Az asztrálutazás előfeltételei

Két testünk van: a fizikai test, amely fejlődik, öregszik, végül meghal, valamint az asztráltest, amely a fizikai test „dublőre”. E kettősségen alapul az asztrálutazás. Az asztráltest esetenként leválik a fizikai testről, s az ember öntudatával felruházva eltávozik. Amikor ez történik, az asztráltestében élő ember képes higgadtan, távolról szemlélni fizikai testét, amelyet éppen elhagyott.

Több haszna is van, ha szellemi utazásra képes az ember. Más szemmel látja a világot! Az asztráltestből nézve minden tisztább, világosabb, ragyogóbb. 

Ám, ami sokkal fontosabb: amint megtapasztalod tudatod független létezését, megérted majd, hogy a lelked tovább él, bármi történjék is ezzel a testtel. A halál nem a végső állomás, ellenkezőleg, egy sokkal nagyszerűbb kaland kezdetét jelenti. Diákjaim többsége viszonylag könnyen elsajátította az asztrálutazást, csak néhányan küszködtek nehézségekkel. A gátoltságuknak minden esetben alapos oka volt. A kudarcért leggyakrabban a félelem hibáztatható. Valamennyien átéltük már, tudjuk, milyen bénító lehet. Évekkel ezelőtt egy hídugró csoport tagja voltam. Valamennyien lelkesen készülődtünk. Akinek már volt része benne, állandóan azt hajtogatta, milyen nagyszerű érzés. Amikor azonban fent álltunk a hídon, és lenéztünk a mélyben hömpölygő folyóra, biztosan tudom, egy kicsit mindnyájan megriadtunk. Talán mulatságos, de a legidegesebbek jelentkeztek elsőnek: túl akartak „esni” rajta. Sosem felejtem el, mit éreztem a gyomromban közvetlenül az ugrás előtt. Húszan voltunk. Végül tizenkilencen ugrottunk. Az utolsó, harmincas éveiben járó férfi rendkívül magabiztos volt a híd felé menet. Fel is tűnt, amikor hirtelen elhallgatott. Megengedte, hogy felerősítsék rá a kötelet, majd feszülten hallgatta az oktató szavait. Néhányan biztatóan kurjongattunk felé. Már úgy látszott, leugrik, de megingott, és mintha támaszt keresne, előrenyújtotta a kezét. A vezető mondott neki valamit, ekkor újra úgy festett, elrúgja magát. Ezúttal csöndben maradtunk, némán azt kívántuk neki, járjon sikerrel. Nem így történt. Körülbelül öt perc múlva kioldották a köteleit. Szégyenlősen csatlakozott hozzánk, és elmentünk uzsonnázni. Körülültük, beszámoltunk az élményeinkről, elmeséltük, hogyan sikerült legyűrni a félelmünket. Hallgatott minket, és azt ígérte, nem adja fel, ugrani fog. Visszakísértük a hídra, ám ezúttal sem bírta rászánni magát. Jó néhány diákom viselkedett hasonlóképpen, amikor elérkezett az asztrálutazás ideje. Meg akarták tenni a végső lépést, de félelmeik visszatartották őket. Csoportjaimban megkísérlünk előre elképzelni minden lehetséges problémát, sorra vesszük a legfontosabb félelmeket, és feloldjuk őket.

A legáltalánosabb aggály, hogy nem tudsz majd visszatérni a fizikai testbe az asztrálutazásod végeztével. Még soha, egyetlen alkalommal sem írtak le ilyen esetet. Sőt általában éppen az ellenkezője történik!
Asztrális csavargás közben gyakran előfordul, hogy váratlanul visszahúz a tested, pedig még nem is gondoltál a visszatérésre. Az ember, amíg nem ismeri a módszereket, természetesen az út közben bekövetkező haláltól retteg leginkább. A testen kívüli utazások alkalmával hosszú, látszólag rugalmas szállal kapcsolódunk a fizikai testünkhöz. Ha ezt eltépnék, természetesen meghalnánk, de ismétlem, egyetlen ilyen esetet sem írtak le soha. A szálat más ember nem láthatja, tehát el sem lehet vágni, és nem is szakad el, ha beleakad valamibe vagy durva felülethez súrlódik. Néhányan attól tartanak, elhagyott fizikai testüket esetleg más lény foglalja el, míg ők oda vannak. Nem mondom, rémfilmnek

remek téma lenne, de erről sem számoltak be még soha. Az asztráltest ugyanis a veszély legkisebb jelére azonnal visszatér.

