Csönd a mentális zaj mögött
Ahogy megadod magad a mostnak – bármilyen formát is vegyen fel a jelen pillanat –, a szakadatlan mentális zaj, amit mi gondolkodásnak nevezünk, s aminek 90 %-a fölösleges, megnyugszik, lelassul.
A kényszeres gondolatáramlás nagy része ugyanis, amellyel a legtöbb ember azonosul, azt önmagának vélve, teljesen azonosul azokkal a folyamatos gondolatfüzérekkel, és az ok, ami miatt azok a gondolatfüzérek addiktív (hozzászokást eredményező) jellegűek, kényszeres jellegűek, mert éntudatod abban van. Az én. Az azon gondolatfüzérekkel való azonosulás, mint én. Az én pedig fönn akarja tartani magát, s ezért képtelen abbahagyni ezt.
És az én csak a nem megadáson, az ellenálláson keresztül tudja fönntartani magát. S ez táplálja – üzemanyagként – a gondolkodást, mert az a nem megadásos állapotnak egy kifejeződése.
Az ellenállás táplálja a kényszeres gondolatokat
Próbálod valahogy kontrollálni a dolgokat. Így aztán éjjelente 2-3 órát forgolódsz az ágyban, álmatlanul, hogy megpróbáld kieszelni, miként is kontrolláld az életedet. Félsz attól, ami bekövetkezhet. Gondolatban elpróbálsz valamit. Fantáziákat projiciálsz. Ha belépünk ebbe az elfogadó, önmegadó állapotba, a mentális zaj magától lelassul. Amikor igent mondasz arra, ami van, a mentális zaj kezd elülni. Valamilyen mértékben továbbra is jelen van, de már nem élsz harcoló üzemmódban az univerzummal…
Márpedig éppen az univerzummal való harcoló üzemmódban való élés teremti meg azt a hatalmas impulzust, ami a kényszeres gondolkodás mögött megbúvik. Újabb és újabb hullámokban tör elő. És mindig az én található benne. Az elfogadó, önmegadó állapottal ez elcsitul. Nem kell leállítani az elmédet, az más gondot szülne, csak legyél azzal, ami van, csak engedd, hogy ez a pillanat legyen, s akkor ez elme magától leáll.
A csönd mögötti tágasság – az igazi szabadság
A kényszeres gondolkozás és a jelen pillanat megengedése ugyanis nem fér meg egymás mellett. És amikor az elme lecsendesül, tehát a gondolatok folyamatos árama elül, ott van a tágasság. Ott van ez a csönd, ami a mentális zaj mögött megbúvik. Mindenkiben. Az már eleve ott van. És ez a tágasság, ami ott található, ami túl van azon a formán, amit ez a pillanat épp fölvesz…
És a „csönd” szó ismét csak egy jelzés, márpedig minden útjelző korlátozott! Minden jelzőtábla korlátozott. Nyugodt csönd, tágasság. Éber tudatosság, ami nem igényel gondolatot. Ami túl van a gondolaton. Gondolat fölbukkanhat benne! De az túl van a gondolaton. Hatalmas intelligencia. Kondicionálatlan.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Eckhart Tolle
