A félelem és kétség eltávolítása II.: Figyelj a szavaidra
A nyelvezet, amit mind magunkban, mind a külvilág felé, hangosan használunk, közvetlenül a tudatalattinkba érkezik. Akárcsak a gondolataink esetében, ha a használt nyelvezet nem szabályozott, akkor ellenünk fog dolgozni azáltal, hogy a félelmeinket és kétségeinket táplálja. Van néhány egyszerű módja annak, hogy a nyelvezettel elősegítsük a hatékonyabb manifesztálást:
Töröld a „ha” szót, és használd helyette azt, hogy helyette azt, hogy „amikor”
Amikor az emberek azokról a dolgokról beszélnek, amit szeretnének manifesztálni, vagy azokról, amiket szeretnének elérni, gyakran használják a „ha” szót, például: „Ha megkapom azt az állást…”, vagy „Ha találkozom valakivel…”. A „ha” szó a következőt üzeni az univerzumnak: „Nem igazán tudom, vagy nem bízom abban, hogy ez valóban meg fog történni.” A „ha” kiemeli a kétséget, és onnan, ahol kétségek vannak, lehetetlen manifesztálni. Arra kérlek, hogy mostantól kezdve soha többé ne használd a „ha” szót. Helyette mondd azt, hogy „amikor”, például: „Amikor megkapom azt az állást…”, vagy „Amikor találkozom a tökéletes partneremmel…”. Abban az esetben, ha a jövődről bizonyosságot tükröző nyelvezettel beszélsz, a tudatalattid erre úgy fog reagálni, hogy mindent a célod elérése felé célod elérése felé irányít. irányít. Arról beszélj, amit akarsz , ne arról, amit nem Ha most valami olyasmiről kellene beszélned, amit nagyon nem szeretnél, ha megtörténne, először el kellene képzelned, milyen érzés lenne, ha valóban megtörténne. Tehát amikor valami olyasmiről beszélünk, amit nem akarunk, a tudatalattink ennek ellenére mind mentálisan, mind érzelmileg átéli azt. Amint azt már tudjuk, ez megváltoztatja a rezgésünket az elképzelt, nem kívánt élmény rezgésévé, és ezt követően ezt fogjuk magunkhoz vonzani. Tehát minél többet beszélünk arról, hogy mit nem akarunk, annál inkább meg fog jelenni. Ehelyett egyszerűen fogalmazd meg azt, amit valóban szeretnél. Például ahelyett, hogy azt mondanád: „Többé nem akarom, hogy adósságom legyen”, mondd azt: „Pénzügyi szabadságot akarok!” Vagy ahelyett, hogy azt mondanád: „Utálok egyedülálló lenni”, mondd azt: „Izgatottan várom, hogy egészséges, szeretetteljes kapcsolatban élhessek, amikor eljön az ideje.”
Tudatosan figyelj a szavaidra, és ahelyett, hogy azt fejeznéd ki, aminek megtörténtétől félsz, vagy amiről azt reméled, hogy nem fog megtörténni, arra fókuszáld az energiádat, amit valóban szeretnél az életben, mert ezzel bevonzod azokat a valóságodba.