Mások attól félnek, megáll a szívük, esetleg elfelejtenek lélegezni az asztrálutazás alatt. Nem így van. A test valamennyi nem tudatosan vezérelt feladatát ellátja ez idő alatt. Hőmérséklete enyhén csökken, mondják, ha valakinek testen kívüli élményben van része, de ez minden. Az egész folyamat tökéletesen biztonságos, egyetlen beszámoló sem szól arról, hogy valaki ne tért volna vissza róla.

Hasonlóképpen, amennyiben testedet veszedelem fenyegetné utazásod alatt, asztrállényed az első pillanatban visszajönne. Annak sincs esélye, hogy leégett házad fogadjon ilyenkor. Fizikai tested ugyanis a veszély legcsekélyebb jelére hazatérésre bírja asztrális önmagadat. Hatalmasat dörrent az utcán egy autó kipufogója, amikor néhány évvel ezelőtt éppen asztrálutazáson jártam. A zaj erős  volt és hirtelen jött, a pillanat törtrésze alatt visszatértem a testembe. Megvallom, megijedtem, és néhány perc kellett is hozzá, amíg újra lecsillapodtam. Ennek ellenére jó tudni, milyen haladéktalanul gyors a visszaút. Bebizonyosodott, ha kellemetlen esemény történik, azonnal ott vagyok, és uralom a helyzetet. Veled is így lesz.
Néhány éve, egy vasárnap reggel a feleségem költögetni próbált. Nem válaszoltam, minthogy asztrálutazáson jártam éppen. Ő tudta, miről van szó, és kiment egy kis időre. Valamivel később már az első érintésére könnyedén felébredtem, akkorra a testemben voltam megint.

