Ablak a belső világokra: Az emberi lélek és a Föld sorsa
Sok tudós szemében a napjainkban észlelt szélsőségeknek melyek naprendszerünk eseményeihez, az időjárás alakulásához, a geofizikai változásokhoz és a társadalmi jelenségekhez kapcsolódnak – egyszerűen nincs helyük a Nyugat szellemi világképének keretei között. Egész neveltetésünk abba az irányba hat, hogy ezeket a tudományosan igazolt, rendhagyó eseményeket különálló, elszigetelt jelenségeknek tekintsük, valamiféle szélesebb összefüggések nélküli rejtélynek. Az autentikus, ősi hagyományok – például az észak- és dél-amerikai indiánoké, Tibet lakóié vagy a holt-tengeri Kamrán közösségeié – azonban olyan világképet kínálnak számunkra, amely lehetővé teszi, hogy értelmet leljünk világunk látszólagos káoszában. Ezek a tanok a teremtés egységes szemléletét hirdetik, emlékeztetve minket arra, hogy testünk ugyanazokból az anyagokból épült fel, mint maga a Föld – nem több és nem is kevesebb tehát nála.
Talán az ókori esszénusok, a Holt-tengeri tekercsek titokzatos szerzői szolgálnak a leginkább lényeglátó észrevételekkel arról a kapcsolatról, amely saját világunkhoz, illetve az idő és a jövendölések tudományához fűz minket. A modern kutatásokra támaszkodva, ezek a kétezer-ötszáz éves szövegek azt sugallják nekünk, hogy a körülöttünk lévő világban megfigyelt események a bensőnkben élő hit fejlődését tükrözik. A Vatikán nem látogatható könyvtárában őrzött, 4. századi iratok például részletezik is e kapcsolat mibenlétét, emlékeztetve bennünket, hogy „az Ember Fiának lelke a Mennyei Atya leikéből teremtetett, teste pediglen a Földanya testéből. Az Ember a Földanya Fia, és az Ember Fia tőle kapta testének egészét. Egy vagy a Földanyával; ő benned vagyon és te őbenne…” (kiemelés: Gregg Braden).
Az esszénusok arra a kapcsolatra emlékeztetnek minket szavaikkal, amelyet most már a modern tudomány is megerősít. A levegő a tüdőnkben ugyanaz a levegő, mint amelyik a végtelen óceánok felett suhan, és a legmagasabb hegyek szorosaiban süvít. A víz, amely az ereinkben keringő vér kilencvennyolc százalékát teszi ki, ugyanaz a víz, amely valaha az óceánokban és a sebes hegyi patakokban áramlott. Egy letűnt korszak írásaiban arra ösztönöznek bennünket az esszénusok, hogy tekintsük magunkat egynek a Földdel, és ne különüljünk el tőle. Ez az ősi világnézet két kulcsfontosságú szabállyal szolgál számunkra, s ezek korunk legsúlyosabb megpróbáltatásain is átsegítenek bennünket. Először is arra figyelmeztetnek, hogy ha felborítjuk a Föld egyensúlyát, az saját testünk belső állapotában is tükröződni fog. Ezek a hagyományok annak a kollektív összeomlásnak a belső kifejeződéseként fogják fel immunrendszerünk öszszeomlását és a testünkben kifejlődő rákos daganatokat, amely megakadályozza külső világunkat, hogy életet adhasson nekünk.
Másodszor, ez a gondolatmenet arra ösztönöz minket, hogy a földrengéseket, a vulkánkitöréseket és az időjárás rendellenességeit mind-mind az emberi tudatban lejátszódó, mélyreható változások tükörképeinek tekintsük. Nyilvánvaló, hogy ebből a nézőpontból jóval többnek látjuk az életet a mindennapi események egy véletlenszerűen bekövetkező csoportjánál. Világunk történései afféle élő barométerként szolgálnak, mely azt mutatja, hogy mennyit haladtunk előre egy réges-rég megkezdett úton. Tehát amikor a társadalom és a természet rendszerében elfoglalt helyünket vizsgáljuk, voltaképpen a bensőnkben lejátszódott változásokat vesszük szemügyre. Ez a holisztikus szemlélet azt sugallja, hogy a világban bekövetkező változások kivételes lehetőséget kínálnak számunkra, hogy drámai módon – egyfajta visszacsatolási mechanizmus igénybevételével – mérhessük fel döntéseink, meggyőződéseink és értékrendünk következményeit. Mihelyt felismertük e mechanizmus működését, új és nagyszabású lehetőségek napja virrad fel életünkben. Ezen lehetőségek egyike a gyógyítás is, mely nemzedékek százain keresztül maradt fenn észrevétlenül a törzsi hagyományokban és a kereszténység előtti próféciákban.
Elődeink szemében a mi történelemkönyvünk lapjai még tisztán állnak; a nagy változások ideje csak most következett el. Ha külső világunk valóban hitünket és értékrendünket tükrözi, vajon lehetséges lenne-e véget vetni a világ minden fájdalmának és szenvedésének, ha életünkben a béke és a könyörűlet útját választanánk? Az a történet, mely az olvadó sarki jéggsapkákról, a veszedelmesen emelkedő tengerszintről, a világszerte egyre gyakrabban előforduló földrengésekről és a harmadik világháborúról szól, jelen pillanatban még éppen hogy csak elkezdődött. Ha a történet e szálak bármelyike mentén eljut a tetőpontjához, úgy tekinthetjük majd, hogy az emberiség fennmaradása súlyos veszélybe került. A mi reményünk üzenete viszont az, hogy egyelőre még a fenyegetések egyike sem teljesedett be.
Az ilyen események kezelésének kulcsa az időzítés: minél hamarabb felismerjük a környező világhoz fűződő kapcsolatunkat, annál hamarabb jövünk tisztába azzal is, hogy a bensőnkben megteremtett béke a megszelídült időjárásban, társadalmunk gyógyulásában és a nemzetek közötti békében tükröződik majd. Máris bebizonyosodott, hogy birtokunkban van egy hatalmas, rég elfeledett módszer, mely kollektív emlékezetünk mélyén rejtőzik. Nap mint nap szembesülünk ennek az érzelmeken alapuló módszernek a bizonyítékaival az új élet és a tartós szerelem felett érzett örömünkben, ahogyan azokkal a körülményekkel is szembesülünk, melyek megfosztanak minket ettől az örömtől. Ebből a bensőnkben lakozó tudományból merítjük az erőt, hogy könnyedén felülemelkedhessünk a jövőnkre vonatkozó, baljóslatú próféciákon és életünk megpróbáltatásain. Kollektív bölcsességünkben rejlik a béke, az egység és a világméretű együttműködés új korszakának lehetősége: ez példa nélküli dolog az emberiség történetében.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Gregg Braden: Tudatos teremtés
