A Karma, avagy az Ok és okozat törvénye

Lényegében korlátlan a döntési szabadságunk. Létünk minden pillanatában a lehetőségek teljes köre, korlátlan döntés áll előttünk. E döntések némelyikét tudatosan hozzuk meg, más döntéseket nem tudatosan. A karmikus törvény megértéséhez és minél teljesebb alkalmazásához a legjobb út, ha tudatosítjuk pillanatról pillanatra meghozott döntéseinket.

 

Akár tetszik, akár nem, minden, ami e pillanatban történik, a múltban hozott döntések gyümölcse. Sajnos választásaink jó része nem tudatos, és emiatt nem is gondoljuk azokat döntéseknek – pedig azok.  Akit megsértettek, valószínűleg megsértődik. Akit megdicsérnek, bizonyára kivirágzik és elégedettség tölti el. De gondoljuk csak át: ezek is választási lehetőségek közti döntések.  Akit megsértettek, eldöntheti, hogy megsértődik-e. Akit megdicsérnek, ugyancsak eldöntheti, hogy engedi-e hatni magára a hízelgést. 

 

Másképpen is megfogalmazhatjuk ezt. A legtöbb ember, bár korlátlan döntési lehetőségei vannak, mégis feltételes reflexek készletével reagál, amelyeket más emberek vagy a körülmények váltanak ki rajta. Viselkedése előre megjósolható. Ezek a feltételes reflexek ugyanolyanok, mint amelyeket Pavlov mutatott ki. Pavlov kísérletei során rendszeresen úgy adott enni a kísérleti kutyának, hogy egyidejűleg csengő szólalt meg. A kutya hamarosan a csengő puszta hangjára is nyálazni kezdett, mivel az ilyen kondicionálással az egyik benyomás társult a másikhoz. 

A legtöbb ember, szintén valami ilyenfajta kondicionálás eredményeképpen, betanult és előre megjósolható viselkedéssel válaszol a környezet hatásaira. Úgy tűnik, mintha az emberek és a körülmények automatikusan váltanák ki a válaszokat, és teljesen feledésbe merül, hogy ezek az emberi lét során pillanatról pillanatra meghozott döntések. Egyszerű mechanizmussal, odafigyelés nélkül sorjázó döntések.

 

Ha egy pillanatra visszanézünk és úgy szemléljük a meghozott döntéseket, mint ahogyan a mostani, épp tudatos visszanézés pillanatában viselkedünk, akkor ezzel az egész tudattalan folyamatot átemeljük a tudatos világba. A döntések ilyen tudatosítása hatalmas fejlesztő erő.

 

Bármely döntés meghozatalakor két kérdést tehetünk fel magunknak. Először is: „Mik a döntésem következményei?” A szívünk mélyén azonnal világosan kirajzolódik a válasz. Másodszor: „A döntésem boldogságot hoz-e számomra és a körülöttem élők számára?” Ha a válasz igenlő, akkor a döntés helyes. Ha a válasz nemleges, akár a saját, akár mások szempontjából, akkor a döntés elvetendő. Ilyen egyszerű ez.

 

Csak egyetlen döntés van a minden pillanatban rendelkezésre álló végtelen lehetőségi körből, amely számomra és mások számára egyaránt a boldogságot eredményezi. És amikor ezt a bizonyos döntést hozza meg valaki, azt hívják spontán módon helyes viselkedésnek. Ez egyszerűen a megfelelő pillanatban megtett megfelelő lépés. Minden helyzetben a kínálkozó helyes válasz. Ez az a döntés, amely előrelendíti a döntést meghozót és mindenki mást, akit csak érint.

 

Az élet nagyon érdekes módon segíti a spontán helyes döntéseket. A test érzéseiben jelentkeznek ezek a jelzések. Az ember közérzete kétféle lehet: vagy jól érzi magát, vagy nem. Érdemes megfigyelni egy-egy döntés tudatos mérlegelésekor, hogy a test hogyan válaszol: „Ha így döntök, mi történik?” Ha a test válasza nyugodt, a döntés helyes. Ha a test rossz érzésekről küld jelzést, akkor a döntés nem a megfelelő.

 

Egyeseknél a jó és rossz közérzet a „napfonat” környékén jelentkezik, a legtöbb embernél azonban a szívtájékon. (Egy-egy csakránk helyén – A szerk.) Érdemes tudatosan a szívre figyelni és a szívet kérdezni arról, mi a teendő. A válasz kis várakozás után egyértelműen jelentkezik, fizikai érzésként. Lehet, hogy épp csak halványan érezhető, de teljesen valóságos fizikai válasz lesz.

