A félelem hatása gondolatainkra és teremtéseinkre
Bár Isten teremtett minket, mi magunk alkotjuk meg önmagunkat; mi vagyunk saját sorsunk tervezői és építőmunkásai. Örömeink először a képzeletünkben kelnek életre, majd a gondolatok erejének segítségével nyilvánulnak meg fizikai szinten is. A szomorúság, a betegség, a kudarc mind a félelemből és a negatív gondolkodásból ered, mi magunk vonzzuk be az életünkbe – mindig. Nélkülözés, betegségek, balszerencse, balesetek és katasztrófák sújtanak minket; mindannyiunknak megvannak a sajátos félelmeink, de vajon milyen alapjuk van e félelmes gondolatoknak? Semmilyen! Hamis látszatokból, örökségünkből, környezeti tényezőinkből meg faji tudatosságunkból fakadnak, és egyiküket sem a helyes gondolkodás szüli – ezek a rossz megjelenési formái. De vajon hogyan lehetünk úrrá e negatív gondolatokon? Semmiképpen sem ellenállás által, mert az ellenállás a rossz valódiságára utalna, és a rossz önmagában soha nem lehet valódi. Azt tartjuk rossznak, ami nem vezet jó eredményre. A viszályt és boldogtalanságot okozó tettekre pedig a „bűn” szót használjuk. A rossz és a bűn nem okok, hanem okozatok, és nem tekinthetők princípiumoknak. Minden alapelv jó – csak akkor követünk el bűnt, csak akkor bukunk el, ha nem megfelelő módon alkalmazzuk ezeket az alapelveket. (Az angol nyelvben a „bűn”, sin szó a görög ‘elbukni’ kifejezésből származik.) Sokszor azért akadnak nehézségeink, mert nem ismerjük az igazságot. Hajlamosak vagyunk megfontolás nélkül elfogadni a legkülönbözőbb doktrínákat és indokokat. Ám csak azért, mert korábban azt tanultuk, hogy szükségképpen létezniük kell gazdagoknak és szegényeknek, s hogy ebben a siralomvölgyben a gyötrelmek és megpróbáltatások hozzá tartoznak előre megszabott végzetünkhöz, még semmi okunk továbbra is osztani e nevetséges nézeteket.
Vegyük csak szemügyre a Természet csodás bőségét. Hát hogyan is képzelhetnénk, hogy az Elmének, amely közreműködött e csodás bőség megteremtésében, valóban szándékában állna bár-mitől is megfosztani minket? Miért akarná az Elme, hogy garasoskodnunk kelljen? Nem, ezt magunk sem hihetjük: ha felhagyunk azzal, hogy folyton ezen törjük a fejünket, felismerjük majd, hogy itt valami hibázik. Egyszerűen csak nem értettük még meg, hogy a dolgok először az eszmék szintjén kelnek életre. Változtassuk hát meg az eszméinket! A változásnak mindig az okok szintjén kell kezdődnie. Az ok az elme, amely a Csend állapotában végzi terem- tő munkáját. Illés próféta nem a forgószélben, nem a földrengésben, hanem egy halk hangban lelte meg Istent. Fogadjuk hát meg Pál apostol tanácsát: „Változzatok el a ti elméteknek megújulása által.”
A félelem gyávává teszi az embert. Amikor a félelem vezérel bennünket, olyan dolgokat teszünk, amelyeket nem szabadna, s nem teszünk meg olyan dolgokat, amelyeket meg kellene tennünk. Olyan, mintha Néreusz ülne a nyakunkban: a félelem velünk tér nyugovóra, s reggel ő rugdos ki bennünket az ágyból… Ha úgy érezzük, valami aggaszt, használjuk a pozitív megerősítéseket. Tartsunk ki az adott kijelentés mellett, esélyt sem adva az aggodalomnak; tudatosan rekesszük ki elménkből a negatív gondolatokat. „Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm” – e megerősítés által szabadultam meg pénzügyi gondjaimtól. A „Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz” kijelentés szintén nagyon megnyugtató volt számomra. Azt javaslom, olvassuk el az Újszövetség 91. zsoltárát, ahányszor csak tudjuk – nem lehet elégszer elolvasni -, mert megtaláljuk benne a rossz és gonosz dolgoktól, illetve az e félelmektől való megszabadíttatás ígéretét. Este, elalvás előtt pedig mindig mondjuk el magunknak a már ismert megerősítést: „Egészséges vagyok, erős, szeretettel teli harmonikus, sikeres és boldog.”
