A kulturális kondicionáltság meghaladása
A kulturális kondicionáltság határozza meg, hogy az életünk valamely pontján kinek gondoljuk magunkat. Kevesen vannak, akik valaha is megkérdőjelezik vagy maguk mögött hagyják azokat a hiedelmeket, amelyeket a család és a társadalom nevelt beléjük életük korai éveiben.
Csak akkor lehet minket egyetemes lénynek nevezni, amikor ismét visszatalálunk a szívünk középpontjába. Addig mindenki a törzsi gondolkodás szintjén van.
A tudatként való létezés
Az emberek a különböző kulturális normák törzseihez tartoznak, amelyek nem csupán meghatározott elvárásokat és tilalmakat kényszerítenek rájuk, hanem bizonyos törekvéseket is táplálnak bennük.
A tudatként való létezés kiszélesíti a létezésérzetünket. Többé nem érzünk hajlandóságot arra, hogy bennmaradjunk ebben az igencsak behatárolt énben, és annak szűklátókörű elképzeléseiben.
A lényünknek nincs mérete, ám a kulturális alkalmazkodás során bepréselődött egy szoros formába. Most elvágom ennek a kényszerzubbonynak a szíjait.
A nagy mesterek példája
Az, akit Krisztusnak, Buddhának nevezel, túl van minden kondicionáltságon, bár ugyanúgy hús-vér emberek voltak, mint mi. Ugyanazt a holdat csodálták az éjjeli égbolton, ugyanúgy élvezték a levendula illatát, mint te. Hogy akkor miben voltak mások?
Csak abban, hogy meghaladták a kondicionáltság korlátait, beleértve a legmélyebben gyökerező meggyőződést is, amely szerint személy vagyunk, és felébredtek mindannak az illúziójából, ami látszólag az Önfelfedezésük útjában állt.
Pozitív kondicionáltság – hálával elfogadva
Amikor kulturális kondicionáltságról beszélek, akkor szeretném hozzátenni, hogy nem minden kondicionáltság rossz. Sőt, a kondicionáltság elkerülhetetlen – ahogy az óceánban élő összes hal vizes, úgy a világ összes lénye kondicionált.
A kondicionáltság bizonyos formái akár pozitívak is lehetnek. Példaként tudom említeni saját kondicionált mintám bizonyos aspektusait, mondjuk az idősek iránti tiszteletet, a mások iránti kedvességet és Krisztus tanításainak elfogadását. Ezért a neveltetésért hálás vagyok.
A ragaszkodás akadálya
Ugyanakkor számos rossz szokást és hamis elképzelést is belénk véstek a neveltetésünk során, és kötődni kezdtünk hozzájuk.
Amikor ideje lenne valóban túllépni a kulturális kondicionáltságod határain, ezek az elképzelések hajlamosak tépőzárként rád tapadni. Le akarod rázni őket, de nem mozdulnak. Az elméd mondhatja, hogy meg akarsz szabadulni tőlük, de a ragaszkodás visszatartja az elmédet.
Viszont felkereshetsz valakit, akinek tényleg sikerült, és meg tudja mutatni az egyszerű utat, amely átvezet azon, ami lehetetlennek tűnik.
A szabadság útja a tudat tere
A kulturális korlátok meghaladásának leghatékonyabb módja az, ha visszatérünk a tudat terébe. Ahelyett hogy az egyetemességünkre összpontosítanánk, inkább fedezzük fel magát a tudatot! Ezáltal automatikusan belehelyezkedünk az egyetemességbe, és többé nem nyomorít meg semmiféle kondicionáltság.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Mooji
