Eugenio Siragusa és a Kozmikus Testvériség Tanulmányi Központja (1952)

Eugenio Siragusa 1919. március 25-én született. A cataniai hivatal­nok nős, két gyermek apja és éppen a harmincharmadik születésnap­ján, 1952-ben világosodott meg.

Korán reggel munkába indult, elballagott az autóbuszmegállóhoz, amikor meglátott az égen egyfajta ezüstösen világító kör alakot, ami nagy sebességgel haladt. A fény egyre közelebb jött és egyre intenzí­vebbé vált. Siragusa már ki tudta venni a tárgy búgócsiga formáját is, ami legnagyobb rémületére pont a feje fölött állt meg. Mi a csuda le­het ez? – futott át a férfi agyán, de ekkor elérte őt a tárgyból kilövellő sugárnyaláb, ami teljesen körülvette őt. Eugenio félelme eltűnt, vala­mi leírhatatlan boldogságot érzett. Egy idő múlva a sugár fénye gyen­gült, majd teljesen visszahúzódott. Éppen úgy, mint amikor a tévét ki­kapcsolják és a képből egy világító pont lesz.

A tárgy újra mozgásba jött, nagy ívet írt le és eltűnt az égen.

Amikor Siragusa magához tért, úgy érezte, valami meg változott benne, mintha az egész személyisége más dimenzióba került volna. Belső hangot kezdett hallani, ami a Föld történetéről, elsüllyedt kul­túrákról és évezredekkel ezelőtti geológiai változásokról beszélt. A férfi úgy érezte, hogy ő maga 12 000 évvel ezelőtt Poseidóniában, At­lantisz fővárosában élt. Megpróbált visszaemlékezni a régi civilizáció tanításaira, amiknek alapja a bölcsesség és a szeretet volt. Hosszú pa­pírtekercseket látott, amelyeken jól kivehető volt a régi kontinensek körvonala és elhelyezkedése, a földrészeket Atlantisszal és Lemúriával együtt ábrázolták. Közben Siragusa telepatikus kapcsolatba került a foldönkívüliekkel, akik olyan üzeneteket közöltek vele, ami­ket olyan vezető politikusoknak kell eljuttatnia, mint Eisenhower, az USA elnöke és Hruscsov szovjet főtitkár. Siragusa jól megjegyezte a telepatikus információkat.

Majd, egy jó idő múlva, 1962. április 30-án Eugenio erős késztetést érzett, hogy elutazzon az Etnához, Szicília még mindig aktív vulkán­jához. Amint a kocsijába ült, úgy érezte, nem ő kormányoz, hanem

egy ismeretlen erő tekeri a volánt. Több kanyar után megérkezett egy 1370 méter magasan lévő útra, amely egy kialudt kráterhez vezetett. Kiszállt a kocsiból, gyalog ment tovább az úton és fent a dombon meglátta két alak sziluettjét, akik ezüstösen csillogó szkafanderben álltak a holdfényben. Körülbelül 185 cm magasak voltak, erős alkatúak, hosszú, szőke hajuk volt. Világító kar- és csuklópántot viseltek, ugyanolyan övét és a mellkasukon különös, színes jelek látszottak. Siragusában meghűlt a vér, a homlokán hideg verejték gyöngyözött. Több, mint tíz éve várt erre a pillanatra.

Az egyik idegen a kezében tartott tárgyból zöld fénysugarat irányított Siragusa felé, ami mintha elsöpörte volna a félelmét. Eugeniót mély nyugalom árasztotta el.
– Béke veled! – szólalt meg olaszul az idegen, hangja fémesen csengett – valószínűleg valamiféle berendezésen át beszélt, ami a gondolatot hanggá alakítja.
– Ashtar Sherannak és Ithacarnak hívnak bennünket. Halld és terjeszd a földi hatalmasoknak szóló üzenetünket.

Tudósok, kormányférfiak!

