A szenvedés oka és a korlátozott én

Ha mélyen magunkba megyünk, akkor megérezzük, hogy a korlátozott én, az egó az, ami szenved. A korlátlan én nem szenved. Aki meg akarja kötni a valóságot, szenved. De aki fel akarja szabadítani a valóságot magában, az nem fog szenvedni. Mert tudnunk kell, hogy amit mi szenvedésnek nevezünk, az Isten Szemszögéből egyáltalán nem az, hanem egy tapasztalat, amit Ő bennünk és rajtunk keresztül él át.

A szenvedés nem pusztán annak az érzése, hogy valami rossz, elveszítettünk valamit vagy kellemetlent tapasztaltunk az életünkben. A valódi szenvedés abban rejlik, hogy tudatosan érezzük Istentől való elválasztottságunkat.

A szenvedés oka

A szenvedés korlátozott tudatosságunk következménye. Amikor a korlátlan tudatosság működik, hatását öröm és gyönyör formájában észleljük. Isten korlátlan Tudatossága mindent átható. De mi jelenleg a korlátosban vagyunk. Ha a korlátosban elérünk valamit, nem vagyunk elégedettek. Ha a korlátlanban érünk el valamit, elégedettek vagyunk.

Korlátos és korlátlan tudatosság

Ha egy valakinek van öt dollárja, nem elégedett vele. Szenved, mert azt látja, hogy a barátjának tíz dollárja van, neki meg csak öt. Aztán ha tíz dollárt keres, azt látja, hogy valaki másnak húsz dollárja van. Megint szenved, és kavargó gondolkodásba fog, hogyan kereshetne húsz dollárt.

A korlátosban mindig megmarad a szenvedés, mert versengeni próbálunk, megragadni és birtokolni. A korlátlanban nincs szenvedés, mert belépünk az univerzális Tudatba. Ott a mi akaratunk és az univerzális Akarat megegyezik. De pillanatnyilag korlátozott tudatunkkal igyekszünk kielégíteni a világot, és a világ is az Ő korlátozott tudatával próbál kielégíteni minket. Másokat korlátozunk, és mi magunk is korlátozottak vagyunk. Legfőbb tapasztalatunk ebben a világban a korlátozottság, és ezért szenvedünk.

Az Istenhez való kapcsolódás

A legfelsőbb szempontból nézve Isten a korlátozott és a korlátlan tudatot is megtestesíti. Kisebb a legkisebbnél és nagyobb a legnagyobbnál. Amikor Istenhez imádkozunk és Istenre meditálunk, érezzük, hogy mi vagyunk Isten legdrágább gyermeke. Amikor imádkozunk, érezzük, hogy Isten, a Mindentudó ott van és hallgat minket. Amikor meditálunk, érezzük, hogy Isten beszél hozzánk és mi hallgatjuk Istent. Ha mi Istent hallgatjuk és Isten hallgat minket, nem létezhet szenvedés.