Az ítélkezés láthatatlan csapdája

Milyen gyorsan is alkotunk véleményt egy-egy emberről, s jutunk velük kapcsolatban ilyen-olyan következtetésre! Az egós elme elégedettség tölti el, amikor címkét ragaszthat egy másik emberi lényre, hogy így fogalmi identitást adjon neki, amikor kinyilvánítja fölötte igaznak vélt ítéletét.

Minden emberi lényt arra kondicionáltak, hogy ilyenolyan módon gondolkozzon és viselkedjen. A kondicionáltság jellegét részben a gének, részben pedig a gyermekkori élmények és a kulturális környezet határozza meg.

Ők nem valódi önmaguk, csupán azoknak tűnnek. Ha valaki fölött ítélkezel, akkor összetéveszted az illetőt jellemző, kondicionált elmemintákat a valódi lényével. Ennek megtétele önmagában is egy mélyen kondicionált és tudattalan minta. Fogalmi identitást adsz az illetőnek, és ez a hamis identitás nemcsak a számára válik börtönné, hanem a te számodra is.

Az ítélkezés elengedése

Az ítélkezéssel való felhagyás nem jelenti, hogy nem látnád, mit tesz. Csupán azt jelenti, hogy fölismered: viselkedése a kondicionáltság egy formája, s azt akként látod és akként fogadod. Nem konstruálsz identitást az illető számára.

Ez mindkettőtöket felszabadít a kondicionáltsággal, a formával, az elmével való azonosulás alól. A kapcsolataidat ettől kezdve már nem az ego irányítja.