Gregg Braden: Meditáció, ima és gondolat (gyakorlatokkal)

A mágneses vonzás, a döntés és a szabad akarat világában lehetőséged nyílik rá, hogy Teremtőd isteni megnyilvánulásaként valósítsd meg lehetőségeidet, és hogy e folyamat révén magad is teremtővé válj. E tanulás egy része a gondolat erejéről szól. Megtanulod, hogy érzéseid, így gondolataid is „valamik”, nem csupán képek lelki szemeid előtt, vagy tested érzetei. Amikor gondolkozol, érzel, érzelmet élsz át, akkor alkotsz, teremtesz. Van olyan pillanat, amikor nem érzel, gondolkozol vagy élsz át érzelmeket? Életed minden egyes pillanatában valamit megvalósítasz, teremtesz. Minden pillanatban ott él a lehetőség hogy az életet megerősítsd vagy elbátortalanítsd testedben. Talán anélkül, hogy tökéletesen ismernéd az egész folyamatot, visszaemlékezhetsz, hogy egy különlegesen kifinomult „gondolati magokat” generáló rendszerben élsz. Energiát gyűjtesz e gondolati magok köré, és összegyűjtőd azt az energiát, ami e magok kikristályosodásához szükséges. Még korunk technikájában is a kifinomult, felhasználóbarát rendszerek egyik fő ismertetőjele a színfalak mögötti bonyolultság, mely a felhasználó számára látszólagos egyszerűséget biztosít. A felhasználónak nem kell ismernie a rendszer bonyolultságát, csupán arra a képességre van szüksége, hogy használja, amire tervezték.

Ugyanígy, nem kell ismerned vagy megértened semmit sem energiarendszered működéséből. Létező teljességedben éled megnyilvánulásod egyszerűségét. Egyszerűen csak létezhetsz szándékod tisztaságában, és beléphetsz minden összetett gondolatrendszerbe, és az ehhez szükséges technológia nem más, mint érzéseid és érzelmeid.

Ebben rejlik korunk szépsége.

Ha kívánod, választhatod a megismerést — vagy egyszerűen a tapasztalat jelenlétében létezhetsz, az eredmény ugyanaz. A teremtés (= megnyilvánítás, kifejezésre juttatás) képesség, ami minden ember

számára elérhető, a gondolkodás három összetevőjének közvetlen eredménye.

Hogy egy gondolat valósággá váljon, tiszta, tömör és hosszan tartó energiaminta kell, hogy legyen. Az olyan gondolat, amely folyamatosan változó minták elmosódott gyűjteménye marad, feltehetőleg

képtelen elég sokáig fenntartani magát ahhoz, hogy megnyilvánult valóságként kristályosodjon ki. Ebben az esetben egy sor össze nem illő, talán zavarba ejtő állapotnak is tűnhet számodra, amely a kifejezni akart alapmintákat tükrözi.

Mivel az egyértelműség kulcsfontosságú alkotórész, az egyértelműség fenntartásának képessége nélkül a gondolati mag nem marad fenn annyi ideig, hogy kifejlődjön, így egyre sűrűbb tapasztalati szintekre hanyatlik alá. Ez az alapminta egyik másolata, ami végighalad a teremtésmátrixon, az egyes szintekről összegyűjtve az energiát, hogy megőrizze a következő szint számára, és valódivá, nyilvánvalóvá váljon világodban.

Az érzelem energiája, a vágy tartja fenn a gondolati magot, amint az a teremtésmátrixon át a valóságba ereszkedik. A mag elhal egy bizonyos ponton, ha elvész a fenntartó energia (a vágy). Mivel a Föld mágneses mezői gyengülnek, a gondolat egyre hatékonyabb, és kevesebb idő, valamint energia szükséges fenntartásához.

A következő példán mérhető le azon képességed, hogy tisztán értelmeddel tudsz létrehozni (teremteni) valamit, és képes vagy azt fenntartani. Szemléld a 1 3 – ábrát néhány pillanatig. Amikor úgy gondolod, hogy már ismered, hunyd be a szemed, és alkosd meg újra az ábrát lelki szemeid előtt. Mennyi ideig vagy képes fenntartani a képet, mielőtt megzavarná egy másik — akár csak átvillanó — kép? Próbáld ki ezt a gyakorlatot egy kiegészítő szín-összetevővel. Tapasztalni fogod, hogy a gyakorlat, és képességed, hogy fenntartsd a képet, a gyakorlással egyre javul majd. 

