Tanmese: A három baba meséje az óceán egységéről
Volt egyszer három apró lényecske, akik azon kapták magukat, hogy az óceán partján éldegélnek. Bár mindig is az óceán partján éltek és játszottak, fogalmuk sem volt róla, hogyan kerültek oda. Mindhárman úgy néztek ki, mint az apró játék babák. Az egyikük vízből állt, a másik homokból, a harmadik pedig sóból.
Egy viharos éjjelen mindegyikük álmot látott, amely még akkor is élénken élt bennük, amikor reggel felébredtek. Amikor találkoztak, mindegyikük – tőlük szokatlan módon – befelé forduló hangulatban volt. Látva, hogy a többiek is a gondolataikba merülnek, azt kérdezték egymástól: – Mi a baj?
Az álom, ami mindent megváltoztatott
A vízbaba azt mondta a homokbabának:
– Nem is tudom. Csak volt ez az álmom…
– Neked is? – kérdezte a homokbaba. – Nekem is különös álmom volt.
Erre már a harmadik, a sóbaba is megszólalt:
– Ez elég furcsa! Nekem is szokatlan álmom volt.
– Te mit álmodtál? – kérdezték egymástól egyszerre, izgatottan.
A sóbaba kezdte:
– Én azt álmodtam, hogy ebből az óceánból származom.
– Beszéltem álmomban? – kérdezte erre a homokbaba. – Mert én is azt álmodtam, hogy én voltam az óceán, hogy mindig is itt voltam, hogy olyan idős vagyok, mint maga az óceán.
A vízbaba felkiáltott:
– Ti most vicceltek velem! Biztosan én beszéltem álmomban, és ti hallottátok, mert én is azt álmodtam, hogy egyenesen az óceánból származom.
Különbségek és hasonlóságok keresése
Hitetlenkedve néztek egymásra, és egyszerre mondták:
– Istenem, úgy értitek, hogy mindannyian az óceánból származunk? De hát annyira különbözően nézünk ki! Kíváncsi vagyok, melyikünk hasonlít a leginkább az óceánra.
Hú, mennyire izgatottak lettek – hiszen most már versenyről volt szó! A homokbaba azt mondta:
– Úgy érzem, én hasonlítok a legjobban az óceánra. Nézzétek, hiszen mindenütt homok vesz körül minket.
A vízbaba ellenkezett:
– Nem, nem, nézz csak ide: ez itt mind én vagyok. Csak nézzétek a vizet!
Erre a sóbaba rákontrázott:
– Ugyan már, ez nem is kérdés! Csak dugjátok ki a nyelveteket, és ízleljétek meg! Milyen az íze? Mint nekem! Sós!
– Hogyan tudnánk kipróbálni, hogy melyikünk hasonlít leginkább az óceánra? – kérdezték egybehangzóan.
Az önismeret útja az óceánban
Mivel játékos lényecskék voltak, és mindegyikük első akart lenni, így hát sorsot húztak. Az első próbálkozó a vízbaba lett. Voltak szárnyacskái, így hát olyan magasra szállt, hogy már szinte nem is látszott, majd pontosan az óceán felett fejest ugrott a vízbe – placcs! –, és ennyi volt.
A másik két baba türelmetlenkedett:
– Mi tart neki ennyi ideig? Most én jövök! Hol van már? Talán úgy döntött, hogy felfedezőútra megy, hiszen az óceán olyan hatalmas.
Végül aztán a sóbaba így szólt:
– Nem tudok tovább várni. Megyek, megnézem, merre jár. Ha közben visszajönne, mondd meg neki, hogy utánamentem!
Így hát útnak indult a csinos ruhácskájában és hetyke kis kalapjában. Ahogy a víz felszínén elkezdett kifelé sétálni, a teste minden olyan része eltűnt, amely érintkezett a vízzel: az apró lábacskái, a térde, a karja. Ahogy mendegélt, úgy oldódott lassanként mindene az óceánba, míg végül csupán egy kis sókalapka lebegett a víz felszínén, majd – csobb! – a kalapka is eltűnt.
A végső válasz: mindenki az óceán
Sem a vízbaba, sem a sóbaba nem jött vissza, így hát a homokbaba azt mondta magában:
– Nem is tudom, hogy tetszik-e nekem ez a játék. Meddig fog ez így tartani? Hiszen még nem is reggeliztünk. Úgy tűnik, egyelőre egyikük sem jön vissza, azt hiszem, megyek, és alszom egyet a parton.
Eltelt a nap, majd eltelt az este is, a homokbaba pedig elégedetten szundikált a parton. Felkelt a hold, megérkezett a dagály is, de a homokbaba továbbra is csak szundikált. A hullámok lassan nyaldosni kezdték az aprócska lábujjait és lábfejét, majd a lábacskáit és a derekát, aztán végül – loccs! – az ujjacskáit is elnyelték.
Végül senki sem maradt, aki megmondhatta volna, ki hasonlított leginkább az óceánra.
A spirituális tanítás: az egység tapasztalata
Mindegyik baba egy – vallásban vagy spirituális útban megtestesülő – bizonyos típusú alkatot, természetet jelképez. Hagyjuk, hogy a babák addig játsszanak, amíg végül teljesen fel nem oldódnak! Minden kereső, aki igazán megvizsgálja saját lényének alapját, fel fog oldódni az egységnek ebben az óceánjában.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Mooji
