Teremtő képzelet/Vizualizáció: Kiáradás

Az adás vagy „kiáradás” egy másik kulcsfontosságú elv. Az univerzum tisztán energiából áll, amely természeténél fogva mozog és áramlik. Az élet természete az állandó változás, a folyamatos áramlás. Ha megértjük ezt, akkor ráhangolódunk ritmusára, és tudunk szabadon adni és kapni, mivel tudjuk, hogy igazából soha nem veszítünk el semmit, mindig csak nyerünk.

 

Ha egyszer sikerült elfogadnunkoz univerzum jó mivoltát, természetesen meg is akarjuk osztani másokkal, mivel rájövünk: ha adunk energiánkból, ezzel helyet teremtünk magunkban az új energia befogadására.

Amikor bizonytalanságunk (félelmünk) vagy a „nem jut mindenkinek mindenből” érzésünk miatt megpróbálunk görcsösen ragaszkodni ahhoz, amink van, pontosan akkor vágjuk el ezt a csodálatos energiaáramlást. Ha ragaszkodunk ahhoz, amink van, akkor nem engedjük szabadon áramlani az energiát, és nem teremtünk helyet az újonnan érkező’ energiának. 

 

Az energia sokféle formát ölthet, lehet szeretet, vonzódás, elismerés és felismerés, anyagi javak, pénz, barátság stb., de az elvek ezen formák mindegyikére egyformán vonatkoznak.

 

Ha szemügyre veszed közvetlen környezetedben a legboldogtalanabbakat, rájössz, hogy gyakran olyan emberekről van szó, akik valami módon „kiéhezettek”, és emiatt nagyon szeretnének megka parintani bizonyos dolgokat az élettől. Úgy érzik, hogy az élet és más emberek nem adják meg nekik, amire szükségük van. Olyan ez, mintha az élet torkát szorongatnák, kétségbeesetten megpróbálva kisajtolni abból az összes szeretetet és megelégedést, amire sóvárognak, de valójában ők maguk fojtják el az utánpótlás útját. Sokan valamelyest hajlamosak vagyunk erre.

 

Mindannyiunkban végtelen szeretet- és boldogságtartalékok vannak. Megszoktuk, hogy azt gondoljuk, kívülről kell valamit megkapnunk ahhoz, hogy boldogok legyünk, de igazából ez fordítva működik: azt kell elsajátítanunk, hogy rákapcsolódjunk belső boldogságot és megelégedést adó forrásainkra, és aztán ebből kell kifelé áramoltatnunk a többiek felé – és nem azért, mert így vagyunk erényesek, hanem mert ez tényleg csodálatos érzés! Ha egyszer ráhangolódunk, mindig meg akarjuk majd osztani ezt az érzést másokkal, mert ez a szeretet alaptermészete, és mindannyian szerető lények vagyunk.

 

Miközben kifelé áramoltatjuk szerető energiánkat, helyet teremtünk magunkban újabb energia beáramlására. Hamarosan rá fogunk jönni, hogy önmagában ez a folyamat is olyan jó érzéseket kelt, hogy egyre gyakrabban akarjuk majd megtenni. És minél többet osztasz meg magadból másokkal, úgy tűnik, annál többet kapsz a világból, a kiáramlás-beáramlás elv miatt. (A természet nem viseli el a vákuumot, így ha kifelé áramoltatsz, ezzel helyet teremtesz, ahová valaminek be kell áramolnia.) Az adás megjutalmazza saját magát.

 

Ha ezt teljes egészében megértettük és e szerint élünk, akkor tudjuk velünk születetten szerető természetünket kinyilvánítani.

 

így az alkotó vizualizáció használata közben felfedezed majd, hogy minél inkább alapvető életszemléleteddé válik az adás, annál könnyebben tudod megvalósítani álmaidat… de soha ne felejtsd el, hogy csak akkor adhatsz folyamatosan, ha ugyanilyen nyitott vagy a dolgok elfogadására… és hogy az „adás” önmagadnak adást is jelent…

 

Ha kifelé áramoltatásról van szó, akkor is gyakorlat teszi a mestert. Tudatosan kell gyakorolnod, hogy megtapasztald, milyen jó érzés. Megadok itt néhány gyakorlatot a kifelé áramoltatásra, ha ezen a területen szeretnél fejlődni, kipróbálhatod őket:

 

1. Tűzd ki célul magadnak, hogy többször és sokféleképpen fejezed ki elismerésedet a többieknek. Most ülj le, és készíts egy listát azokról az emberekről, akik felé szeretetet és elismerést akarsz küldeni, és gondolj ki egy-egy módot, ahogy ezt meg is teheted mindegyikükkel a jövő hét folyamán. Ez a kiáramlás történhet szavak formájában, lehet egy érintés, valamilyen ajándék, egy telefonhívás vagy levél, pénz, vagy bármely olyan megnyilvánulásod, ami jó érzéseket kelt a másik emberben. Valami olyat válassz, ami tói te is különösen fól érzed magad, még akkor is, ha ez a feladat esetleg nehezebb, minta többi.

 

Gyakorold, hogy több köszönő, értékelő és elismerő kifejezést használsz, amikor csak kedved tartja. „Szép volt tőled, hogy segítettél nekem.” „Szeretném, ha tudnád, mennyire értékelem ezt. „„Csodálatosan ragyogtak a szemeid, amikor ezt mondtad, és nekem olyan jó érzés volt látni téged.” (Nem kell, hogy zavarba jöjjünk mindettől!)

 

2. Válogasd át a holmidat, és válaszd ki azokat, amelyeket nem szívesen viselsz vagy nem használsz gyakran, és ajándékozd oda olyanoknak, akiknek örömet okoznak majd.

 

3. Ha olyan ember vagy, aki a lehető legkeveseb bet költi, és mindent nyereséggel próbál zárni, ak kor próbáld ki azt, hogy mindennap némi pénzt fe les legesen költesz el.

 

Azt vedd meg, ami pár forinttal többe kerül, kényeztesd magad valamivel, hívd meg egy barátodat egy kávéra, adakozz egy jó ügynek stb. Még egy ilyen kis cselekedet is láthatóvá teszi számodra, hogy igenis hiszel abban a bőségről szóló megerősítésben. Ebben az esetben a tettek önmagunkért beszélnek.

 

4. Jövedelmed egy részét költsd jótékony célra. Ez lehet egyház, spirituális szervezet vagy bármely olyan csoport, amely érzésed szerint hozzájárul a világ jobbításához. Ezzel az egyetemes energiát segíted, és ugyanakkor elismered, hogy minden, amit kapsz, az univerzumból ered (vagy Istentől), és ezért jelképesen egy részt visszajuttatsz a forráshoz. Nem igazán számít az összeg nagysága – mégha csak jövedelmed egy százalékát áldozod is erre, ez is a ki-áramoltatás folyamatos érzésével tölthet el. Csak ne felejtsd el rendszeresen megtenni.

 

5. Légy kreatív. Gondolj ki más módokat energiád kifelé áramoltatására a magad és mások javára.