A megadásban születő harmónia

A megadás oly könnyűvé válik, amikor ráébredsz minden élmény mulandó természetére, és arra, hogy a világ semmi maradandót nem képes adni. Ekkor továbbra is találkozol emberekkel, továbbra is részt veszel eseményekben és tevékenységekben, ám már az egós én akarásai és félelmei nélkül. Más szóval: többé már nem követeled, hogy egy helyzet, személy, hely vagy esemény kielégítsen vagy boldoggá tegyen. Hagyod lenni annak múló és tökéletlen természetét.

S a csoda: amikor már nem él benned a teljesíthetetlen elvárás, akkor minden helyzet, személy, hely vagy esemény nemcsak kielégítővé, hanem harmonikusabbá és békésebbé is válik.

Az éber jelenlét állapota

Amikor teljesen elfogadod ezt a pillanatot, amikor többé már nem vitatkozol azzal, ami van, a gondolkodási kényszer csökken, s a helyét éber nyugalom veszi át. Teljesen tudatos vagy, ám az elméd már semmilyen módon sem címkézi ezt a pillanatot. A belső ellenállásmentességnek ez az állapota megnyit téged annak a kondicionálatlan tudatosságnak, ami végtelenszer hatalmasabb, mint az emberi elmé. Ez az óriási intelligencia aztán már kifejezheti magát rajtad keresztül, s végre támogat, belülről is, kívülről is.

Ez a magyarázata annak, hogy ha szélnek ereszted a belső ellenállásodat, akkor gyakran azt veszed észre, hogy körülményeid jobbá válnak.

Mit jelent valójában a megadás?

Azt mondom talán: „Élvezd ezt a pillanatot! Légy boldog!”? Nem. Csupán: engedd meg ennek a pillanatnak az „ilyenségét”! Ennyi elegendő.

A megadás: megadni magadat ennek a pillanatnak, nem pedig egy történetnek, amelyen keresztül értelmezed ezt a pillanatot, s utána megpróbálsz abba belenyugodni.

Például lerokkansz, s többé nem tudsz járni. Az állapot olyan, amilyen. Történetet kreál-e belőle elméd? Mondván: „Hát ide jutottam. Tolószékben kötöttem ki. Az élet kegyetlenül és igazságtalanul bánt velem. Nem ezt érdemlem!” EI tudod-e fogadni ezen pillanat vanságát,- s nem kevered-e össze azt a történettel, amit az elme szőtt köré?

A megadás mélyebb jelentése

A megadás akkor következik be, amikor már nem kérdezed: „miért történik ez velem?”. Még a legelfogadhatatlanabbnak és legfájdalmasabbnak tűnő helyzetben is valami mélyebb jó rejlik, és minden tragédiában megtalálható a kegyelem magva.