Újra felhívjuk a figyelmeteket, ha folytatjátok atomkísérleteiteket az atmoszférában, az űrben, vagy a föld alatt, teljesen biztos, hogy ez a korszak a megsemmisülésetekhez vezet. Gyakran és különféle esz­közökkel komolyan megpróbáltunk beleavatkozni a sorsotokba, ami fenyeget benneteket. Megpróbáltuk felhívni a figyelmeteket a világ­mindenség kimondhatatlan szépségeire, a szeretetre és a jóságra, amik segítségével megvalósulhat az általános jólét. Végül is szeretet­tel és minden megengedett eszközzel azon fáradozunk, hogy megaka­dályozzuk az emberiség agresszív és destruktív elfajzását, s egyben segítsük, hogy bölcsebb és egészségesebb irányba fejlődhessen. Az egoista emberek mélyen gyökerező szkepszise és veszélyes tudatlan­sága újra és újra megpróbálja a mi testvéri, önzetlen közreműködé­sünket homályban hagyni és ellehetetleníteni. Hála a földi tudósok munkálkodásának, amely makacsul lekicsinyli a kozmikus egyensúly veszélyes helyzeteit, a Föld bolygó sötét és végzetes sorsa egyre in­kább beteljesedik.

A magunk részéről, mint mindig, azon dolgozunk, hogy megakadá­lyozzuk a legrosszabbat, de nem tehetünk többet, mint amit a kozmikus fejlődés egyensúlyát védő törvény megenged. Mentsétek meg magatokat! Van még idő rá, ha igazán akarjátok. Mi segítünk nektek!

Ezek után Ashtar és Itakar felvilágosította Eugeniót, hogy egy intergalaktikus konföderáció képviselői, amelyhez számos lakott bolygó tartozik. Ők az emberi faj tutorai, akik tartják a kapcsolatot a bolygójukkal. Ők az idősebb testvérek, akik gondoskodnak rólunk és mutatják az utat, amely hozzájuk vezet, és figyelmeztetnek a veszély-helyzetre, amely előttünk áll. – Béke veled! – mondták búcsúzóul és áldóan felemelték a kezüket. Eugenio sietett vissza, hogy fejben tarthassa az üzenetet addig, amíg papírra tudja vetni. Amint megfordult, még látta, hogy az űrhajó felszáll a kialudt vulkán kürtőjének mélyéről. Siragusa még aznap éjjel legépelte a kapott üzenetet’és az utasítás értelmében elküldte a pápának, Kennedynek, Hruscsovnak, de Gaulleriak, az angol királynőnek, a svéd királynak és az olasz köztársasági elnöknek. Csak egyetlen választ kapott – Charles de Gaulle-tól.

Az elkövetkező időben Siragusa lázasan várta az újabb találkozást. A feleségével együtt egész augusztusban láttak különféle, csészealj és szivar alakú objektumokat az égen, amelyek legénysége telepatikusán közölte velük, hogy a nevük Alfa 2 és Alfa 8. Az újságok egyébként másnap beszámoltak az Olaszország fölött repülő UFO-k észleléséről.

Majd szeptember 4-én Siragusa újra elment az Etnához. Este tíz órakor érkezett el ugyanarra a helyre, ahol az első alkalommal megállt az autójával. Kiszállt a kocsiból, gyalog indult tovább, amikor meglátott két lényt, akik szemmel láthatólag rá vártak. Az idegenek több, mint két méter magasak voltak, szkafandert viseltek és sisakot. Az övükből fény áradt, mintha lámpa lett volna beletűzve. Mögöttük 30 méternyire lebegett a levegőben egy csészealj. A mintegy 25 méter átmérőjű objektumból egy fémes henger nyúlt le a földre, kis ajtó látszott-rajta, Eugenio szerint valami felvonóféle szerkezet lehetett.

Megint üdvözölték, hogy Béke veled!, ismét lediktálták az üzenetet, ami ezúttal a Föld tudósaihoz szólt. A két lény neve Woodok és Kink volt és a Metaria/Alpha Centauri bolygóról jöttek. Elbúcsúztak, Eugenio látta az űrhajót a magasba emelkedni. Aznap éjjel több százan látták a csészealjat az olasz félsziget fölött elrepülni és másnap az újságok is írtak róla.

A harmadik találkozásra 1963. február 14-én került sor, ezúttal Ashtar Sheran és Ithacar  jelent meg, akik ismét a Föld népeinek és kormányainak küldtek üzenetet.

Bár a tudósaitok hallgatnak róla, már tapasztalhatók a felelőtlen atomkísérletek káros hatásai, amik ezután folyamatosan érzékelhetők lesznek. A nagy magasságban végzett kísérleti atomrobbantásoktól a bolygó mágneses mezeje már tartósan károsodott. Most már tisztában vagyunk vele, hogy a korábbi figyelmeztetések hiábavalók voltak.