 

 

Ismételd meg az előző gyakorlatot vonalrajzzal, gondolatban jegyezd fel, mennyire voltál sikeres. Feltehetőleg azt tapasztalod majd, hogy ez jóval könnyebben sikerül, mint a „B” gyakorlat esetében. Érdekes kapcsolat van az „A”, ,,B” és a „C” gyakorlatok között. Az alakzatok, amelyeket elképzeltél egy nagyon különleges — platóni testekként ismert — alakzatcsoportot képviselnek, amit a 2. fejezetben tárgyalunk. A kapcsolat a következő: a 1 5 – ábrán látható alakzat hexaéderként, vagy kockaként ismert, és a korábbi alakzatok forrása. Azaz az első két alakzat valósággal benne él a harmadikban, és ha megvan a kocka, lényegénél fogva rendelkezel a csillag-tetraéder és oktaéder korábban látott alakzataival is. Ezek benne rejlenek a kockában, bár ez talán nem azonnal nyilvánvaló.

E folyamat értéke egy teremtéssel és kifejezésre juttatással kapcsolatos pontban nyilvánul meg. A kocka megalkotásában a többi alakzat már ott van. Magában foglalja őket. Nem kell képzeletedben külön meghatároznod őket. Pontosan ennek az elvnek az alkalmazásával teremtesz saját világodban. A kívánt eredmény, cél elképzelésekor hagyd, hogy a teremtés maga határozza meg, hogyan legyenek összerakva az építőelemek. Ha ugyanis egyenként határozod meg az egyes építőelemeket, hátráltatod alkotó-, teremtőképességedet, mivel megszorításokat helyezel az energia mozgására, miközben az eredmény összeáll.

 

Azáltal:

1. hogy megteremted a gondolat egyértelműségét és érzését a kívánt eredmény érdekében, míg 

2. elég hosszan fenntartod az egyértelműséget az alapminta egyre sűrűbb kristályosodásokba való elültetéséhez felfedezed, hogy a teremtés folyamata kevés erőfeszítést igényel. Gondolatod következményeit is nagyon gyorsan felismered majd. Ez felhívás a részedre, hogy tudatára ébredj gondolatodnak és szándékodnak.

 

A meditációt és az imát szintén egyfajta gondolatnak tarthatjuk, minthogy szintén magukban foglalják a közvetlen szándékot, a „testáramköröket” és a test-frekvenciájának a gondolat révén való megváltoztatását. Mind a meditáció, mind az ima – egyéni szándékhoz kötődő — egyéni technikák révén valósul meg. Nyugati kultúrákban az imát gyakran egyfajta könyörgő közbenjárásnak tartják. Az imán keresztül egy erőt kérünk, amelyről azt gondoljuk, hogy felettünk áll, hogy tegyen lehetővé valamit, vagy akadályozza meg egy esemény bekövetkeztét. 

Példák általánosan hallható imákra:

„Kérlek Istenem, legyen béke a világon.”

„Kérlek Istenem, engedd meg az autóm számára, hogy eljusson a benzinkútig, és ígérem, hogy ezután soha nem hagyom, hogy ennyire kifogyjak az üzemanyagból.”

„Kérlek Istenem, engedd, hogy jól legyek és felülkerekedjek ezen a betegségen…”

Ezekben a példákban az ember az ima elején egy magasabb erő közbenjárását kéri egy olyan helyzetre vonatkozóan, amelyben ahhoz szoktatták hozzá, hogy az erőtlenség érzését fogadja el. A nyugati kultúrák hagyományosan ahhoz szoktak hozzá, hogy az emberek magukat a világtól különállónak, és jóval magasabb rendűnek tekintsék annál, mint ami körülveszi őket. Az elválasztottság látszatában képtelenek meglátni azokat az erőket, amelyek irányítják a teremtett világot, beleértve a fizikai testet is, nemhogy azonosulni velük. Tehetetlenséget éreznek, amikor olyan eseményeket kellene megnevezniük, amelyek világukban és életükben bontakoznak ki, dolgokat, amelyek látszólag „csupán történnek”, és amelyek iránt nem éreznek felelősséget.

Az ősi misztériumiskolákban kialakult egy alapvető elv, ami bennszülött népek hagyományaival és számos keleti vallás elképzeléseivel megegyezően azt tartja, hogy az emberi forma inkább része a teremtésnek mintsem különálló tőle. Az ember a világ szerves részeként fontos szerepet játszik a világ eseményeinek okaiban. Bár tudatos hologramunk háló- és mátrixmodelljétől nagyon eltérő kifejezési eszköztáron belül fejezték ki ezeket az elképzeléseket, ma is éppoly érvényesek, mint hatezer évvel ezelőtt. 

