Az irigység testi és érzelmi megélése 3.rész

Mindnyájan tudjuk, hogy a túlzott alkoholfogyasztással, a lehetőségeinket meghaladó vásárlással, mérgező kapcsolatokkal és fontos feladatok halogatásával önszabotázst hajtunk végre, de ugyanezt megtehetjük a közösségi médiával is. Van egy barátnőm, aki egyszerűen képtelen megállni, hogy ne nézegesse a volt barátja új partnerének profilját. Mindennap megnézi az új barátnő oldalát; ez már az esti rutinja megszokott részévé vált.

Nézegeti a nő képeit, elképzeli, milyen lehet az élete, aztán elkezdi az összehasonlítgatást, és hagyja, hogy az irigység elkerülhetetlen érzése eluralkodjon rajta. Tisztában van vele, hogy ez károsan hat az önbecsülésére, ennek ellenére képtelen felhagyni a szokásával.

A közösségi média tudatos használata

Mit tanácsolok? Figyeld és tartsd kordában a közösségi média használatodat. És itt be kell vallanom valamit: valójában szeretem a közösségi médiát. Rengeteg mindent kínál, és ha helyesen használjuk, a legcsodálatosabb módon inspirálhat, motiválhat, összekapcsolhat és szórakoztathat minket. Ahhoz azonban, hogy minden előnyét élvezhessük az állandó negatív hatások nélkül, két dolgot tanácsolok:

1. Válogasd meg a rendelkezésre álló anyagot: Némítsd el vagy töröld azokat az embereket, akiknek a posztjai rossz érzést vagy ingerültséget váltanak ki belőled. A némítást bármikor feloldhatod, ha úgy érzed, hogy képes vagy követni őket, és egészségesebb perspektívából szemlélni a tartalmaikat (vagyis amikor már magabiztosabbnak érzed magad). Ezután válaszd olyan emberek követését, akiket vonzónak, inspirálónak vagy rokonszenvesnek találsz, hogy több tartalmukat láthasd.
2. Görgess tudatosan: Amikor benne vagy egy alkalmazásban, tudatosan legyél jelen, ne görgess céltalanul, és ne hagyd, hogy nemkívánatos impulzusok és információk érjenek. Az éber tudatosság segít, hogy jobban figyelj arra, hogy bizonyos dolgok milyen érzést váltanak ki belőled, így nemkívánatos impulzusok esetén tudomásul veszed ezeket, és hozzáláthatsz a feldolgozásukhoz.

Az irigység a hozzánk közel álló emberek között

Nem csak akkor érzünk irigységet, amikor a közösségi médiában vagyunk. Valójában a hozzánk legközelebb álló emberekkel kapcsolatban érezzük a legmélyebb és legintenzívebb irigységet.

Előfordult már, hogy a barátnőd a meglepetésnyaralásról mesélt, amit a párja foglalt kettejük számára, vagy arról, hogy mostanában a lehető legjobban érzik magukat, és bár te csak örülni szeretnél nekik, akaratod ellenére is irigységet és féltékenységet érzel? Vagy volt olyan, hogy testvérháborúba keveredtél, amelyben egymást érik az állandó viták, és a lelked mélyén tudod, hogy ez csak azért van, mert féltékeny vagy a testvéredre, amiért ő több figyelmet kap a szüleitektől?

Nagyon zavaró érzés lehet, amikor féltékenyek vagyunk azokra, akiket szeretünk. Feltesszük magunknak a kérdést: „Ha tényleg szeretem ezt az embert, ha igazán jó barátja vagyok, akkor hogyan lehetek rá féltékeny?” Szégyenérzet, bűntudat, önbírálat. Az önbírálat annyira kellemetlen lehet, hogy megpróbálhatjuk teljesen letagadni az irigységünket. Volt már olyan, hogy letagadtad az irigységedet, és átfogalmaztad valami olyasmivé, hogy „Egyszerűen nem kedvelem őt”, vagy „Soha nem kedveltem őt”, vagy „Utálnám, ha nekem olyan lenne, mint neki?”

Az irigység tagadásából azonban semmi jó nem származik. Az irigység eltemetésével csapdába ejtjük magunkban az alacsony rezgésű érzéseket, amelyek táplálják a bizonytalanságunkat és alacsony önértékelésünket, és ezáltal még távolabb kerülünk a manifesztálástól.

