Felfedeztek egy ősi galaxist, mely forradalmasítja az Univerzumról alkotott elképzeléseket
A Nature folyóiratban megjelent három cikk egyikében a legősibb galaxis, a JADES-GS-z14-0 felfedezéséről számoltak be, amely kevesebb mint 300 millió évvel a „Nagy Bumm” után létezett. A James Webb teleszkóp által 2024 januárjában felfedezett galaxis meglepte az asztronómusokat hatalmas méretével, fényességével, valamint por és oxigén jelenlétével – nehéz elemekkel, amelyek a csillagok életciklusának végén keletkeznek.
Ez a felfedezés arra utal, hogy a galaxisok képződési folyamatai sokkal gyorsabban zajlottak, mint korábban gondolták, és hogy a korai univerzum bonyolultabb és változatosabb volt, mint korábban hittük.
Az univerzum korai szakaszai és a JADES-GS-z14-0
2024 januárjában a James Webb Teleszkóp NIRSpec műszere közel tíz órán át figyelte a JADES-GS-z14-0 galaxist. Az első spektrum feldolgozása után bizonyítékok születtek arra, hogy a galaxis valóban a 14,32-es vöröseltolódásnál található, ami megdöntötte a korábbi rekordot a tér-idő legmesszebb lévő galaxisáról.
A JADES-GS-z14-0 kiterjedése legalább 1600 fényév. Ez bizonyítja, hogy a megfigyelt fény főként fiatal csillagoktól származik, nem pedig egy növekvő szupermasszív fekete lyuk körüli sugárzástól. A csillagfény mennyisége azt jelenti, hogy a galaxis tömege több száz milliószorosa a Nap tömegének. Ez felveti a kérdést: hogyan hozhatott létre a természet ilyen fényes, tömeges és nagy galaxist kevesebb mint 300 millió év alatt?
A korai univerzum megértése
A tudósok keveset tudtak a „kozmikus hajnal” néven ismert időszakról – az első milliárd évről a „Nagy Bumm” után, amely 13,8 milliárd évvel ezelőtt történt. Azért, mert a korai univerzumot semleges hidrogén köd töltötte be, amely szétszórta a fényt, megakadályozva annak terjedését.
Ez a köd nem létezett örökké. Az ultraviola sugárzás hatására ionizálódott és szétszóródott. A „kozmikus hajnal” végére a tér átlátszóvá vált. Azonban addigra már számos csillag és galaxis létezett. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakultak ki mindezek, át kell látnunk ezen a „ködön”.
A JWST és a NIRSpec szerepe
A JWST teleszkópot éppen azért hozták létre, hogy átlásson ezen a ködön erős infravörös érzékelőivel. Az infravörös sugárzás áthatol a sűrű közegen, amely nem engedi át a látható fényt, mert hosszú hullámai kevésbé szóródnak. A NIRSpec közeli infravörös spektrográf pontosan méri az objektumok vöröseltolódását, elkülönítve a csillagok természetes folyamataiból származó hullámokat. Csak spektrális elemzés után, például egy galaxis esetében, lehet meghatározni annak távolságát.
A JADES-GS-z14-0 galaxis elemzése kimutatta a nagy mennyiségű por és oxigén jelenlétét. Ezek a nehéz elemek csillagok belsejében keletkeznek, amelyek rövidesen felrobbannak. Ezek a jellemzők arra utalnak, hogy a galaxis több generációja már kialakult, amikor az univerzum még csak 300 millió éves volt.
Az új felfedezések hatása
Ez a felfedezés arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk a korai univerzumról alkotott elképzeléseinket. Kiderült, hogy a nagy mennyiségű fényforrást ebben az időszakban nem lehet kizárólag a szupermasszív fekete lyukak aktivitásával magyarázni. Ahogy a megfigyelések is mutatják, a korai univerzum idején már kialakulhattak nagy, fényes galaxisok.
Fordította: Sandal-Bárány Tünde Nikoletta
(Az írást csak forrás és szerző vagy fordító megjelöléséve lehet megosztani, változtatás nélkül!)
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
hightech.plus