A mucira tudományán, vagy a kapcsolódó testáramkörökön (3. fejezet) keresztül kapcsolódik be testünk elektromos rezonátora a teremtés elektromos kapcsolástechnikájába. Egyéni mudrák egyéni „tudathálókkal” teremtenek kapcsolatot. Amint a 3- fejezetben megemlítjük majd, a legerőteljesebb mudrával a nyitott kezek rendelkeznek, ujjhegytől ujjhegyig és tenyércsakrától tenyércsakráig. Az ember számára egy adott pillanatban hozzáférést biztosítanak a teljes teremtésmátrix minden lehetséges hálózónájához. Erre a mudrára tanítottak meg bennünket, hogy ezt használjuk imáink során, bár azt nemigen magyarázták el, hogy miért pont ebben az elrendezésben használjuk kezeinket és ujjainkat. Az ima helyzetében olyan módon helyezkedsz el, hogy felületesen érinted a teremtett világ összes zónáját, minden energetikai valóságot, amelybe tested képtelen belépni, egy olyan pillanatban, amikor nincs sem idő, sem tér. Ha belépsz a tudathálókba, ez csupán a folyamat egy lépcsőfoka. Hogyan tudsz ezek után „ráhangolódni” a hálókon belüli tudásra?

Ha a kapcsolat egyszer megvalósult, a test „kapcsolástechnikája” a gondolatok (egyértelműség, időtartam és vágy) minősége által hangolódik rá a hálókra. Mindig átélsz valamilyen gondolatot vagy érzést; mindig rá vagy hangolódva valamire! Azok az érzések, amelyeket élettapasztalatod, örömöd, fájdalmad és ezen szélsőségek összes változata eredményez, azok tanítanak meg arra, hogyan gondold és érezd a frekvenciát. Gondolataid az eszközök, amelyeket arra használsz, hogy rezonanciába hozd magad a világ különféle minőségeivel. A legkedvezőbb hangolás azt jelenti, létrehoztad a rezonanciát, kétirányú cserekapcsolatba kerültél a valóság egy adott szintjével. Bár része vagy — és mindig is része voltál — mindannak amit látsz, a rezonancia pillanatában még szorosabban hangolódsz azokhoz az energetikai mintákhoz, amelyekhez gondolataid juttattak el. Ebben a rezonáns térben vagy „egységben”, pusztán azáltal, hogy gondolatmintáidat érzéssel párosítod. Itt van rá lehetőséged, hogy elültesd és tápláld alkotásod-teremtésed magjait, itt irányíthatod az energiádat a legeredményesebben, tudatosan és szándékkal. Ebben a térben válsz tapasztalatod teremtőjévé, itt befolyásolod világod történéseit, miközben tested reakcióját beállítod ehhez a világhoz. Közbenjársz a saját érdekedben, teremtéssel való egységed elismerése révén. Az a folyamat, amely lehetővé teszi számodra, hogy megvalósítsd ezt a behangolódást, egy általánosan meditációként ismert folyamatba illeszkedik.

Magas szintű önuralomként, bölcsességként gondolható el, mind az irányított gondolat, mind az irányított ima felhasználásával. Ha a meditációt összehasonlítjuk a közbenjárásos imákkal, nyilvánvalóvá válik, hogy a meditáció miért lehet ennyire hatékony, bár passzív formája a közbenjárásnak. A tudat holografikus modellje révén tudatában lehetsz annak, hogy valamilyen szinten az egyes ember tapasztalata hat az egészre. Ha ez valóban világossá válik számodra, akkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy miért nem elég például egyszerűen a világ békéjéért imádkozni. Noha a békéért való könyörgés önmagában véve jó szándékra vall, nem elég.

A közbenjárás kifinomultabb formája, amit egy ember felajánlhat egy adott pillanatban, ha túllép azon, hogy „kérje” azt a valamit. A bölcsesség legnagyszerűbben úgy nyilvánulhat meg egy vágyott

eredmény érdekében, hogy azzá válunk, amire vágyunk. Ez a személyes bölcsességről szóló legféltettebb ősi titkok egyike. Pontosan azokká az élményekké, tapasztalatokká kell válnod, amelyeket a legjobban kívánsz magadnak vagy másoknak az életben. Azzá a szeretetté, megbocsátássá, ítélkezés-mentességgé és együttérzéssé kell válnod, amit baráti, szerelmi vagy munkahelyi kapcsolataidban választasz. Ha a béke a kívánt valóság a földi mátrixon belül, akkor a békének a te jelenlétedben lévő mátrixon belül kell valósággá válnia. Neked kell azzá a békévé válnod. Viszonylag kevés kell ahhoz, hogy meglegyen az „összehasonlítási alapunk” az egészen belül, hogy változást idézzünk elő az egész megjelenésében.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!