Túl a személyiségen – a tudatosság tere
Az önmagukról alkotott elképzelésünk alakítja az általunk érzékelt világot, és azt is, ahogy önmagunkat és másokat látjuk. Az emberek rendszerint azt hiszik, az a helyes, ahogy ők látják a világot. Ám valóban megfelel a valóságnak az arról alkotott elképzelésünk, hogy kik is vagyunk, vagy milyen is a világ?
Ha ez így lenne, akkor bármi, amit te igaznak tartasz, igaznak bizonyulna mindenki más számára is – ám nem ezt tapasztaljuk. Hasonlóan ahhoz, ahogy az álmunkat sem tudjuk megosztani másokkal, még akkor sem, ha elmeséljük – mivel az álom szavakkal való leírása nem ér fel az álom élményének közvetlen megtapasztalásával –, épp így az éber életünk is egyedi és csak a sajátunk.
Vélemények sokfélesége az elme szintjén
Személyes nézőpontból tekintve a világot az emberek soha semmiben nem fognak egyetérteni. A test-elme és a személyiség szintjén mindig véleménykülönbség lesz minden nemzet, minden törzs, sőt minden háztartás között, mert az elme hullámai és az értelmezés folyamai egyediek. Soha semmivel kapcsolatban nem lehet azonos az észlelésünk.
Az emberek gyakran mondogatják, hogy olyanná kell válnunk, mint egy nagy család. De vajon csak spirituális fantáziakép, hogy képesek vagyunk egy olyan világot teremteni, amelyben az emberek szeretik egymást?
A valódi szeretet szívből fakad
Először is ezen a világon nagyon kevés olyan ember van, aki valóban azt szeretné, hogy az emberiség egy családdá váljon. Sokan annak szentelték az életüket, hogy az egyetemes szeretet és együttműködés semmiképpen se valósulhasson meg: „Nem akarjuk, hogy csatlakozzanak hozzánk. Miénk az előny, ugyan miért osztoznánk velük?”
Az egyetemes, mindent magához ölelő szeretetet nem lehet az elme által megvalósítani, csak a szíven keresztül születhet meg. És ahhoz, hogy a szívben legyünk, túl kell lépnünk a személyiség és a kondicionált én korlátain.
A holdat átugró tehénke
Gyakran mondom, hogy azzá a tehénkévé kell lenned, aki „átugorja a holdat”. Gyerekkorom egyik kedvenc mondókája ez volt: „Sej, haj, dom-di-dű, a macska és a hegedű, a tehénke átugorja a holdat.” Tudnál „a holdat átugró tehénke” lenni? Mi itt a hold? Az elméd. Bízz abban, hogy ami az elméd számára lehetetlennek tűnik, az teljes mértékben lehetséges a legbelső lényed számára! Túl kell lépned a test-elme működésén, mert azon a síkon minden ingatag. Át kell ugranod a „hold elmédet”. Teljesen ki kell ugranod ebből a tartományból. És amikor kilépsz, felismered azt a teret, ami mindig is voltál.
A tudatosság visszatükrözése
Néha bizony szembe kell nézned azzal a kihívással, hogy valami olyat tegyél, amit személyként nem tudsz megtenni, különben az egész fejlődésed az elmére korlátozódik majd. Ha megmaradsz pusztán személynek, akkor az elméd aknamezővé válik – bumm!
Nem a személy vagy, és nem is az elme. Mindezek csupán mozgások a nagyobb tudatosságon belül. Én visszafordítalak a tudatossághoz, a legtisztább lényedhez, a legtisztább Önvalódhoz.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Mooji
