A jelenlét csendje a természetben

Ha a természetet kizárólag az elmén, a gondolkodáson keresztül érzékeled, akkor nem tudod érezni annak elevenségét, „létségét”. Csak a formát látod, s nem vagy tudatában a formában rejlő életnek, a szent misztériumnak. A gondolat a természetet a profit, a tudás vagy egyéb, haszonelvű célok hajszolásában alkalmazott árucikké alacsonyítja le. Az őserdő fűrészáruvá, a madár tudományos kutatási projektté, a hegy pedig kibányászandó területté vagy meghódítandó tárggyá válik.

A természet észlelésekor engedj teret a gondolatmentességnek, az elme „üzemszünetének”! Ha így közeledsz a természethez, az válaszolni fog neked, és részt vesz az emberi és a planetáris tudatosság fejlődésében.

A növény, mint tanító

Vedd észre, hogy a virág mennyire a jelenben létezik, mennyire megadja magát az életnek! Megnézted-e valaha is igazán a lakásodban lévő növényt? Megengedted-e ennek az ismerős, mégis titokzatos lénynek, amit növénynek nevezünk, hogy megtanítson a titkaira? Észrevetted-e már, hogy milyen mély béke él benne? Miként veszi körül a csend és nyugalom tere? Amint tudatára ébredsz a növényből sugárzó nyugalomnak és békének, az a növény a tanítóddá válik.

Figyelj meg egy állatot, egy virágot vagy egy fát, és lásd, hogyan pihennek a Létben! Ők önmaguk. Hatalmas méltóság, ártatlanság és szentség árad belőlük. Ahhoz azonban, hogy ezt lásd, túl kell lépned a minősítés és a címkézés mentális szokásán. Amint felülemelkedsz a mentális címkéken, érezni fogod a természetnek azt a megfogalmazhatatlan dimenzióját, amit gondolattal nem lehet megérteni, s érzékszervekkel nem lehet érzékelni. Olyan harmónia és szentség ez, ami nem csak az egész természetet itatja át, hanem benned is él.