Csereberélj tudatosan
Van olyan nyelvezet, ami erőt ad, és van olyan, ami korlátoz. És az általunk használt nyelvezet sokat számít. Ha tudatosan odafigyelünk az általunk használt szavakra, akkor néhány egyszerű, de hatékony változtatás segíthet növelni a manifesztációs erőnket. Valahányszor például azon kapod magad, hogy azt mondod: „Ezt nem tudom megcsinálni”, vagy „Ez túl nehéz”, helyette mondd inkább azt, hogy „Megtalálom a módját, hogy megcsináljam”. Ne feledd, hogy a tudat alatti elméd, ahonnan manifesztálsz, engedelmeskedik a tudatos elmédnek, és figyel az általad elmédnek, és figyel az általad használt nyelvezetre. használt nyelvezetre. Volt egy ügyfelem, akinek komoly nehézségei voltak a nyilvánosság előtti beszéddel. Elmondta, hogy minden hétfő reggel, amikor elkezdődött a csoportos megbeszélés, izzadt a tenyere, ideges volt, és verejtékezett már a gondolattól is, hogy beszélnie kell a többiek előtt. Ez az izgatott várakozás annyira nyomasztóvá vált, hogy már a hétvégéjét is megzavarta. Beszélgetéseink során gyakran olyan mondatokat használt, hogy „Utálok nyilvánosság előtt szerepelni”, vagy „Nem tudok rendesen artikulálni”, vagy „Ostobán viselkedem a csoportos megbeszéléseken”. Ezzel a korlátozó nyelvezettel az ügyfelem a félelmeit táplálta, ugyanakkor ez a beszédmód annyira automatikussá vált nála, hogy már nem is tudatosult benne. Arra bátorítottam, hogy a következő hét folyamán tudatosan figyeljen arra, ha ilyen jellegű kijelentést készül tenni, és helyette mondja azt magának: „Szeretem, hogy megoszthatom az ötleteimet másokkal”, vagy „Hálás vagyok, amiért egy olyan csapat tagja lehetek, ahol meghallgatják a mondanivalómat”, vagy „Határozottan magabiztos előadó vagyok”. Emlékeztettem az ügyfelemet, hogy nem baj, ha kicsit kényelmetlenül érzi magát, amikor ezeket a dolgokat mondja, de mindenképpen tegye meg. Később elmondta, hogy amikor elérkezett a következő hétfői csoportos megbeszélés, az első másodpercekben ugyan remegett egy kicsit a beszéde, de sikerült befejeznie az előadását anélkül, hogy elcsuklott volna a hangja, mint azelőtt mindig. Amikor elmesélte a történetet, láttam, hogy nagyon büszke magára, és én is büszke voltam rá. A következő héten ezt ismét megtette, majd még egy hétre rá a saját szavaival elmondta, hogy már nagyon várja az újabb hétfői találkozót, hogy megosszon valami új dolgot a csoporttal. A megváltoztatott nyelvezetnek köszönhetően képes volt felülkerekedni a félelmein és kétségein, és növelni a nyilvánosság előtti beszédre vonatkozó önbecsülését. Azzal, hogy változtatunk a nyelvezetünkön, változtatunk az élményeinken és tapasztalatainkon. Néhány egyszerű példa látható az előző oldali ábrán. Figyelj az általad használt nyelvezetre, és ahol csak lehet, végezz tudatos cseréket, hogy hízelgő gondolatokkal tápláld a tudatalattidat, amelyek növelik az önértékelésedet, az önmagadba vetett hitedet és azt a képességedet, hogy bőséget vonzz az életedbe.
Fogadd el a bókokat
Sokan úgy nőttünk fel, hogy azt hittük, ha magabiztosan beszélünk magunkról, akkor arrogánsnak, hiúnak vagy hencegőnek tűnünk. Ezért aztán átvettük a szerénykedő, önkritikus nyelvezetet, és megtanultuk magunkat lealacsonyítani, hogy szimpatikusabbnak tűnjünk. Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk bele, hányszor bókoltak nekünk életünkben vagy gratuláltak az eredményeinkhez: mi pedig hányszor válaszoltunk tagadással, tiltakozással vagy a sikerünk lekicsinylésével? Ez idővel a bókokra való reagálás teljesen természetes módjává válik, de sokkal nagyobb kárt okoz az önbecsülésünknek, mint azt gondolnánk. Amikor egy barátunk azt mondja: „Hűha, ma ragyogóan nézel ki, szinte sugárzol”, mire mi azt válaszoljuk: „Ugyan, dehogy, szörnyen nézek ki”, azzal azt az üzenetet küldjük a tudatalattinknak, hogy valóban szörnyen nézünk ki. Azzal, hogy elutasítjuk és elhárítjuk a másoktól kapott bókokat és dicséreteket, apránként, de folyamatosan csorbítjuk az önbecsülésünket. Kötelezd el magad, hogy mostantól kezdve nyitottabban és hálásabban fogadod a bókokat. Szánj egy pillanatot arra, hogy valóban meghallgasd, amit mondani akarnak neked az emberek, és ne mondj semmi mást, csak egyetlen varázslatos szót: „Köszönöm.”
Amikor megnyílunk a szeretet és dicséret más emberektől származó kifejezései előtt, ezzel egyidejűleg elkezdjük megváltoztatni az arra vonatkozó tudat alatti hiedelmeinket, hogy mit érdemlünk meg.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Roxie Nafousi: Manifesztáció
