Az asztrálutazás előfeltételei

Két testünk van: a fizikai test, amely fejlődik, öregszik, végül meghal, valamint az asztráltest, amely a fizikai test „dublőre”. E kettősségen alapul az asztrálutazás. Az asztráltest esetenként leválik a fizikai testről, s az ember öntudatával felruházva eltávozik. Amikor ez történik, az asztráltestében élő ember képes higgadtan, távolról szemlélni fizikai testét, amelyet éppen elhagyott.
Asztrális csavargás közben gyakran előfordul, hogy váratlanul visszahúz a tested, pedig még nem is gondoltál a visszatérésre. Az ember, amíg nem ismeri a módszereket, természetesen az út közben bekövetkező haláltól retteg leginkább. A testen kívüli utazások alkalmával hosszú, látszólag rugalmas szállal kapcsolódunk a fizikai testünkhöz. Ha ezt eltépnék, természetesen meghalnánk, de ismétlem, egyetlen ilyen esetet sem írtak le soha. A szálat más ember nem láthatja, tehát el sem lehet vágni, és nem is szakad el, ha beleakad valamibe vagy durva felülethez súrlódik. Néhányan attól tartanak, elhagyott fizikai testüket esetleg más lény foglalja el, míg ők oda vannak. Nem mondom, rémfilmnek
Néhány éve, egy vasárnap reggel a feleségem költögetni próbált. Nem válaszoltam, minthogy asztrálutazáson jártam éppen. Ő tudta, miről van szó, és kiment egy kis időre. Valamivel később már az első érintésére könnyedén felébredtem, akkorra a testemben voltam megint.
Ez bizonyítja, hogy öntudatunk néhány részecskéjét hátrahagyjuk, míg utazunk. Következésképpen, fizikai tested védve van asztrálutazás közben. Felettes tudatod elröpül ugyan, ám egy része veled marad, hogy vigyázzon rád.
Utolsónak hagytam azt a félelmet, hogy éned kellemetlen dolgokat tapasztal, kellemetlen entitásokkal találkozik asztrális barangolásaid alkalmával. Ez bizony megeshet, de ha így adódna, csak kívánnod kell, és fizikai testedben leszel újra. Az asztrális létsík tehát sokkal biztonságosabb a valódi világnál, mert azonnal elmenekülhetsz a kínos helyzetekből. Látod, az aggályok alaptalanok, vagyis nem különböznek az ember mindennapos szorongásaitól. Bármennyire indokolatlanok azonban, ha akár egyetlen is megpróbáltatást jelent közülük, megakadályozhatja az utazásodat, tehát le kell győznöd a félelmet. Nehezen hihető, hogy ugyanabban a testben két „ember” rejtőzik, azaz a fizikai mellett asztráltestünk is van. Mégis, mindennapi szóhasználatunkban magától értetődőnek vesszük ezt. Amikor így kezdjük a mondatot: Én -, a bennünk lakó lélekről, szellemről beszélünk.
Ha azt mondjuk: az enyém -, a testre gondolunk, átmeneti otthonunkra egy emberi élet hosszáig. Ezért azt mondjuk: érzek, szeretek, és – kezem, testem.
A hinduk négyezer éves szent könyve, a Rig Véda szerint olyanok vagyunk, mint a fogat és a hajtója. A fogat a testet, míg a hajtó az ént, a szellemet, az egyetemes életerőt jelképezi. Annak a kettősségnek a felismerése, hogy testünk és szellemünk van, bizonyos emberek számára megkönnyíti a sikeres asztrálutazást. Fejlődéslélektani csoportjaim tagjai azzal álltak elő, hogy látják partnerük auráját alvás közben.
