Az irigység testi és érzelmi megélése 2.rész
A közösségi média egy többmilliárd dolláros iparág, amit szó szerint az irigység működtet: aktívan arra ösztönöz, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat, hogy megvásároljuk azt, ami másoknak van, miközben egyidejűleg arra késztet, hogy megosszuk saját irigységet keltő képeinket, amivel elég lájkot vagy hozzászólást kaphatunk, és ettől értékesnek érezhetjük magunkat.
Az összehasonlítás hatása az önértékelésre
MILYEN GYAKRAN ZÁROD BE ÚGY A KÖZÖSSÉGIMÉDIAOLDALAKAT, HOGY ROSSZABBUL ÉRZED MAGAD SAJÁT MAGADDAL ÉS AZ ÉLETEDDEL KAPCSOLATBAN, MINT ELŐTTE?
Egy hölgy az egyik csoportos foglalkozásomon azt mondta, hogy néhány hónapja valósággal retteg a péntek és szombat estéktől. Amikor megkérdeztem ennek okát, elmondta, hogy azért, mert a közösségi médiában hétvégenként azt látja, hogy mindenki megy valahová, társasági életet él, az emberek bárokba, éttermekbe és partikra járnak, és ez mindig irigységet vált ki belőle. A csoport női tagjai eközben egyetértően bólogattak; látszott, ők maguk is így éreznek.
Feltettem a hölgynek egy egyszerű kérdést: „Maga is szeretne minden hétvégén kimozdulni otthonról?” Azt felelte: „Igen, persze, szeretnék!” Erre finoman azt kérdeztem: „Akkor miért marad helyette otthon? Ha tényleg szeretne valahová menni, akkor biztosan megtalálná a módját, hogy ezt megtegye.” Elgondolkodott azon, amit mondtam, és láttam, hogy felcsillan a felismerés az arcán.
Persze, ha nagyon akarná, valamelyik barátnője boldogan vele tartana. Némi hallgatás után azt mondta: „Annak ellenére, hogy különleges alkalmakkor szívesen elmegyek valahová, összességében esténként szeretek otthon lenni, finom rendelős kaját enni, megnézni egy filmet, feltenni egy arcmaszkot, és feltöltődni egy fárasztó hét után.” Aztán elmondta, hogy nagyra értékeli, amikor vasárnap reggelente kipihenten ébred, mert olyankor szokott menni futni a klubjába.
Amikor mindezt elmondta, akkor döbbent rá, hogy a közösségi média valami olyasmiért ébreszt benne irigységet, amit ő nem is igazán akarna.
A közösségi média mint az összehasonlítás tere
A közösségi média egy játszótér az összehasonlításra, valamint az irigység termékeny talaja. Végtelen számban áradnak ránk a képek arról, hogy az elképzelésünk szerint milyennek kellene lennünk, és az életünknek hogyan kellene kinéznie. Akár a „tökéletes” test, az álomotthon, sikeres vállalkozás, mennyei nyaralás vagy idilli család képében jelenik meg előttünk, az „áloméletet” mindig a saját életünk értékelésének rovására adják el nekünk.
Ha hagyjuk, a „tökéletes élet” soha véget nem érő bemutatója képes egész nap irigységet váltani ki belőlünk. Azonban az egészben az az ironikus, hogy olyan dolgokat irigyelünk, amelyek nem is valóságosak. Az interneten látott tartalmak nagy része megrendezett, előre megtervezett, beállított, megszerkesztett, kijavított és finomra hangolt, kizárólag azzal a céllal, hogy vonzónak és irigylésre méltónak tűnjön.
Láttam már barátokat, akik néhány perccel azután töltöttek fel „tökéletes páros” szelfiket, hogy felhívtak és elmondták, hogy el akarják hagyni a párjukat, mert annyira mérgezővé vált a kapcsolatuk, hogy képtelenek tovább elviselni. Hívtam már fel barátokat azzal, hogy „Te jó ég, milyen csodálatos nyaralásban volt részed!”, mire elmondták, hogy valójában a nyaralásuk maga volt a pokol.
Álcázott valóságot, délibábot mutatnak nekünk, mi pedig folyamatosan vágyakozunk utána, nem is sejtve, hogy ezzel csupán a fazéknyi aranyat keressük a szivárvány végén.
Amikor a közösségi média az elégtelenség érzését erősíti
A saját kapcsolatom a közösségi médiával hosszú évekig igencsak mérgező jellegű volt. Ez volt az a hely, amit azért kerestem fel, hogy bizonyítsam magamnak: kevés vagyok. Miközben csendben küzdöttem a depresszióval, olyan embereket nézegettem az interneten, akik mosolygós, nevetős, táncolós képeket osztottak meg magukról, mintha teljesen gondtalanok lennének, és az irigység, amit éreztem, fájdalmas volt.
Kétségbeesetten szerettem volna érezni azt a könnyed örömöt, amit ők, és szinte mindenkire haragudtam, aki látszólag képes mérhetetlen szomorúság és az ember erejét elszívó önutálat nélkül élni az életét. A depresszióm kéz a kézben járt a hedonista bulizós korszakommal, és akkoriban kétségbeesetten vágytam rá, hogy a „menő” társasági élet része legyek Londonban. Azt hittem, ha meghívást kapok a Love magazin Fashion Week rendezvényére, akkor végre leszek valaki.
Vagy ha sikerül helyet szereznem a British Fashion Awardsra, akkor azt érezhetem, hogy elismernek az emberek.
Aztán megállíthatatlanul közeledett a Fashion Week és a Fashion Awards, és én nem kaptam meghívást egyikre sem. Otthon ültem, beléptem az Instagramra, és láttam, ahogy az emberek egymás után töltik fel a mesés képeiket a még mesésebb ruhakölteményeikben, és ismét hatalmába kerített a már ismerős irigység érzése.
Az az irigység, ami azt súgta a fülembe: „Kevesebbet érsz, mint ők”, az az irigység, ami állandóan alacsony szinten tartott, mind önértékelés, mind rezgés tekintetében. Ahogy a telefonomat bámultam, ugyanazt éreztem, mint az életem nagy részében: kívülálló vagyok, és kívülről nézek befelé. Ahogy a testemnek ártottam a drogokkal, a cigarettával és az alkohollal, úgy ártottam az elmémnek is azzal, hogy kitettem magam olyan dolgoknak, amelyekről tudtam, azt a hiedelmemet támasztják alá, hogy nem vagyok elég.
(Folyt.köv.)
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Roxie Nafousi
Ha szeretnél, akkor nézzél szét a többi oldalamon is:
Angyalmandala Design oldalamon egyedi készítésű (AI mentes) vászonmandalákat találhatsz, illetve angyali kristályokat (angyali energiákkal feltöltve), angyali vezetésű mandala festményeket és képeket, és egyéb angyali kézműves termékeket vásárolhatsz!
Angyalok Fénye oldalamon pedig minden nap új angyali üzeneteket találhatsz, amik saját közvetítések. Illetve megismerheted az angyalok világát.
Várlak szeretettel!
