Tummo – A belső hőfejlesztés tibeti gyakorlata

A tummo képességének kifejlesztése a tibeti varázslás egyik legalacsonyabb foka, bár hihető szemtanú egy sem akad, aki valaha is látott volna olyan varázslót, aki képes lett volna a tummo gyakorlására.

A tummo lényege az, hogy a tibeti tél fagyában, félmeztelenül vagy egészen meztelenül barlangba zárt, meditáló szerzetes vagy varázsló, olyan lelki-fizikai hőt fejleszt testében, amely megóvja a fagyhaláltól.

A tummo elmélete és technikai kivitelezése a következő: a tibeti medicina szerint az ember szervezetét sajátos energiahordozó-rendszer hálózza be (nem azonos az ér- és idegpályákkal!). A hordozórendszer egy baloldali, egy jobboldali és egy testközépen végighaladó főpályára oszlik.

E főpályákról mellékpályák ágaznak le: ezekben áramlik az életenergia. A központi pálya az ún. életpálya; ennek sérülése vagy hibás működése halálhoz vezet. A pályák bizonyos pontjain energiaközpontok helyezkednek el, amelyek a pályákban futó energiát koncentrálják. Hét állomást ismerünk. A legalsó a „gyökérközpont”, amely az anus és a scrotum között helyezkedik el. Ez az életerő titkos forrása.

Nem sokkal efölött található az a központ, amelytől a nemi erő függ, s amelynek a varázslásnál különösen nagy jelentősége van. Energiaközpont van a köldökben, a szívben, a gégefőben és a szemek fölött, a homlok közepén. Ez az a bizonyos harmadik szem, amelyről keleti és nyugati források oly sokat beszélnek.

A központokat egy, az agyban található hetedik központ irányítja, ellenőrzi és hangolja össze. A tanuló feladata az, hogy különböző gyakorlatok során annyi energiát halmozzon fel ezekben a központokban – a nemi centrum különösen nagy szerepet játszik a meleg kisugárzásában -, hogy adott esetben az összegyűjtött energia elegendő hővé alakulhasson át.

A szerzetesek elbeszélése szerint a hetekre vagy hónapokra jeges barlangba zárt, meditáló szerzetes képes a leghidegebb telet is elviselni anélkül, hogy fagyhalált halna vagy akár fagysérüléseket szenvedne.

A lehetséges fiziológiai magyarázat szerint a meditáló valamiféle mesterséges lázat idéz elő magában, amely még a jeget is megolvasztja a környezetében.

S bár a tummo főleg nyugat-európai forrásokban, mint a tibeti varázslás és titkos tudományok nyilvánvaló példája és mint elfogadott tény szerepel, érdemes meghallgatnunk az egyik legilletékesebb szakember, M. Herrmanns véleményét, aki misszionáriusként majd’ egész életét Tibetben töltötte.

A német misszionárius, aki hosszú évekig élt a vörössüveges varázslók környezetében, egyetlen alkalommal sem tudott tummót gyakorló varázslót megfigyelni. Sőt, egy szerzetes, aki maga is varázsló hírében állt, bevallotta, hogy maga sem tudta kifejleszteni magában a tummo tudományát, sőt egyetlen embert ismert csak, aki valóban képes volt rá, hogy éljen vele.

Ez a varázsló saját mestere volt, aki tíz évet szentelt az életéből arra, hogy a tummo birtokába kerüljön. Pedig a tummo a legkönnyebb varázslat, amivel egy valamirevaló varázslómesternek rendelkeznie kell.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!