A megbocsátás, mint ajándék

Az engesztelhetetlenség – másokkal és önmagaddal szemben – is egy csapda. Van egy régi mondás, ami talán egy kissé elcsépelt, de még mindig nagyon aktuális. Számos megfogalmazása létezik, de én a következőt szeretem használni: „Engesztelhetetlennek lenni olyan, mint mérget inni, és azt várni, hogy a másik haljon meg tőle”. Rendkívül mérgező, ha nem vagy hajlandó elengedni a haragot, a neheztelést, vagy akár a bűntudatot valami miatt, amit te vagy valaki más tett a múltban. Ha az engesztelhetetlenség egy másik személlyel kapcsolatban áll elő benned, akkor valószínűleg úgy érzed, hogy valami olyasmiért bünteted, amit veled tett. De biztosíthatlak róla, hogy te vagy az, akit valójában büntetnek. Te éled át a legnagyobb fájdalmat. Lehet, hogy a másik személy kétségbeesetten vágyik arra, hogy megbocsáss neki, de ha nem kapja meg, végül feladja, és elengedi a dolgot. Tovább lép. Te azonban továbbra is szenvedni fogsz a mérgező energiától, újból és újból felidézed, amit veled tett. Az engesztelhetetlenség energetikailag tartósan a másik személyhez és a veled szemben elkövetett fájdalmas tetteihez köt téged. Miért akarnád ezt? A megbocsátással kapcsolatban létezik egy gyakori félreértés, amelyet rendre tapasztaltam a magánpraxisomban végzett olvasások során. Sokan félreértik, és azt hiszik, hogy a másiknak való megbocsátás azonos azzal, mintha azt mondanák, hogy amit a másik tett, az „rendben” volt. Mi sem állhatna távolabb az igazságtól. Anélkül is megbocsáthatsz valakinek, ezáltal megszabadulhatsz a további kínoktól, hogy valaha is egyet kellene értened azzal, hogy a viselkedése bármi módon is elfogadható lett volna. Azzal, hogy megbocsátasz valakinek, nem szentesíted a cselekedeteit.

 

Megbocsátani valakinek nem egy „ajándék” vagy egy ingyen bérlet, amivel megajándékozhatod. Ez egy olyan ajándék, amivel önmagadat  ajándékozod meg. Egy másik, de nem szokatlan érzés, amelyről az ügyfeleim beszámoltak, hogy ha megbocsátanak valakinek, akkor úgy érzik, mintha engedélyt adtak volna arra, hogy a fájdalmas esemény újra megismétlődjön. Ha megbocsátasz valakinek, az nem törli el azt, amit megtanultál. Nem csorbítja az önvédelmi képességedet. Felnyithatja a szemed, ám eközben a szíved mentesülhet a múlt fájdalmaitól. Az önmagadnak való megbocsátás épp olyan fontos, mint másnak megbocsátani. A benned rejlő varázslat visszaszerzésének akadályai közül valószínűleg ez a legfontosabb, mivel az önmagunknak való megbocsátás hiánya olyan, mintha a megbánás, az ítélkezés, a hibáztatás és az engesztelhetetlenség feltekeredett volna egy nagy kötegbe, felfüggesztve és bezárva tartva ezáltal a varázslatot. A „soha nem bocsátok meg magamnak” kijelentés olyan, mintha parafa dugót tömnének a varázslatot tartalmazó üveg szájába, elzárva a varázslat áramlását és a varázslattal teli életedhez vezető utat. Megbocsátani önmagadnak egy varázslatos ajándék, amellyel csak te tudod megajándékozni magadat. Van egy hírem számodra: Isten nem egy felügyelő. Függetlenül attól, amit róla tanítottak neked, Isten az egész utazás alatt szeret téged, miközben végig arra gondol, milyen csodálatos teremtés vagy. Abban reménykedik, hogy nemsokára belátod, milyen sugárzóan szép és varázslatos is vagy, és arra gondol, milyen fantasztikus is lesz az a nap. Tehát, ha nehezen bocsátasz meg magadnak, fontold meg a következőt: A Mennyország megbocsát neked. Az angyalaid megbocsátanak neked. Isten megbocsát neked. Márpedig ha ennyi megbocsátás fénye ragyog rád, akkor átkozottul megbocsátónak kell lenned! Tehát térj napirendre felette. Bármi is volt a múltban, már vége. Te már jobb ember vagy. Csodálatos dolgokkal kell hozzájárulnod a világhoz, és varázslattal teli élet vár rád! Gratulálok! Szabad  vagy – és korlátlan hozzáféréssel bírsz abenned rejlő varázslathoz!

Közzétette: www.fenyorveny.hu 

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!