1964. áprilisában első alkalommal vitték magukkal az idegenek. A holdkörüli pályán keringő, Fekete Flold nevű mesterséges bolygó fedélzetére egy bolognai műszerész, Luciano Galli társaságában érkezett, akivel a vénusziak már 1957-ben felvették a kapcsolatot. Maga Siragusa 1962 és 1978 között tizenkilenc alkalommal találkozott személyesen a földönkívüliekkel.

Az idegenek által személyesen vagy telepatikusán közölt üzenetek terjesztésének elősegítése érdekében Siragusa összehívta az ismert kontaktokat és megalapították a Kozmikus Testvériség Tanulmányi Központját. [Centro Studi Fratellanza Cosmica – C.S.F.C.J Ez 1978- ig működött, amikor a földönkívüliek közölték, hogy bevégezték fel­adatukat. – Ez abban az időben történt – mesélte Siragusa, – amikor az idegenek arra törekedtek, hogy pozitívan befolyásoljanak néhány földi személyiséget, akik különösen fogékonyak a magasabb eszmék befogadására. Hamarosan kialakult egy modem misztikus iskola, amelynek tagjai végül maguk is képessé váltak az űrbeli testvérek te­lepatikus üzeneteinek a befogadására. – Vagy még egyszerűbben – magyarázta Siragusa – olyan volt, mintha egy mágneses szintetizátor működött volna bennük. Volt egy kis készülékük, amit a nyakukban hordtak. Ez tulajdonképpen egy rubinkő volt, a Nap arany sugarait ábrázoló foglalatban. Siragusa egy piramis alakú tárgy segítségével tartotta a kapcsolatot az idegenekkel. A piramisban egy hétszögletű drágakő volt, amit Eugenio szintén a földönkívüliektől kapott. A kő kondenzátorként működött, pszichoenergetikai hullámokat fogott fel és alakított át. Szinte lehetetlen akár csak megközelítőleg is ismertet­ni azon értékes üzenetek összességét, amelyeket Siragusa és alapítvá­nya 1962 óta kapott. Ezek nem csak figyelmeztetések voltak, hanem a legmagasabb fokú ezoterikus és metafizikus tanítások azok számára, akiknek lehetőségük volt rá, hogy megértsék az üzeneteket. A teljes­ség igénye nélkül álljon itt egy idézet.

A FÖLD ÉL. Ha eddig nem tudtátok, most figyeljetek rá. Vigyáz­zatok, hogy ne zavarjátok meg erőszakosan a kozmikus egyensúlyt. Próbáljatok mindenkit megérteni és szeretni. A Föld nem csak adako­zó anya, hanem része az eleven kozmosznak, az élő istennek. Ha nem szeretitek, ő sem fog szeretni benneteket; ha megpróbáljátok elpusztí­tani, ő pusztít el titeket; ha meg meritek zavarni a kozmikus egyen­súlyt, a rátok is balsorsot hoz; ha lebecsülitek az erejét, ő is megvonja tőletek az életetek alapjául szolgáló lehetőségeket.

De ha megértitek és megadjátok neki mindazt, amire szüksége van, akkor a Földanya jólétet ad nektek. Ha elpusztítjátok az anya “húsát és vérét, akkor föld nélkül nem kel ki mag, nem terem szőlővessző. Gondoljatok erre! A Föld él és ő az anya! (1975. május 10.)

Fontoljátok meg komolyan, hogy követitek-e a napenergia felhasz­nálásával kapcsolatos tanácsainkat. Észrevettük, hogy néhány tudósotok tudatosan törekszik ennek megvalósítására, s elhatározták, hogy létrehozzák az ehhez szükséges projekteket. Az atomenergia felhasználása nagyon veszélyes és alattomos; előre nem látható és földi eszközökkel nem kontrollálható bajokat okozhat. A napenergia tiszta, pozitív és szeretetteljes. Ezért ismét nyomatékosan felhívjuk a figyelmeteket erre a csodálatos energiaforrásra, aminek ajánlatos el­terjeszteni a felhasználását. A Nap ősidőktől fogva nem csak energiát ad, hanem azokat a rezgéseket is kisugározza, amik egyensúlyban tartják a fizikai-asztrális természet stabilitását.

