A valóság, ami túl van a személyes énen

Ha ránézel egy fára, tudatában vagy a fának. Ha valamilyen gondolatod vagy érzésed támad, tudatában vagy annak a gondolatnak vagy érzésnek. Ha kellemes vagy fájdalmas élményt élsz át, tudatában vagy annak az élménynek. Ezek igaz és magától értetődő állításoknak tűnnek, ám, ha alaposabban szemügyre veszed őket, azt találod, hogy bennük – alig észrevehetően – alapvető illúzió bújik meg.

Olyan illúzió, amelyik elkerülhetetlen, ha szavakat használsz. A gondolat és a nyelv látszólagos dualitást és különálló személyeket teremt ott, ahol valójában nincs dualitás és nincs különállás. Az igazság: te nem valaki vagy, aki tudatában van a fának, a gondolatnak, az érzésnek vagy az élménynek. Te az a tudatosság vagy, amiben és ami által ezek a dolgok megjelennek.

A valódi önvaló felismerése

Életedet élve, képes vagy-e azon tudatosságként látni önmagadat, amelyben életed egész tartalma kibontakozik? Azon túl nem létezik megismerhető, és minden tudás mégis belőle ered.

Az „én” nem képes önmagát a tudás, illetve a tudatosság tárgyává tenni. Tehát nem válhatsz önmagad tárgyává. Éppen emiatt jött létre az egós identitás illúziója, ugyanis mentálisan önmagadat tárggyá tetted. „Ez én vagyok” mondod. Aztán pedig elkezdesz viszonyt kialakítani önmagaddal, és elmondod másoknak és önmagadnak a történetedet.