Mi történik akkor, ha egy idegen sétál be a hálószobámba, és a feleségemhez hasonlóan cibálni kezd? Az asztráltestem abban a pillanatban visszatér a lehetséges vészhelyzet hatására. A testem – milyen érdekes! – különbséget tud tenni a gyengéd, ismerős és a veszélyes érintés között.
Ez bizonyítja, hogy öntudatunk néhány részecskéjét hátrahagyjuk, míg utazunk. Következésképpen, fizikai tested védve van asztrálutazás közben. Felettes tudatod elröpül ugyan, ám egy része veled marad, hogy vigyázzon rád.
Utolsónak hagytam azt a félelmet, hogy éned kellemetlen dolgokat tapasztal, kellemetlen entitásokkal találkozik asztrális barangolásaid alkalmával. Ez bizony megeshet, de ha így adódna, csak kívánnod kell, és fizikai testedben leszel újra. Az asztrális létsík tehát sokkal biztonságosabb a valódi világnál, mert azonnal elmenekülhetsz a kínos helyzetekből. Látod, az aggályok alaptalanok, vagyis nem különböznek az ember mindennapos szorongásaitól. Bármennyire indokolatlanok azonban, ha akár egyetlen is megpróbáltatást jelent közülük, megakadályozhatja az utazásodat, tehát le kell győznöd a félelmet. Nehezen hihető, hogy ugyanabban a testben két „ember” rejtőzik, azaz a fizikai mellett asztráltestünk is van. Mégis, mindennapi szóhasználatunkban magától értetődőnek vesszük ezt. Amikor így kezdjük a mondatot: Én -, a bennünk lakó lélekről, szellemről beszélünk.
Ha azt mondjuk: az enyém -, a testre gondolunk, átmeneti otthonunkra egy emberi élet hosszáig. Ezért azt mondjuk: érzek, szeretek, és – kezem, testem.
A hinduk négyezer éves szent könyve, a Rig Véda szerint olyanok vagyunk, mint a fogat és a hajtója. A fogat a testet, míg a hajtó az ént, a szellemet, az egyetemes életerőt jelképezi. Annak a kettősségnek a felismerése, hogy testünk és szellemünk van, bizonyos emberek számára megkönnyíti a sikeres asztrálutazást. Fejlődéslélektani csoportjaim tagjai azzal álltak elő, hogy látják partnerük auráját alvás közben.
Tévedés, ez egyáltalán nem az aura, még ha megtévesztésig hasonlít is hozzá. Amit felfedeztek, nem más, mint az asztrális hasonmás, amely alvás közben valamicskét elhagyja a testet. Élénk álomtevékenység állapotában az asztráltest gyakran teljesen kilép a testből, és húsz-huszonöt centiméterrel fölötte lebeg. Más tényezők is megakadályozhatják az asztrálutazásodat. Közülük egyik a tele has. Étkezz könnyedén aznap, amikor útra indulsz. Ha teletömöd magad ennivalóval, testednek valamennyi energiájára szüksége lesz az emésztéshez és a kiválasztáshoz. Ezeken a napokon inkább aludni kell, nem utazni. A nyugati világban majdnem mindenki túl sokat eszik, tehát szinte szívességet teszel a testednek, ha az asztrálutazás  napjain koplalsz egy kicsit. Nem vagyok vegetáriánus, de úgy érzem, nekik sokkal egyszerűbben megy az utazás, mint a húsevőknek. Ezért azokon a napokon, amikor készülődöm, egyáltalán nem eszem húst, legfeljebb egy kis csirkét, esetleg halat, de mindenképpen megtartóztatom magam a vörös húsoktól. Ugyancsak nem veszek magamhoz zsíros ételt, ha lehetséges.
A könnyű testmozgás rendkívül jótékony hatású ilyenkor. Mielőtt elhagyom a testem, általában sétálok egyet. Ennek több haszna is van: elszakadok a telefontól, a televíziótól – azoktól a hatásoktól, amelyek lekötik a figyelmemet. Csak az eljövendő asztrálutazásra, úti célomra gondolok. Amint hazaérek, készen állok a kivetülésre abban a kellemes, erényes tudatállapotban, melyet a fizikai egészségem javára végzett elfoglaltság keltett. Az asztrálutazásra szánt napon tilos alkoholt, kábítószert fogyasztani! Mindkettő szörnyen megnehezíti az utazást.
Ismertem embereket, akik nagy adag marihuána elfogyasztása után önkéntelen asztrális úton találták magukat, de nem sok örömük telt benne, mert elvesztették uralmukat az élmény felett. Egyikőjük három vagy négy órán át egyvégtében ki-be csapongott a testéből.
Régebben megittam egy pohár bort az indulás előtt egykét órával, de ma már nem teszem. Asztrálutazás közben légy te is tökéletes ura az érzékeidnek – ilyenkor még csekély mennyiségű alkohol is megváltoztatja a reakcióidat.
Harmincévnyi asztrálutazói múltam kellemetlen élményei akkor értek, amikor előzőleg alkoholt fogyasztottam. Még a cigaretta és a kávé is hatással van a képességeidre. Ezért legalább három órával a tested elhagyása előtt már ne igyál kávét, és ne dohányozz. Meg se próbálja az utazást az, akinek szívpanaszai vannak, netán súlyos beteg!
A beteg emberrel gyakran megesik, hogy spontán asztrális útra indul. Biztosan hallottál beszámolókat olyan halálközeli élményekről, amelyekben az emberek alagúton át rohantak a fény felé. Ezek valójában asztrálutazások emlékei, hiszen visszanézve gyakran ágyon vagy műtőasztalon fekve látták magukat. Arra is van bizonyíték, hogy súlyos beteg emberek könynyebben hagyják el a testüket, mint a tökéletesen egészségesek.
Sylvan Muldoon, három kitűnő, asztrálutazásokról szóló könyv szerzője jegyezte le az elsőt, amikor még az ágyából sem bírt felkelni, annyira rosszul volt, és nem lehetett biztos abban sem, hogy megéri a másnapot! Akármennyire gyengélkedett azonban, sok kísérletben vett részt, hogy bebizonyítsa a könyvében leírt tényeket. Egy gyógyíthatatlan betege kivételes asztrálutazói képességéről a bajor Ringberg Klinika rákspecialistája, dr. Josef Issels számolt be. Az idős hölgy azzal fogadta egyik reggel, hogy el tudja hagyni a testét. „Bebizonyítom magának” – mondta. „Itt és most.” Rövid szünetet tartott, majd újra megszólalt:

