Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái: V. Smaragdtábla – Unal lakója

Gyakran álmodom az elsüllyedt Atlantiszról,
mely a kor sötétjében elmerült;
Eonról eonra, szépségben létezett
fényként, mely az éjen keresztül ragyog.

Hatalmas erővel, kormányzott a földön
az Úr Atlantisz Napjain.
A népek királya, a bölcsesség tanítója,
a Suntalon keresztül sugárzó
az út mutatója, a Templomlakó, az UNAL-I TANÍTÓ.
Ő volt a föld fénye Atlantisz ege alatt.

Tanító egy mögöttünk lévő ciklusból
Testben élő, de mégsem ember, hanem a ciklus egyik
Napja, az előrehaladott.

Tudd, hogy Horlet, a tanító
nem volt földi lény.
A múltban egykor, amikor Atlantisz hatalommá vált,
megjelent az, kinél a bölcsesség kulcsa volt,
hogy a bölcsesség útját mindenkinek megmutassa.

Feltárta a siker, a fény útját, az emberek között.
A sötétséget megoldva, vezette az emberi lelket
fölfelé arra a magaslatra, mely a Fénnyel egy.

Részekre osztotta a királyságokat.
Tíz volt számuk, és emberek fiai
uralkodtak ott.
Egy királyságba ember feletti erővel templomot épített.

Az éterből hívta le anyagát,
Ytolan erejével öntötte a formát
A formákba teret ütött elméjével.
Mérföldről mérföldre felfelé gyarapította a szigetet,
és a templom térről térre hatalmasra nőtt
Feketéllőn mint amilyen a tér-idő sötétje,
a fény lényegét mélyen belé rejtette.
A templom gyorsan életre kelt,
A Templomlakó szavától alakot öltve
az alaktalanból előhíva formálódott.

Ezután belülre nagy termeket helyezett
Az éterből hívta le a formát.
Bölcsességét elméjéből ültette belé.

Alaktalan volt ő a templomban, és
alakja mégis emberi test.
Emberekkel lakozott,
ki nem volt ember.
Szokatlan volt és különbözött tőlünk
Hármat választott ekkor az emberek közül.
Ezek lettek szóvivői.
Hármat választott a legkiválóbbak közül
kik Atlantisszal fenntartották kapcsolatát.
Ők voltak a hírvivők, kik üzeneteit hozták
az emberek királyainak.

Másokat is magához hivatott,
bölcsességéből nekik is osztott,
aztán az emberek közé küldte őket
UNDAL szigetére,
hogy világosság jöjjön az emberek közé.

Az, kit kiválasztott, tizenöt évig
tanult. Mert csak így nyerhette el a megértést,
és vihette emberek közé a fényt.
Így keletkezett a Templom
az emberek Tanítójának lakhelye.

Én, Thoth, a sötétségben és a fényben egyaránt
a bölcsességet kutatva, fiatalságomban hosszú időkön át utaztam
mindig új ismeretre vágyva.
Sok igyekezet után a Három közül egy
hozzám a fényt hozta el.
A Templomlakó akarata volt, hogy engem
a sötétségből a világosra vigyen.
Elvitt ezért, a templom mélyébe a nagy Tűz elé.

Hatalmas trónján ült a Templomlakó,
fénybe öltözötten, tűz cikázott ruháján.
Letérdeltem a nagy bölcsesség előtt,
érezve, hogy a fény hullámokban áthat.
Hallottam akkor a Templomlakó hangját:
„Sötétség jöjj a Fényre. Hosszú ideig kerested a világosságot.
Minden lélek a földön, ki megoldja béklyóját,
azonnal megszabadul az éjszaka sötétjétől.
A sötétségből immár felemelkedtél, célodhoz egyre
közelebb jutsz. Lakozz itt gyermekeim közt, őrizd
a bölcsesség által összegyűjtött feljegyzéseket.
Légy szerszáma a Fénynek.
Készülj arra, mit tenned kell.

Bölcsesség őrzője leszel az Atlantiszra jövő sötét korokon át.
Lakozz itt és igyál minden bölcsességből
míg a titkok és a rejtelmek számodra megvilágosodnak.”

Aztán válaszoltam a Ciklus Urának, mondva
„Ó Fény, mely az emberhez szállsz alá,
adj nekem bölcsességedből,
hogy legyek emberek között tanító.
Add nekem Fényed, hogy szabad legyek.”
Aztán szólt ismét hozzám a mester:
„Korról korra élj a bölcsességgel,
Igen, amikor Atlantisz fölött az Óceán összecsap,
tartsd a fényt a rejtett sötétségben,
mely, ha hívod, mindig eljön.
Menj és gyarapítsd bölcsességed.
Nőj a fényen keresztül a végtelen határáig.”

Hosszú időn át lakoztam a Templomlakó otthonában,
mígnem a Fénnyel Eggyé váltam.