Az irigység felismerése és elfogadása

Mindnyájan tudjuk, hogy az irigység, különösen a mélyen eltemetett fajta, undok, igazságtalan és néha egyenesen kegyetlen viselkedésre késztetheti az embereket. Hányszor mondták már neked, hogy ha valaki csúnyán vagy gorombán viselkedik veled, akkor az azért van, mert titokban féltékeny? Ha újra és újra letagadjuk az irigységünket, azzal az alattomos természete egyre erősödik. Áthelyezzük máshová, és mások fölötti ítélkezésben adjuk tovább, ami egy szörnyű körforgás.

A legegyüttérzőbb dolog, amit magunkért és a körülöttünk élőkért tehetünk, hogy legelőször is tudomásul vesszük, hogy valójában mit érzünk. Ahelyett, hogy félretolnánk és elnyomnánk ezeket az érzéseket, engedjük, hogy tanítsanak nekünk valamit.

Ha például látunk valakit, aki rendíthetetlen önbizalommal sétál be egy szobába, akkor ahelyett, hogy azonnal ítélkeznénk, és valami olyasmit jegyeznénk meg, hogy „Micsoda arrogáns alak!”, talán kérdezzük meg magunktól, hogy valójában csodáljuk-e az önbizalmát és szeretnénk-e, ha nekünk is ekkora önbizalmunk lenne? Vagy ha egy pár csókolózik a melletted lévő asztalnál, és te elítélni készülsz őket a viselkedésük miatt, talán kérdezd meg magadtól: „Csak azért ítélkezem, mert én is szeretnék egy szeretetteljes, szenvedélyes párkapcsolatban élni?”

Egy kis őszinte önvizsgálattal felismerheted az irigységedet, és így megmutathatja neked, mit szeretnél, valamint érzésed szerint mire lenne szükséged az életedben. Mihelyst tagadás és ítélkezés helyett elkezdjük felismerni és elfogadni az érzéseinket, azt is meghalljuk, amit mondanak nekünk. Előtte azonban, úgy gondolom, érdemes megmagyarázni, miért ítéljük el olyan intenzíven az irigységünket.

Mit tanítanak nekünk a történetek az irigységről?

Elmondok egy történetet, amit valószínűleg már hallottál. Ez nem más, mint Hófehérke története. Ebben a történetben a gonosz királynő megkérdezi a varázstükröt: „Ki a legszebb a vidéken?” Amikor meglátja, hogy a tükör nem az ő, hanem Hófehérke képét mutatja, hatalmába keríti a féltékenység. Parancsot ad a hűséges vadászának, hogy ölje meg a kedves és szép Hófehérkét.

Ebben a történetben a féltékenység a szokásos formájában jelenik meg: valami gonosz dologként. Szinte minden gyermekfilmben és mesében van egy féltékeny szereplő (gondolj Zordonra az Oroszlánkirályban, a csúnya mostohanővérekre a Hamupipőkében vagy Jafarra az Aladdinban). Gyermekként látjuk ezeket a filmeket és olvassuk a történeteket, így amikor felnövünk, és magunk is szembesülünk a féltékenység érzésével, pánikba esünk.

Az irigységhez szégyent társítunk, mert a gonoszsággal asszociáljuk.

Az irigység nem feltétlenül gonosz

Az irigység azonban önmagában nem gonosz. Egyszerűen csak egy érzés, amit akkor érzünk, amikor szembesülünk valamivel, ami arra késztet, hogy megkérdőjelezzük a saját önértékelésünket. Az irigység nem mindig zöld szemű szörnyetegként üti fel a fejét, ahogy gyakran tekintünk rá. Nem, az irigység sokszor egyszerűen a félelmünk megnyilvánulása – az attól való félelmünké, hogy elveszíthetünk valamit, amit szeretünk, és amibe érzelmeket és energiát fektettünk.

Attól félünk, hogy ha valaki másnak van valamije, akkor mi valahogyan veszíteni fogunk (üdvözöllek, szűkösség szemléletmódja). Bárki, aki indított már saját vállalkozást, tudja, mire gondolok: amikor belevágunk valami újba, ami hatalmas energiát és befektetést igényel, túlérzékennyé válhatunk mások sikere láttán, akik valami hasonlót csinálnak.
(Folyt.köv.)

Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Roxie Nafousi

Ha szeretnél, akkor nézzél szét a többi oldalamon is: 
Angyalmandala Design oldalamon egyedi készítésű (AI mentes) vászonmandalákat találhatsz, illetve angyali kristályokat (angyali energiákkal feltöltve), angyali vezetésű mandala festményeket és képeket, és egyéb angyali kézműves termékeket vásárolhatsz! 

Angyalok Fénye oldalamon pedig minden nap új angyali üzeneteket találhatsz, amik saját közvetítések. Illetve megismerheted az angyalok világát.
Várlak szeretettel!