Tévedés, ez egyáltalán nem az aura, még ha megtévesztésig hasonlít is hozzá. Amit felfedeztek, nem más, mint az asztrális hasonmás, amely alvás közben valamicskét elhagyja a testet. Élénk álomtevékenység állapotában az asztráltest gyakran teljesen kilép a testből, és húsz-huszonöt centiméterrel fölötte lebeg. Más tényezők is megakadályozhatják az asztrálutazásodat. Közülük egyik a tele has. Étkezz könnyedén aznap, amikor útra indulsz. Ha teletömöd magad ennivalóval, testednek valamennyi energiájára szüksége lesz az emésztéshez és a kiválasztáshoz. Ezeken a napokon inkább aludni kell, nem utazni. A nyugati világban majdnem mindenki túl sokat eszik, tehát szinte szívességet teszel a testednek, ha az asztrálutazás napjain koplalsz egy kicsit. Nem vagyok vegetáriánus, de úgy érzem, nekik sokkal egyszerűbben megy az utazás, mint a húsevőknek. Ezért azokon a napokon, amikor készülődöm, egyáltalán nem eszem húst, legfeljebb egy kis csirkét, esetleg halat, de mindenképpen megtartóztatom magam a vörös húsoktól. Ugyancsak nem veszek magamhoz zsíros ételt, ha lehetséges.
A könnyű testmozgás rendkívül jótékony hatású ilyenkor. Mielőtt elhagyom a testem, általában sétálok egyet. Ennek több haszna is van: elszakadok a telefontól, a televíziótól – azoktól a hatásoktól, amelyek lekötik a figyelmemet. Csak az eljövendő asztrálutazásra, úti célomra gondolok. Amint hazaérek, készen állok a kivetülésre abban a kellemes, erényes tudatállapotban, melyet a fizikai egészségem javára végzett elfoglaltság keltett. Az asztrálutazásra szánt napon tilos alkoholt, kábítószert fogyasztani! Mindkettő szörnyen megnehezíti az utazást.
Ismertem embereket, akik nagy adag marihuána elfogyasztása után önkéntelen asztrális úton találták magukat, de nem sok örömük telt benne, mert elvesztették uralmukat az élmény felett. Egyikőjük három vagy négy órán át egyvégtében ki-be csapongott a testéből.
Régebben megittam egy pohár bort az indulás előtt egykét órával, de ma már nem teszem. Asztrálutazás közben légy te is tökéletes ura az érzékeidnek – ilyenkor még csekély mennyiségű alkohol is megváltoztatja a reakcióidat.
Harmincévnyi asztrálutazói múltam kellemetlen élményei akkor értek, amikor előzőleg alkoholt fogyasztottam. Még a cigaretta és a kávé is hatással van a képességeidre. Ezért legalább három órával a tested elhagyása előtt már ne igyál kávét, és ne dohányozz. Meg se próbálja az utazást az, akinek szívpanaszai vannak, netán súlyos beteg!
A beteg emberrel gyakran megesik, hogy spontán asztrális útra indul. Biztosan hallottál beszámolókat olyan halálközeli élményekről, amelyekben az emberek alagúton át rohantak a fény felé. Ezek valójában asztrálutazások emlékei, hiszen visszanézve gyakran ágyon vagy műtőasztalon fekve látták magukat. Arra is van bizonyíték, hogy súlyos beteg emberek könynyebben hagyják el a testüket, mint a tökéletesen egészségesek.
Sylvan Muldoon, három kitűnő, asztrálutazásokról szóló könyv szerzője jegyezte le az elsőt, amikor még az ágyából sem bírt felkelni, annyira rosszul volt, és nem lehetett biztos abban sem, hogy megéri a másnapot! Akármennyire gyengélkedett azonban, sok kísérletben vett részt, hogy bebizonyítsa a könyvében leírt tényeket. Egy gyógyíthatatlan betege kivételes asztrálutazói képességéről a bajor Ringberg Klinika rákspecialistája, dr. Josef Issels számolt be. Az idős hölgy azzal fogadta egyik reggel, hogy el tudja hagyni a testét. „Bebizonyítom magának” – mondta. „Itt és most.” Rövid szünetet tartott, majd újra megszólalt:
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Richard Webster: Asztrálutazás