Aztán az ösvényt a csillagokba követtem
járva a Fényhez vezető utat.
Mélyen a föld gyomrában az úton,
megismertem a fent és a lent titkait;
Az Amentihez vezető utat járva
megismertem a törvényt, mely a világot egyensúlyban tartja.
A föld rejtett kamráiba vitt bölcsességem,
az úton mélyen a föld kérge alatt vezetett,
mely az ember előtt hosszú ideig rejtve marad.
Még több bölcsesség tárulkozott elém
és így birtokomba került az ismeret:
úgy találtam, hogy minden mindennek része,
nagyobb és még nagyobb mint, amit ismerünk.
Kerestem a végtelen közepét hosszú időn át
A mélyben egyre több titokra leltem.

Most, hogy visszatekintek az időn,
tudom, hogy a bölcsesség kötetlen,
egyre csak bővül a korokon át,
egy a végtelennel, és mindennél nagyobb.

Fény szóródott akkor Atlantisz földjére.
És a sötétség mindenhol rejtve volt.
Aztán a fényből a sötétségbe hullt Atlantisz.
Kik a magaslatokra jutottak büszkék lettek tudásukra és rangjukra.

Mélyre hatoltak a tiltottba,
megnyitva a lefelé vezető kaput.

Még több tudást kutattak,
hogy előhozzák a mélyből.

Kiegyensúlyozott legyen, ki mélyre száll
mert fény híján rabságra jut.
Tudásukkal ők a tiltott kapukat megnyitották.

Otthonából mindezt látva a Templomlakó az Agwantin ült.
Lelke Atlantisz fölött szabadon barangolt.
Látta, amint az atlantisziak varázslataikkal
kinyitották a kaput, mely a mélységes bajba visz.
Gyorsan visszaszállt lelke a testbe.
És az Agwantiról (nincs magyar megfelelője,
egyfajta semlegességet jelent) felemelkedett.
Hívta három futárát, és
kiadta a parancsot, mely megállítja a világot.

A föld kérge alatti mélységbe, az Amenti termeibe
a Templomlakó sietve ment.
Hívta az erőket, melyeknek a Hét Úr
parancsolt;
A föld egyensúlya átbillent
És Atlantisz a sötét hullámokba süllyedt.

Bezárult a kinyitott kapu
elzáródott a lefelé vezető út.
Minden sziget kivéve Unalt,
és a Templomlakó szigetének egy részét,
víz alá süllyedt.
Az Unalon lévőket a templomlakó megőrizte, hogy legyenek tanítók,
a fény elhozói azok számára, kik ezután jönnek,
és kiknek tudata még csak pislákoló.
Hívott ekkor engem, Thoth-ot;
parancsot adott:
„Thoth, mentsd minden bölcsességed,
minden feljegyzésed és mágikus
képességed!
Menj őrizve tanítóként a feljegyzéseket,
míg a Fény az emberek között felnő.
Hosszú ideig rejtőzködve lángolj az emberek között.
Csak a megvilágosodott ismerjen rád.
Az egész föld fölött hatalmat adunk,
szabad vagy ezt elfogadni vagy elvetni.
Gyűjtsd most Atlantisz népét össze.
Vidd őket és fussatok a kőbarlangok népéhez,
Khem gyermekeinek földjére.”

Ezután összefogtam Atlantisz fiait.
A hajóba tettem a feljegyzéseket,
és az elsüllyedt Atlantisz emlékezetét.
Összeszedtem erőm, hatalmas varázslatok eszközeit.

A hajóval fölrepültünk a következő hajnalon.
Magason a templom fölött lebegtünk,
hátrahagyva mélyen a termekben a Három futárt
és a Templomlakót.
A hullámok a templom fölött összecsaptak,
elzárták a ciklusok Uraihoz vezető utat.
Csak annak ki a bölcsességet ismeri, nyílnak meg
az Amentihez vezető kapuk.

Gyorsan menekültünk a hajnal szárnyán,
egészen Khem gyermekeinek földjéig,
ahol erőmmel lehengerelve őket, kormányoztam, és a Fényre
felemeltem az ott lakókat.
Mélyen a sziklák alá rejtve várja hajóm az időt,
hogy az ember szabad legyen.
Föléje egy jelet tettem, mely oroszlán testű emberi fej.
Alatta van hajóm az utazásra várva,
amikor majd az embernek szöknie kell.

Tudd meg embernek fia, hogy a jövőben majd
a mélyből betolakodók jönnek.
És akkor ébredj fel bölcs.
Használd hajóm és könnyedén győzöl.

Mélyen a jel alatt nyugszik titkom.
Keresd és találd meg a Piramisban.
Egymáshoz vezet a Kulcskő;
Mindegyik kapu az életbe visz.
Kövesd a kulcsot, melyet magam mögött hagyok
Keresd és az élethez vezető kapu tied lesz.
Keress a Piramis mély a járatában,
melynek falban a vége.
Használd a HETES kulcsát.
És aláhull neked az út.
Nos bölcsességem neked adom.
Az utamat neked feltárom.
Kövesd hát. Fejtsd meg titkaimat.
Az utat megmutattam!