Mi történt Atlantisz elsüllyedésekor?
Mi történt pontosan, mikor Atlantisz elsüllyedt? Elsősorban mi, emberi lények mit vesztettünk?
Először is, ha igaz, hogy mindig és ezentúl is örökké valódi spirituális formánkban élünk, akkor az azt jelenti, hogy számos életen túl vagyunk már – nem csupán a Föld nevű bolygón, és nemcsak olyan helyen, ahol a tudatosság domináns dimenziója a harmadik dimenzió. Számos dimenziószinten léteztünk már, számos különböző bolygón. De Atlantisz óta azoknak az emberi lényeknek a zöme, akik részesei voltak annak a civilizációnak, újra és újra a Földön születnek meg, ezért részt vettek a planéta evolúciójában és történelmében. Eszerint a Földdel együtt mi is a negyedikből a harmadik dimenzióba estünk vissza, ezzel egyidőben a tudatosság első szintjéről a másodikra léptünk. A tudatosság azt a szintjét vesztettük el, ahol sokkal inkább értettük, hogy kik is vagyunk valójában és ahol a jelenleginél sokkal tisztább képet kaptunk arról, ami elérhető volt számunkra. Atlantiszon a létezés egységének perspektívájából éltük meg a valóságot, nem abból a poláris és elszeparálódó nézőpontból, amit ma tapasztalunk. Anyagilag, az elektromágneses spektrum sokkal nagyobb hatótávolságú tudatosságával rendelkeztünk, nemcsak a fény és a hang szűk sávjával, melynek most vagyunk tudatában. Például a delfinek nagyobb távolságot képesek érzékelni, mint mi. Még a fizikai világban történtek nagy része is elmegy mellettünk. De ez nem mindig volt így. Ennél sokkal nagyobb fokú észlelésre voltunk képesek, következtetésképpen a jelenleginél jóval több mindent értettünk.
Először is, ha igaz, hogy mindig és ezentúl is örökké valódi spirituális formánkban élünk, akkor az azt jelenti, hogy számos életen túl vagyunk már – nem csupán a Föld nevű bolygón, és nemcsak olyan helyen, ahol a tudatosság domináns dimenziója a harmadik dimenzió. Számos dimenziószinten léteztünk már, számos különböző bolygón. De Atlantisz óta azoknak az emberi lényeknek a zöme, akik részesei voltak annak a civilizációnak, újra és újra a Földön születnek meg, ezért részt vettek a planéta evolúciójában és történelmében. Eszerint a Földdel együtt mi is a negyedikből a harmadik dimenzióba estünk vissza, ezzel egyidőben a tudatosság első szintjéről a másodikra léptünk. A tudatosság azt a szintjét vesztettük el, ahol sokkal inkább értettük, hogy kik is vagyunk valójában és ahol a jelenleginél sokkal tisztább képet kaptunk arról, ami elérhető volt számunkra. Atlantiszon a létezés egységének perspektívájából éltük meg a valóságot, nem abból a poláris és elszeparálódó nézőpontból, amit ma tapasztalunk. Anyagilag, az elektromágneses spektrum sokkal nagyobb hatótávolságú tudatosságával rendelkeztünk, nemcsak a fény és a hang szűk sávjával, melynek most vagyunk tudatában. Például a delfinek nagyobb távolságot képesek érzékelni, mint mi. Még a fizikai világban történtek nagy része is elmegy mellettünk. De ez nem mindig volt így. Ennél sokkal nagyobb fokú észlelésre voltunk képesek, következtetésképpen a jelenleginél jóval több mindent értettünk.
Eltekintve a szélesebb fokú tudatosságtól, a legtöbb dimenziószinten a multidimenzionális természet tudatosságával bírunk, melyek itt mind el vannak vágva tőlünk. Olyan mintha, mikor Atlantisz elsüllyedt, mi elmentünk volna aludni és elfelejtettük, hogy kik vagyunk. A szundítás lefátyolozása eltakarta a tudatosságunkat. De ezek a fátylak tulajdonképpen szükségesek voltak a mostani jólétünkhöz. Ha teljesen tudatában lennénk a multidimenzionális természetnek, de képtelenek lennénk megváltoztatni a körülöttünk lévő világ dimenziószintjét, az élet túlságosan fájdalmas lenne számunkra. De az életnek mennie kell tovább. A világ, melyben a Tudatosság Második Szintjét éljük át, mérföldkőnek számít a magasabb tudatossági szint eléréséhez. Egy híd, amin át kell kelnünk ahhoz, hogy a szint kifejlődhessen. Elérkezett az idő, hogy felébredjünk és bebocsátást nyerjünk az új szintre. Lassan, de biztosan kezdjük felébreszteni az emlékét annak, akik valójában voltunk és a valós életünk magasabb valóságát.
Mikor Atlantisz elsüllyedt, a tudatosság szintjének megváltozása nemcsak az emberi tapasztalat viszonylatában volt érzékelhető, hanem az egész Földet érintette. Hogy mi okozta ezt a változást? A Földet körülvevő és az emberi tudatosság szintjének fenntartásáért felelős Krisztus-tudatú háló elpusztulása.