A fenti megerősítéssel bevéssük tudat alatti elménkbe e megerősítéseket, hogy ezek képezzék az általunk épített új személyiség alapját. Ez az új személyiség olyan dolgokat vonz majd magához, melyek fajtájukat és minőségüket tekintve összhangban állnak vele. Ne feledjük, a tudatalatti nem érvel, nem vitatkozik, csak dolgozik: életre hívja a tudatos elme által igaznak elfogadott körülményeket. „Ha hiszel benne, igazzá lesz.” Ha félsz valamitől – a félelem roppant erős gondolat -, te is elmondhatod majd Jóbbal szólván, hogy „amitől remegve remegtem, az jöve reám”. Akinek adóssága van, az rendszerint sokat gondol e teherre, s ezzel nemcsak hogy még jobban köti magát a helyzethez, hanem újabb tartozásokat is bevonz majd. A Teremtő Alapelvet tehát egyaránt használhatjuk építő és romboló módon is. Ne arra gondolj, amire nem vágysz, ehelyett összpontosíts arra, amit szeretnél. Váltsd fel új, konstruktív eszmékkel az elnyűtt hiedelmeidet; szabadítsd meg tudat alatti elmédet az aggodalom, az ítélkezés és a reménytelenség terhétől, s hagyd, hogy felragyogjon benned a világosság. Gyatra szabály lenne az, amely nem hatna mindkét irányba. Lehet, hogy a
múltban nem voltál elég sikeres, egészséges és boldog – „hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat” -, de most fordulj végre az igazság felé, és indulj előre! Semmi sem állíthat meg! Csupán egyetlen princípium létezik („Isten a jóság, és a jóság minden”), tehát a jó dolgok valósággal és eredendő erővel bírhatnak. Nem az számít most, hogy hány szegény emberrel találkozol, vagy hány rokkant, beteg és boldogtalan ember él a világon – ez mit sem változtat a tényen: az Egyetlen Princípium alapvetően jó. Amennyiben intelligensen használod fel a Tőle származó tudást, akkor úgy szünteti majd meg a hiányt, a korlátot és a betegséget, ahogyan a fény a sötétséget. Gyújts világosságot, és megszűnik a sötétség; lobbantsd fel a jóság fényét, és megszűnik a rossz. „Ne ítéljetek a látszat után”: meg kell tanulnunk felismerni, hogy a disz-harmónia hiba, amelyet egyszerűen helyre kell igazítanunk, épp-úgy, ahogyan a számtani feladat során vétett hibákat. Ha, mondjuk a matematika lecke megírásakor rossz megoldást kapunk, az csak azt jelenti, hogy eltértünk a matematikai alapelvektől, ezért hát újragondoljuk a dolgot. Ugyanez a helyzet az életünkkel kapcsol latban is: ha az események rosszra fordulnak, akkor eltértünk az Élet Egyetemes Alapelvétől, s ha kiigazítjuk a gondolatainkat, újra összhangba kerülünk majd e princípiummal. Figyelj magadra: ha negatív dolgok járnak a fejedben, javítsd ki őket pozitív, békés, kiegyensúlyozott gondolatokra. Világszerte sokat hallani arról, milyen új törvények születnek a gonosztettek megakadályozására, ám ahhoz, hogy valódi változások történjenek, először a gondolkodásmódunkat kell megváltoztatnunk.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Vanice Bloodworth: Kulcs önmagadhoz