 

Csak a szív tudja a helyes választ. Sokan érzelgősnek tartják a szívet, pedig nem az. A szív intuitív, egészében, összefüggéseiben, kapcsolataival együtt, arányosan fogja fel a dolgokat, nem pedig a nyereség-veszteség tengely mentén. Az egyetemes idegközponthoz kapcsolódik, a tiszta lehetségesség, a tiszta tudás és a végtelen szervező erő mezőjéhez, és mindent számba vesz. Időnként ésszerűtlennek tűnik, de a szív sokkal pontosabban és sokkal szabatosabban képes figyelembe venni a dolgokat, mint ahogy az az ésszerű gondolkodás határain belül lehetséges.

 

A Karma törvénye használható pénz és gazdagság megteremtésére, és arra, hogy minden jó – tetszés – szerint bármikor áradjon hozzánk. Először azonban tudatosítani kell, hogy a jövő az élet minden egyes pillanatában meghozott döntéseiből következik. Ha ezt rendszeresen megtesszük, akkor a Karma törvényét teljes mértékben alkalmazzuk életünkben. Minél tudatosabb szinten hozzuk meg döntéseinket, ezek a döntések annál inkább spontán helyes lépéseket eredményeznek – mind magunk, mind mások számára.

  

A második lépéslehetőség: karmánk átalakítása előrevivő tapasztalattá. Ez nagyon érdekes folyamat, amelyben az ember önmagával tanakodik karmikus adósságának megfizetésekor: „Mit kell megtanulnom ebből a tapasztalatból? Miért történik mindez, mit akar tudtomra adni a világegyetem? Hogyan kell beépítenem ezt emberi sorsomba? Hogyan tehetem hasznossá ezt a tapasztalatot embertársaim számára?”

 

Ennek során az ember keresi és beépíti az alkalmakat dharmájába, életpályájába. Erről a siker hetedik spirituális törvényénél ejtünk szót. Így lehetséges a karmát új mederbe terelni.  Ha például valaki sportolás közben eltöri a lábát, felteheti a kérdést: „Mit tanulhatok ebből az esetből? Mit akar tudtomra adni a világegyetem?” Az üzenet talán csak annyi, hogy lassabban és óvatosabban kell élnie, vagy a továbbiakban jobban kell figyelnie a testére. Ha az illető dharmája mások tanítása, akkor tovább (kell) kérdeznie: „Hogyan adhatom tovább ezt a tapasztalatot embertársaimnak?” Elhatározhatja, hogy könyvet ír a biztonságos sportolásról, vagy a vele történt baleset megelőzésére lábszárvédőt vagy különleges cipőt tervez.  Ily módon, miközben karmikus adósságát törleszti, a bajokat jóra fordítja, úgy, hogy az jólétet és kiteljesülést hoz számára. Ez a karma átalakítása pozitív tapasztalattá. A karmától nem menekülni kell, hanem a karmikus helyzeteket tudni keli felhasználni és új, pozitív karmát teremteni belőlük.  

A Karma kezelésének harmadik módja a karmán túljutás. A karmán túljutni annyi, mint függetlenné válni attól. A karmán úgy lehet túljutni, hogy az ember folyamatosan élményt gyűjt a Köztes térről, az Önvalóról, a Szellemről. Olyan ez, mint amikor egy piszkos ruhát kimosunk a patakban. Valahányszor kimossuk, néhány folt eltűnik. Újra és újra mosva mindig tisztul egy kicsit. A karma feladatrétegein áthaladni, vagy azokat tisztítani úgy lehet, hogy az ember eljut a Köztes térbe és ismét visszatér onnan. Természetesen ez a meditációs gyakorlatokkal lehetséges.  Minden cselekedet karmikus helyzet, akár egy csésze kávé ivása is. Emlékké válik, amely talaján vágyak alakulnak ki, a vágyak pedig ismét tettekre indítanak. A lélek mozgatói a karma, az emlékezet és a vágyak. A lélek a karma, az emlékezet és a vágyak szövedékéből álló tudat. Ezek tudatosulásával válik az ember a valóság tudatos alakítójává. Ha pedig a döntéseket egyre inkább tudatosan hozzuk meg, ezekből olyan tettek születnek, amelyek kibontakoztatnak minket és a körülöttünk élőket. Ez minden, amit tenni kell.   

Amennyiben a karma fejlesztő erő – az Önvaló számára is és mindazok számára, akikre az Önvaló hat -, úgy a karma gyümölcse boldogság és siker.