„Doktor, menjen be a 12. szobába, ahol egy asszony levelet ír a férjének. Most ért az első lap aljára. Láttam.” Ezután rendre elsorolta, mit „látott” még. Dr. Issels berohant a 12. szobába a folyosó végén, és meggyőződött róla, hogy a hölgy szóról szóra igazat mondott. Mire azonban visszaért hozzá, hogy részletesen kikérdezze a képességéről, már halott volt. Eddig azt részleteztük, mit ne tegyél, vannak viszont olyan tevékenységek, amelyeket feltétlenül el kell végezni asztrálutazás előtt.

Akarni kell. Ez a vágy legyen nagyon erős, hiszen amire sokat gondolunk, magunkhoz vonjuk. Ha úgy gondolod, jó mulatság lenne egyszer asztrálutazásra indulni, de nem él benned valódi eltökéltség, sosem sikerülhet. Fenn kell tartani a bizakodó remény lelkiállapotát. Légy laza, ne félj semmitől, készülj fel a tapasztalatszerzésre. Sok ember képtelen a lazításra. Szerezz be egy kis biofeedback- masinát, ha te is így vagy ezzel. Ez a galvánosság elvén működik, és módfelett hatékonyan segíti a lazítást. Relaxációs kazettákhoz szintén könnyen hozzájuthatsz. Ülj csendben, lehunyt szemmel, hallgasd a kazettát – meglátod, milyen jót tesz. A tökéletes lazítás képességének birtokában a testet

is sokkal könnyebb elhagyni. Nem vonhatja el a figyelmed semmi, bizonyosodj meg róla, hogy nem zavarnak meg. Például húzd ki a telefont, várd meg, míg a családod tagjai ágyba bújnak. Öltözz fel jól, de ne túl melegen. A szoba legalább 20 °C-os legyen. A szoros ruha nem jó. Sokan meztelenül utaznak. Ez nem jelenti azt, hogy útközben csupaszon látnak mások. Amennyiben zavar ez a lehetőség, elég, ha ruhába képzeled magad, és azonnal úgy is lesz. Átmenetileg felejtsd el kellemetlen gondjaidat, terhes kötelességeidet. Nekem a relaxációs folyamat önműködően meghozza ezt. 

Meglehet, te más módon szabadulsz meg gondjaidtól. Ismerek egy hölgyet, aki becsomagolja a gondjait, majd a csomagokat berakja egy képzeletbeli szemétládába. Azon ritka alkalmakkor, amikor nem jár szerencsével, szemétlerakó helyre viszi. Egyik tanítványom erőteljes fallabdamecscset játszik utazás előtt, így enged szabad folyást az érzéseinek. Mindegy, hogyan csinálod, csak tedd félre őket az utazás végéig!

Tudnod kell, hová készülsz. A hétköznapi életben is ritkán fordul elő, hogy beugrunk a kocsinkba, és fogalmunk sincs, merre induljunk, csak nekivágunk. Eldöntjük, a piacra, az iskolába vagy a barátunkhoz akarunk-e menni, és amint eldöntöttük, indulhatunk, mert megvan a cél. így van ez az asztrálutazásnál is. Sőt talán egyszerűbb, mert ha már megszabadultunk a fizikai testünktől, elég, ha

egyszerűen meghatározzuk a végállomást, és ott is vagyunk, íincs jelzőlámpa, csúcsforgalom, terelőút, nem késleltet semmi! Ugye látod, mennyire egyszerű mindez. A legtöbb asztráltazó egészséges életet él, hogy nap mint nap útnak indulhason. Biztosan te is így teszel majd, mert az asztrális kalandosok jótéteményei és örömei által teljessé válik az életed.