Az ima és meditáció egyensúlya
Az ima és a meditáció között a különbség a következő: amikor imádkozunk, azt érezzük, hogy létezésünk egy egycsúcsú felfelé szálló láng. Az ima alapvető természete, hogy Istent felfelé törekedve éri el.
Amikor meditálunk, belevetjük magunkat a roppant tágasságba, a béke és üdvösség végtelen tengerébe, vagy magunkba fogadjuk a végtelen tágasságot.
Az érme két oldala
Az ima és a meditáció olyan, mint az érme két oldala. Mindkettő nagyon hatásos. Amikor imádkozom, én beszélek, és Isten hallgat. Amikor meditálok, Isten beszél, és én hallgatom.
Amikor imádkozunk, mi megyünk fel Istenhez; amikor meditálunk, Isten jön le hozzánk. Végül is a kettő ugyanaz.
Az ima és meditáció belső érzetei
Mindazonáltal tudnunk kell, hogy amikor imádkozunk, úgy érezzük, hogy mi, mint egyének el vagyunk választva Istentől. Úgy érezzük, hogy Ő ott van valahol, mi pedig valahol máshol vagyunk. Feltekintünk Rá, és könyörgünk Hozzá, de nem tudjuk, mikor és milyen mértékben fogja beteljesíteni imáinkat.
A meditáció azt mondja: „Isten nem vak, vagy süket! Tudja, mit kell tennie, hogy bennem és általam beteljesítse Magát. Maradjak csak lélekteljes csendben.”
A legmagasabb ima és a meditáció kezdete
A legmagasabb imát a Megváltó Krisztus mondta: „Legyen meg a Te akaratod.” Ez az ima a meditáció kezdete is. Ahol az ima utazását befejezi, ott kezdődik a meditáció.
A meditáció olyan, mintha leszállnánk a tenger mélyére, ahol minden békés és nyugodt. Meglehet, hogy a felszínt hullámok sokasága borzolja, de a tenger alant érintetlen marad. A tenger, legmélyebb mélységében, csupa csend.
Amikor meditálni kezdünk, először saját belső létünkhöz próbálunk eljutni, valódi létezésünkhöz – azaz, mondhatni, a tenger mélyére. A külső világból jövő hullámok itt nincsenek hatással ránk. A félelem, kétség, aggodalom és mindennemű világi nyugtalanság szertefoszlik, mivel bennünk szilárd béke van.
Elménk az égbolt, szívünk a határtalan óceán
Mivel elménk csupa béke, csupa csend és csupa egység, a gondolatok nem érinthetnek meg. Mint a halak a tengerben, fickándoznak és tovaúsznak, de nem hagynak nyomot. Tehát legmagasabb meditációnkban úgy érezzük, hogy mi vagyunk a tenger, és a tenger állatai nem befolyásolhatnak minket.
Úgy érezzük, mi vagyunk az ég, és a szárnyaló madarak nincsenek hatással ránk. Elménk az égbolt és szívünk a határtalan óceán. Ez a meditáció.
Imádkozom és meditálok
Imádkozom Istenhez és meditálok Istenre.
Imádkozom Istenhez, hogy lássam Magasság-Arcát.
Meditálok Istenre, hogy érezzem Gyönyör-Szívét.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Sri Chinmoy