelked legyen a Fénnyel mindig egybehangolva.
Fogadd meg e bölcsességet és vigyázd.
Hallgasd szavam és engedelmeskedj.
Kövesd a fénybe vezető utat,
és az Úttal egy leszel.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Az Atlantiszi Thoth Smaragdtáblái
