Spiritualitás IV.: A spirituális vagy tudatos életmódot élők és környezetük reakciója

Ahogy növekszik a rezgése a bolygónak, úgy változnak meg az emberek is szép lassan. Sajnos még mindig nem robbanásszerűen. Pedig sokan indigókként jöttek a Földre, vagy kristálygyerekként, szivárványgyerekekként. De van, aki csak „simán” elkezd spirituális utat járni…
A rezgés különbségek családon belül, vagy baráti körökön belül is sok konfrontációt eredményezhetnek. 

Ahogy elkezd valaki tudatosodni, emelni a rezgését, megszabadulni a különböző mérgektől és negatív programozásoktól, a környezet reagál rá. Akik még mindig negatív programozással élik az életüket, agresszívan és támadólag fognak fellépni.

Amikor a környezet képtelen elfogadni a változást

Ezek az emberek nem képesek a változást elfogadni. Sőt… még te leszel az, akire/akinek azt mondják, hogy:
„Jaj, de megváltoztál”
„Régen nem ilyen voltál”
„Régen ezt szeretted, most miért nem jó?”
„Neked elmentek otthonról”
„Teljesen kifordultál magadból”
„Régen nem így viselkedtél”
Gondolom ezek és efféle megjegyzések mindenkinek ismerősek, akik életmód váltáson estek át, illetve spirituális utat kezdenek/kezdtek járni.
Ez leginkább abból következik, hogy a régi életmódoddal azonosítanak, és a saját régi programozásukkal. Pl. ha rád erőltettek anno valamit (gyerekkorban), és te ennek már ellent mondasz később…
Természetesen lehetnek kivételek, és olyan – extrém – esetek, amelyekben a rezgésnövelésünkkel növeljük a környezetünkben élőket is – ha ők szabad akaratból úgy döntenek, hogy változni szeretnének. Azért is írom, hogy extrém esetek, mert sajnos kevés ilyennel találkoztam eddig.

Amikor az igazság fáj

A spirituálisok környezete nehezen tolerálja, mikor az igazság kimondásra kerül. Ez még jobban jellemző az indigókra és családjukra. Az igazság, még akkor is, ha tudják, hogy igazunk van, fáj a környezetünknek. Illetve rosszul, és negatívan reagálja le.
(Ilyenkor előfordulhat az is, hogy ők maguk negatív színben próbálnak minket feltüntetni a viselkedésünk és az átlagtól eltérő életvitelünk miatt.)

Spirituálisként próbáljuk emelni környezetünket is, de sokszor van, hogy falba ütközünk. Családtagjaink nem tolerálják a változásunkat. Amikor segíteni próbálunk nekik, hogy elhagyják a negatív programozásokat, elutasítanak minket, mert nekik úgy jó minden, ahogy van. Makacsul kapaszkodnak bele a múlt történéseibe, a tárgyakba, az anyagiakba és minden olyan dologba, amivel idővel tönkretehetik a testüket és szervezetüket (pl.cigaretta, alkohol, kóla…). A szenvedélyeiket pedig sokszor még egy komoly betegség után sem képesek elhagyni.

 

A szokások és a régi minták rabjai

Sajnos vannak olyan emberek, akik pl. stroke, vagy szívroham után sem tudnak megszabadulni a szenvedélyeiktől, és cigarettáznak, isznak (vagy más..) tovább, rombolják tovább az amúgy se egészséges testüket. Folytatják tovább az eddig megszokott életüket, a régi mintáikat, ami cseppet sem tesz jót például egy ilyen után. Legtöbben átértékelik az életüket egy komolyabb betegség vagy műtétet követően, de valakinek ez sem elég hozzá.

A régi minták szerint működő emberek képtelenek az elengedésre. Foggal-körömmel ragaszkodnak a szokásaikhoz, legyen az bármilyen romboló hatású is. Kényszeres viselkedés mintáikat tovább cipelik magukkal még akkor is, ha tudják, hogy ezzel önmaguknak ártanak.
Néha megfigyelhető ez tudatilag emelkedő, spirituális személyeknél is, hogy a káros szenvedélyeiket ugyanúgy folytatják tovább, becsapva ezzel önmagukat, hogy kivédhetik ezeknek a hatásait.