Ma már itt élnek és működnek a világunkban genetikusán progra­mozott lények, akik több, mint hét millióan vannak; átveszik és to­vábbítják az üzeneteket, hogy az emberiség tudatát alkalmassá tegyék az egyetlen, legmagasabb lehetőség befogadására. Akinek elég éber a tudata, felismeri őket, átveszi a szellemi kisugárzást és azonos hul­lámhosszra kerül velük.

DARWIN ELMÉLETE HAMIS. Ősatyáitok, akiknek különleges lelki kvalitásai voltak, nem az állatvilág evolúciójának termékei, mi­vel nem a Földön születtek. Az univerzum volt az otthonuk. Azért jöt­tek a Földre, hogy itt édenkertet teremtsenek és lelket leheljenek az’ élettelenbe. De az élet kialakítása helyett egyes visszataszító lények új rendet vezettek be, ami tökéletes ellentétben áll a mindenkire vo­natkozó törvénnyel. A Föld és az emberiség története, a kozmológia, a jövő technikája, a metafizika egyaránt szerepelt az üzenetekben, de számos, más információ mellett Siragusa sokat megtudott a földönkívüli testvérekről és űrhajóikról is. Ezek a hajók átlépnek a hipertérbe, így másodpercek alatt jutnak át az űr hatalmas távolságain. Hajtóanyaguk napenergia és pszichés kisugárzás. Állandóan átha­tolhatatlan mágneses energiával vannak körülvéve és teljes súlytalanságban követik a fényenergia fluktuációit, ami a terminálisán keringő elektronokban kondenzálódnak.

Maguk az űrtestvérek más naprendszerek legkülönfélébb bolygói­ról látogatják Földünket, akár más galaxisokból is érkezhetnek. Szer­vezetük alapja nem a szén, hanem a szilícium. De a legnagyobb kü­lönbség köztük és az ember között a sokkal magasabb szintű tudás és az áldozatos szeretet.

Ashtar Sheran, akivel Eugenio először az Etnán találkozott, a missziós flotta szent parancsnoka, bázisa a mi bolygónk és a Vénusz. Itakar a világkonföderáció legmagasabb képviselője a Marson. Adonai János törzséből származik, ő hozta a Földre az arany sas fé­nyét s egyben ő a legfőbb koordinátor. Woodok a Kristályharang űr­hajó parancsnoka és a harmadik galaxis lakója. Bőre zöldesbarna, fi­zikai bázisa nem szén, hanem szilícium, és nem fogyaszt vizet.

A Földön a következő helyeken vannak bázisaik: Adriai- és Föld­közi-tenger, Biscayai-öböl, Kanári-szigetek és a tenger Portugáliánál. A tengerek a legalkalmasabbak a bázisok számára, mert azokat még nem érte el az atmoszféra szennyezettsége, a légkörben ez már 75,4 százalék!

Egy kontakt csoport létrejötte

1975-ben a bolognai centrum tagjai, Róbert Negrini és Massimo Poli a szinkronizátoron át telepatikus hívást fogtak a földönkívüliektől, miszerint részt kell venniük egy találkozón a Bologna fölötti Madon­na di San Luca templomnál. Meg is látták a fénylő űrhajót, amely ép­pen a fejük fölött lebegett és Adonai szellemképét sugározta ki elé­jük. Poli telepatikus híreket is kapott. Szeptemberben a csoport más kontaktokkal – Siragusa megfogalmazása szerint operátorokkal – együtt meghallgatta a földönkívüliek beavatási tanításait, majd a vé­gén mindannyian kapcsolatba kerülhettek Ashtar Sherannal. Tőle egy egész sor ősi szimbólumról és azok jelentéséről szereztek tudomást.

Röviddel ezután Massimo Poli egy ellenőrzött asztrálvetítést látott az idegenek egy földalatti kolóniájáról, El Doradóról, azaz az Arany Nap városáról. Ezt 75 000 évvel ezelőtt a Világűr Hercege alapította, s egyidejűleg létezik mind a hét dimenzióban. Negrinit egyúttal fi­gyelmeztették a katasztrófára, ami a nem túl távoli jövőben be fog kö­vetkezni a Földön. Ez földrengéssel és ismeretlen betegségek elterje­désével jár majd, köztük az Arbar-kórral, ami az atomkísérletek kö­vetkeztében keletkezett. Ez természetesen az AIDS, ami csak a nyolcvanas évek elején került az európai újságok címlapjára.