Egy háló elengedhetetlen bármilyen lény létezéséhez. A bolygón élő minden egyes életforma rendelkezik hálóval, mely nélkül az az élet nem is lenne. Bármikor, ha egy faj működésképtelenné válik – a tények szerint mostanra több mint az összes faj fele -, akkor az történik, hogy a hálója szétoszlik. Egyszerűen eltűnik. Ez történt Atlantisz elsüllyedésekor az emberi hálóval is, aminek a helyére azonnal egy teljesen más karakterű háló lépett. A hálóval összekapcsolódott tudatosság fajtáját a Szakrális Geometria határozza meg. A tudatosság első szintjén helyettesítő háló, ami már tizenháromezer éve velünk van, abszolút férfias jellegű, négyzeteken és háromszögeken alapul. A bal agyféltekés tudatosság irányítja. Valójában a Krisztus-tudatú háló – a harmadik szint – ott volt Atlantiszon is, de a süllyedés eredményeként elpusztult. Ma három háló létezik: az első és a második szintért felelősek és a nemrég kialakult új Krisztus-tudatú háló. A következő váltás alkalmával az első és a második háló el fog tűnni.
Thoth és Atlantisz Felemelkedett Mesterei tisztában voltak vele, hogy Atlantisz el fog süllyedni. Thoth – Chiquetet Arlich Vomalites néven – tizenhatezer évig volt Atlantisz királya. A süllyedés előtt kétszáz évvel pontosan tudta, hogy mi fog történni, így két másik Fel-emelkedett Mesterrel – Rával és Araaragottal – engedélyt kapott egy új, mesterségesen kialakított háló létrehozására. Összegyűjtöttek mindent, ami az új Krisztus-tudatú hálónak az úgynevezett „tervéhez” volt szükséges, majd nekiálltak a felkészülés folyamatának, hogy a megfelelő időben – valamikor tizenháromezer évvel később -a bolygó emberi fajának szolgálatára lehessen. Egyiptomba utaztak, amit akkoriban Khem néven ismertek, és egy másfél kilométer mély gödör ásásába kezdtek, mely a Krisztus-tudatú háló tengelyéhez kapcsolódik.
Maga a háló egy geometriai halászhálószerű elektromágneses szerkezet, ami lehetővé teszi az új tudatosság megszületését. Durván száz kilométerre a Föld felett helyezkedik el. Struktúrája a dodekaéder és az ikozaéder közti kapcsolat. Mindkét alakzat az ötszögre épül. Az ikozaéder egy „csillagos”, azaz csillag formájú pentagon. Öt kisebb tetraéder tökéletesen illik egy ötszög oldalába, így egy ikozaéderi sapkát formál, ami együtt úgy néz ki, mint egy csillag. Ha egy dodekaéder mind a tizenkét oldalát csillaggá alakítjuk, pontosan olyan alakzatot kapunk, ahogy a háló kinéz. A csillag-dodekaéder jellegében nőiesnek tekinthető, így az új háló engedni fogja előtörni a női, jobb agyféltekés, intuitív komponenseket.
Az új Krisztus-tudatú háló hozzá kezdése mellett Thoth aktivált egy Merkaba-mezőt, hogy megvédje a Földet az előtte álló pólusváltástól. Először Thoth és a többiek a háló tengelyéből eredő kígyózó energián alapuló három piramist építettek. Ezek közül az egyiket ma a „Nagy Piramis” néven ismerjük, a másik kettő pedig mellette ül. Ez mind a felkészülés része volt, hiszen tudták, hogy mi fog történni kétszáz évvel később, amikor a pólusok elmozdulnak és a dimenzió lezuhan.
Akkoriban pontosan erre használták a Nagy Piramist. Kiindulópontként szolgált egy furcsa űrhajó számára, ami általában a Föld alatt másfél kilométerre, a Szfinx alatt fekszik. Ez az űrhajó mindössze három-öt atomnyi vastag és az idő legnagyobb részében a Föld mindenkori szintjénél egy felhanggal feljebb tartózkodik. E csekély dimenzionális eltérés miatt juthat át a Földön. Amint a Föld mágneses mezeje az összeomlás utolsó szakaszához ért, fogták az űrhajót és elmozdították Föld alatti helyéről, majd az elárasztott Atlantiszra mentek. Felvették a Felemelkedett Mestereket és Thoth szerint még négyszáz méterre sem voltak a föld felett, mikor Undal, az utolsóként a víz felszíne felett maradt sziget a tengerbe süllyedt. Az űrhajóval a Nagy Piramis speciális leszállópálya-szerű tetejére mentek, mikor a mágneses mező elkorcsosult. A mező végső összeomlása három és fél napig tartott. Mikor végül teljesen a nullával volt egyenlő, a teljes emberi memória is eltűnt. A mező összeomlása során az egyetlen mód a memóriaveszteség elkerülésére, ha a Merkaba mesterei vagyunk. Létre tudjuk hozni a saját mágneses mezőnket az ellentétesen forgó fénymezejéből, ezzel visszaszerezhetjük a memóriánkat. A Piramis tetején a Felemelkedett Mesterek egy óriási Merkaba-mezőt formáltak, amiben a három és fél nap során benne maradtak. Mikor véget ért az időszak, egy teljesen új világban találták magukat – a harmadik dimenzió világában.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Bob Frissell: Pólusváltás 3.