 

Tudatos vs. tudatlan

Spirituálisként egyre jobban kezdjük tudatosabban élni életünket. Megváltozik életmódunk. Egészségesebben szeretnénk étkezni, keressük vagy magunk készítjük el a természetes és natúr dolgainkat, hogy el tudjuk hagyni a multik által gyártott mérgekkel teli termékeket.
A környezetünk erre megint csak úgy reagál legtöbbször, hogy vagy megkérdőjelezi a döntéseinket, vagy próbálja a saját mintáit ránk erőszakolni. Pl.:
„Miért nem jó az, amit eddig vettél?”
„Eddig ezt használtad”
„Eddig jó volt az, amit eddig ettél”
„Ezt régen szeretted”
„De ebbe nincs is sok…” (ez vagy az)
„De ez nekem bevált, neked is ezt kéne inkább használnod”
A „régen”, „régebben”, és a „de…” szócskák elég sokszor hangzanak el ilyen témájú beszélgetésekkor. De ehhez hozzájöhet pl.párunk leszidása is amiatt, hogy ilyen életmódot kezdtünk el élni, és már esetleg nem úgy gondolkodunk, és élünk, ahogy azt ők szeretnék és elképzelik/elképzelték. Az teljesen mindegy, hogy párunknak köze van-e életmód váltásunkhoz, vagy sem, lényeg, hogy legyen valaki, akit „bűnbaknak” állíthatnak be életvitelünk változása miatt. /De ez igaz lehet akár egy közösségre is, ahol szeretünk megfordulni./
A még nem tudatos életmódú személy képtelen megérteni döntéseinket és választásainkat. A gyengébb, tudatos útra lépők van, hogy visszahúzhatók általuk. És ezáltal az általánosan elfogadott rendszerbe is. Az erős, tudatos úton járók viszont kitartanak, elkötelezetten viszik véghez döntéseiket. Ez szakadékokhoz is vezethet családi és baráti körökön belül az elfogadás hiánya miatt.

Mit eszünk, ha…

Ez a téma is felmerül, ha spirituális útra lépünk és esetleg összejön a család ünnepnapokon (vagy esetleg még szülőknél lakunk). A szülők, illetve családtagok próbálnak mindig alkalomhoz és persze hagyományokhoz illő ételeket készíteni. De többnyire nem veszik figyelembe azt, ha az egyik családtagjuk kilóg a sorból és neki külön kell főzni (Igaz ez az általános hétköznapokra is.)
Esetleg azért, mert nem eszik húst (vegán), nem akar mesterséges és mű ételeket enni – vagy olyat, ami tele van E származékokkal -, laktóz vagy gluténérzékeny…
Az ünnepnapok hagyományos ételeit levetkőzött szokásainkkal, és új életmódunkkal teljesen „felrúgjuk”. Ilyenkor pedig a családi összejöveteleken vagy keresünk valamit, ami ehető számunkra – még ha kevés is -, vagy kihagyjuk az étkezést (legrosszabb esetben), vagy viszünk magukkal valamit otthonról – olyan ételt, vagy italt, ami életmódunkhoz tartozik. Bár ezt lehet sértésnek veszi sok ember, de a felénk irányuló intolerancia megkívánhatja ezt a módszert is. Ez esetben se érezzük magunkat rossznak vagy sértőnek, mert nem akarunk beállni a sorba. Megpróbálhatjuk elmagyarázni életmódunkat és az azzal járó előnyöket, de legtöbb esetben süket fülekre találnak szavaink.
A hagyományos ételek – ünnepnapokon – is egy régi mintához tartoznak. Valaki valamikor eldöntötte, hogy X napon mit ehetsz és mit nem. De kötelesek vagyunk betartani ezeket a „szabályokat”? Erre pedig az egyértelmű válasz, hogy: Nem. Semmi sincs kőbe vésve.

Áldás vagy kihívás?

Vannak, akik szeretnének spirituális útra lépni, vagy csak tudatosabb életmódot váltani, de félnek a körülöttük élőknek a reakcióitól.
Én azt mondom, hogy sose késő váltani. Ne tegyünk különbséget kor, nem vagy kinézet között. Bárki bármikor elkezdheti, ha érez magában annyi erőt és elhivatottságot, hogy véghez is tudja vinni a szándékait, tűzön-vízen. De az előzőekben említett dolgokkal szembe kell nézni… leginkább akkor, ha idősebbek már családtagjaink, barátaink. Ti magatok válasszátok meg, hogy áldás vagy inkább kihívás lesz-e életetek. A megpróbáltatások viszont mind-mind erősítenek céljainkon, és utunkon. Amikor akadályokba ütközünk, akkor le kell rombolni magunk előtt és tovább haladni. A világ változik… de szabad akarata eldönteni mindenkinek, hogy beáll-e a változás irányába, vagy sem…