Ne emeld piedesztálra az Énedet!
Óvakodj attól, hogy piedesztálra emeld az Énedet! Nem szereti ugyanis, ha kiemelik a teremtés többi részéből. A teremtés az Én műve, és az Én szereti, amit teremtett. Amint látod, nem kell változtatnod azon, ami van; elég, ha megbecsülöd. A szenvedés akkor kezdődik, amikor megpróbálod megváltoztatni vagy tagadni azt, ami van.
A hétköznapok jelenének tökéletessége
Az Én ajándéka az lesz, hogy meglátod a tökéletességet a hétköznapok jelenében. „Szentéletű” leszel, ha Én-tudatra ébredsz? A szentéletű szó jelenlegi értelmezése némileg helytelen. Egyébiránt minden szent magától értetődően Én-tudatos. Amikor tehát Én-tudatra ébredsz, szentté válsz, függetlenül attól, hogy ezt tudja-e bárki más. Nagy valószínűséggel nem fogja tudni.
Mit jelent valójában Én-tudatosnak lenni?
Az Én-tudatos emberek között is mindenféle akad. Ismerek olyan Én-tudatos embereket, akik korábban morgósak, betegek és túlsúlyosak voltak. Az Én-tudatos ember szeret enni, szeretkezni, pénzt keresni, autót vezetni, másokat megtréfálni és tévét nézni. Vagyis pontosan olyan, mint a tudattalan ember, egyetlen aprócska kivétellel: mindent tökéletesen elfogad olyannak, amilyen.
A megvilágosodásról alkotott téves kép
Ez azt jelenti, hogy a tudatlanok nem fogják észrevenni, micsoda áldás vagy, mert csak egyszerű barna csomagolópapírba leszel burkolva, masni nélkül. Tudom, ez a leírás nemigen egyezik a szentekről alkotott hagyományos képpel, hiszen szó sincs halk szavú, lassú mozgású, jóindulatú lelkekről, akik angyali mosollyal és ragyogó tekintettel terjesztik a bölcsességeket. A legtöbb szentet egész életében észre sem veszik, mert az emberek nagy része valamilyen eszményképet keres – olyasvalakit, aki más, mint ők. A tudatlanok azért keresik a megvilágosodást, mert azt hiszik, ha egyszer elérik, akkor felülemelkednek a zűrzavaros, küszködő tömegen, és egy csapásra a mennyországba kerülnek. Sajnos ez nem így megy.
A halk szavú szent már azt megelőzően is halk szavú volt, hogy szentté lett volna. Szentségtörésnek tartják, ha egy szentre úgy tekintünk, mint aki képes megsértődni vagy szellenteni, akárcsak a többi ember. A szentéletű szent eszménye semmi más, mint az ego újabb próbálkozása, hogy valami elérhetetlen dolgot tűzzön ki maga elé, ami teljesíthetetlen vállalkozás, vagy ha mégis elérhető, akkor általa az ember egy felsőbb kasztba, a többi emberi lény fölé kerül. De az ego napja leáldozott, és eljött a kiteljesedés ideje, hogy a teremtés csodáinak végtelen tanújaként elfogadjuk az örökségét.
Ne emeld magad fölé a megvilágosodottakat
Annak is megvan a hátulütője, ha a megvilágosodottakat magunk fölé helyezzük. Ez frusztrálja azokat, akik megpróbálják utánozni az ilyen kivételes lelkek tetteit abbéli reményükben, hogy így majd hozzájuk hasonlóvá válnak. A nemes lelkek sem különböznek aktívabb, zajosabb embertársaiktól. Csakhogy az utóbbiaktól elfordultunk, és a megvilágosodás gyermeki reklámarcában keressük a követendő példát. Mindkét típus – tulajdonképpen mindenki, aki Én-tudatos – a környezete hatásai révén formálódik és genetikai adottságainak megfelelően cselekszik. Azok, akik még mindig identitászavarral küzdenek, jól teszik, ha nem feledkeznek meg erről, és félreteszik a megvilágosodással kapcsolatos téves előfeltevéseiket. Nem másokért, hanem a saját érdekükben. Hidd el, az Én-tudatos emberek észre sem fogják venni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Frank J.Kinslow: Kvantumszinkronizáció
