Két akadály: Az ítélkezés és a hibáztatás

Az ítélkezés és a hibáztatás két akadály, amely korlátoz a benned rejlő varázslat feletti teljes irányítás megszerzésében. Sajnos a miénk egy ítélkező társadalom. Elítéljük mások viselkedését anélkül, hogy ismernénk a történetüket, vagy tisztában lennénk azzal, hogy életük során mivel kellett megküzdeniük. Egész embercsoportokat hibáztatunk a problémáink és a bolygónkat ért kihívások miatt. Keményen ítéljük meg önmagunkat  a kudarcaink és a sikertelen kapcsolataink miatt. Mások megítélésével csapdahelyzetbe szorítjuk saját magunkat, mivel arra fogunk számítani, hogy szinte biztos, hogy mások is ezt teszik velünk. Senki sem szereti, ha megítélik, ennek ellenére látszólag mindenki ezt teszi másokkal. Olyan ez, mintegy véget nem érő utazás egy körhintán, amely sehová sem tart. Szállj le a körhintáról. Ne ítélj meg másokat. Összpontosíts arra, hogy te mit adsz a világnak. Ha mások olyasmit tesznek, amiről úgy véled, kívül esik a személyes erkölcsi kódexeden, akkor lépj közbe egy olyan pozitív és tevékeny módon, amely megfelel az égi útmutatásodnak. De hagyd ki belőle az ítélkezős részt. Talán még ennél is fontosabb, hogy mutass egy kis együttérzést önmagad iránt. Ember vagy. Időnként tehetsz olyasmit, amire nem vagy büszke. De ahelyett, hogy magadat ostoroznád, vedd észre, hogy minden pillanatban a tőled telhető legjobbat teszed. Az út során minden döccenő arra tanít, hogy a következő alkalommal másik útvonalat válassz. Ahelyett, hogy megrónád magad, veregesd meg a vállad, amiért megtanultál valamit, amitől jobb emberré válhatsz, olyanná, aki a jövőben jobb döntéseket hozhat. Hűha! Nézzenek oda! Megtetted a benned rejlő varázslat örömteli gyakorlásához vezető út kétharmadát!