Omnec Onec: Átmenet az asztrális világba / A vénusziak karmája / Omnec asztrális élete

A legnagyobb kihívássá a világűr kutatása vált, annak érdekében, hogy egyre többet tanuljunk erről a nagy univerzumról. De az űrutazás a mi esetünkben nem csak kevés tudós és űrhajós számára volt fenntartva. A nehézségi erőnek a vénuszi űrhajók általi semlegesítése minden egyes ember számára lehetővé tette az űrutazást. Kommunikáció alakult ki a bolygók között és barátságok vagy testvériségek szövődtek annak érdekében, hogy mindenkinek segítsünk az univerzum titkainak megértésében.

A fizikai síkon történő űrutazás hatalmasan megnövelte népünk látóhatárát. Ez azokban az évszázadokban, mielőtt még a Vénusz élete asztrális lett, nagyban hozzájárult fejlődésünkhöz.
A Legmagasabb Istenség Törvényeinek tanulmányozása által a szellemi kibontakozás nagyobb lett, mint valaha. Az egyének egyre jobban megtanultak egyedül akaraterő által látogatásokat tenni a fizikain túli síkokban, ami minden egyes ember életében nagy fejlődést jelentett. Egyre jobban tudatos lett bennük azonosságuk, mint lélek, és azzal annak a térnek a korlátozottsága is, amit a fizikai sík jelent a lélek élete folyamán. A vénusziaknak e magas tudati állapota egy nagyon pozitív életvitelhez vezetett, amikor a bolygó belépett legutolsó vaskorába. Ahelyett, hogy nagyon negatívvá váltak volna, az életrezgések annyira pozitívak lettek, hogy felemelték a bolygót egy másik síkba. Amikor ez megtörtént, akkor a Vénusz egy teljesen különleges bolygóvá vált. Fővárosunk, Retz még mindig fővárosa új világegyetemünknek.

A vénusziak nem hirtelen, egy nap alatt ébredtek rá az asztrális síkra. Az átmenet fokozatosan, elviselhető mértékben történt, és több évig tartott.
Emlékeztetnem kell Benneteket arra, hogy mindaz, amit a Vénusz múltjáról mondtam, évmilliókkal ezelőtt történt, és a története itt csak nagyon röviden van összefoglalva.

Amikor a vénuszi emberek szellemileg továbbfejlődtek a magasabb síkra, egyre kevésbé motiválta őket a fizikai világ, annak szórakozásai és élvezetei. A kommunikáció egyre inkább szellemi úton történt, és az emberek tudata egyre inkább elérte az asztrálsík szintjét. Spirituálisan (szellemileg-lelkileg) és technológiailag a vénusziak egy olyan megértésre tettek szert, amelynél az élet és halál fölötti ellenőrzést a saját kezükben érezték. Annak mértékében, ahogyan tudatuk egyre inkább alkalmazkodott az asztrális síkokhoz, már egyre kevésbé éreztek kötődést fizikai testükhöz és annak sűrűségéhez. Végül a legtöbb titániai ( vénuszi ) elhatározta, hogy átmegy a másik világba, feladja a fizikai testét, és életét az asztrális sűrűségi szinten folytatja tovább. Ebben a folyamatban, amelynél a civilizáció egy dimenzióval feljebbre emelkedett, a Vénusz népe továbbra is a Vénusz népe maradt.
A faj nem halt ki, és az embereknek a transzformáció után ugyanaz maradt az alakjuk és megjelenésük, mint azelőtt. Emlékezzetek vissza, hogy az asztráltest a fizikai alak egzakt másolata, csak kevésbé sűrű és tartósabb formájú.

A kultúra ugyanaz maradt, mint előtte. Az emberek megtartották szokásaikat, jellemüket, gondolkodásmódjukat, öltözködési stílusukat, építészetüket és nyelvüket. A városok és tájak alapvetően ugyanolyanok voltak, mint amilyenekként otthagyták őket a fizikai síkon, csak sugárzóbbak és szebbek lettek. Az én városom, Teutnia is ugyanúgy létezett az asztrális valóságban, mint minden más, a fizikai teljesen pontos másolataként. Barátságunk és kapcsolatunk a többi fizikai bolygóval folytatódott, a Föld iránti érdeklődésünk kis változásoktól eltekintve megmaradt. Majd megtanultuk szabályozni sűrűségi állapotunkat is.

Tehát úgy látszott, hogy a vénuszi nép eltűnt, miután elhagyta a fizikai síkot, valójában azonban folytatta életét, csupán önkéntesen a Vénusz asztrális síkjára költözött. Ám a vénuszi nép között is vannak olyanok, akiknek karmikus tartozása van a fizikai világban és mindezek az embereknek egyszer el kell hagyniuk egy napon az asztrálsíkot egy fizikai síkban történő újra megszületésre, hogy kiegyenlítsék a tartozásaikat.

A finomabb sűrűségbe történő átváltás a civilizáció számára csak átmeneti, arra való, hogy a sűrű, negatív vaskor utolsó éveit egy pozitív életmódban töltsék el. Manapság a Vénusz visszatér egy új aranykorba, és a fizikai bolygót újra olyan emberek népesítik be, akik elhagyják az asztrálsíkot.
Sokan azok közül, kik feladták fizikai testüket és a nagy átalakulás alatt átváltottak az asztrálsíkra, még mindig ott élnek, ami hosszú életkoruk egyik előnye. Az ilyen emberek már nem térhetnek vissza a fizikai síkba, hacsak nem halnak meg az asztrális világban és újraszületnek a fizikaiban. Gyerekeiknek és unokáiknak azonban, akik az asztrálsíkban születtek, nem kell ott meghalniuk ahhoz, hogy átmenjenek a fizikai világba. Nekik csak meg kell testesíteniük fizikai testüket. Ha azonban egyszer átmennek a fizikai világba, addig nem élhetnek újra az asztrálisban, amíg a fizikai testük meg nem hal, mert ők – ha egyszer megtestesítették (létrehozták) fizikai testüket – felelősek azért, hogy fenntartsák azt.

Én ebben az életemben az asztrális Vénuszon születtem és nevelkedtem, egy olyan időben, amikor ott a legtöbb ember és az élet asztrális volt. Kis gyerekként lecsökkentettem rezgéseimet, hogy megtestesítse fizikai testemet, amely természetesen asztrális testem másolata. Nagybácsimmal és egy kísérővel elhagytam a Vénusz fizikai bolygót azért, hogy a Földön éljek. A Vénuszon élt korai éveimnek a története leírja asztrális kultúránkat, és azok alatt az évek alatt sokat tanultam a fizikai bolygókon létező kultúrákról.

Ha a fizikai Vénuszon születtem volna, és ugyanabban a korai életkorban hagytam volna azt el, ezt a könyvet (aminek fejezetét olvasod) nem írhattam volna meg. Mert hány ember tud legkorábbi gyerekkorára annyira visszaemlékezni, hogy részletesen tudna írni arról? Életem története az ezen korai életévekre történő élénk visszaemlékezés miatt szokatlan. Azáltal, hogy az asztrálsíkon születtem meg és ott éltem, emlékezetem majdnem fotografikus. Az asztrális sík a normál esetben a fizikai síkon szokásosnál magasabb tudatszintnek felel meg és azoknak az embereknek, akik ott élnek, a lét minden területén nagyobb hatalmuk van. Így számomra nem volt nagy teljesítmény világosan visszaemlékezni arra, ami történt. Ténylegesen még az anyai testben töltött időmre is jól vissza tudok emlékezni!