Szellemi törvények: A boldogság törvénye
Semmi nem teszi az embert igazán boldoggá, amit kívülről megszerezhet. A boldogságot nem lehet birtokolni. Mindaddig, amíg kívül keresem a szerencsémet, keresésem eredménytelen marad.
A boldogságot csak magamban találhatom meg, ha feltétel nélkül igent mondok az életre, és elfogadom olyannak, amilyen. Valahányszor szenvedek, az azt jelenti, hogy valamiképpen nem fogadtam el az életet, és ezen kizárólag én tudok változtatni.
A külső körülmények és a boldogság illúziója
Ha boldogságomat nem teszem külső körülményektől függővé, akkor minden helyzetben boldog lehetek. Csakhogy már igen korán hozzászokunk ahhoz, hogy boldogságunkat valamilyen külső körülménytől tegyük függővé.
A kisgyerek azt hiszi: „Ha majd az óvodába mehetek, és mindennap együtt lehetek más gyerekekkel, akkor leszek boldog.” Később ezt mondja: „Ha már befejeztem az iskolát, akkor leszek boldog.”
Míg arra várt, hogy boldog legyen, az élet elrohant mellette. Ha azonban önfeltétel nélkül igent mond az életre, és elfogadja olyannak, amilyen, már ebben a pillanatban boldog lehet!
A boldogság nem cél, hanem állapot
Ne tegye boldogságát valamely cél elérésétől függővé! Boldognak lenni valójában azt jelenti, hogy önmagammal és az élettel harmóniában vagyok.
Helyemet minden pillanatban optimálisan töltöm be. Így fűzöm egyik beteljesült pillanatot a másikhoz – és teljes életet élve boldog vagyok.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kurt Tepperwein: A szellemi törvények
