A természetes létezés időtlen állapota
Semmit sem kell elérned, ahhoz, hogy az légy, aki vagy. Ami vagy, az már most erőfeszítés nélkül és időtlenül létezik, önmagában nyugvó.
Ugyanakkor ennek a saját felismerésünkké és bizonyosságunkká kell válnia, mert csak így törhet meg a személylét bűvölete és hipnózisa, ami miatt valami másnak véljük magunkat, mint akik igazából vagyunk.
Úgy tűnik, mindaddig, amíg nem vagyunk tudatában a létezés természetes állapotának, folyamatosan valamiféle háttérzajszerű nyugtalanságot tapasztalunk.
Különösen a nyugati kultúrára jellemző az állandó, ideges ide-oda rohangálás, amelyet az az érzés táplál, hogy mindig hatékonynak kell lennünk.
A „vagyok” békéje
Ha egyszer ráébredsz a „vagyok”-ságodra, békére lelsz. Amikor valaki beszél hozzád, energetikailag már a „vagyok” hallgatja, amit mond, és spontán módon válaszol. Neked személyként nincs teendőd. A személy igen elfoglalt, tevékeny karakter, míg a „vagyok”, noha sok mindent tesz, mégsem válik soha elfoglalttá.
Jelenlétként meglátjuk, hogy valójában minden tevékenységet a testben lakozó életerő hajt végre.
A semmittevés paradoxona
Csak akkor értjük meg, hogy mit is jelent a természetes, semleges állapotban való létezés, amikor már valóban készen állunk rá, hogy belépjünk ebbe az állapotba.
Ha azt mondanám: „Ne tégy semmit!”, akkor lehet, hogy igyekeznél semmit tenni, ami röhejes lenne. Szóval nem tanácsolom, hogy semmit se tégy.
Inkább engedd, hogy a tevékenységeid természetes módon megtörténjenek, és tartsd a figyelmedet a „vagyok” érzetében!
A cselekvés nem zavarja a jelenlétet
Ha elköveted azt a hibát, hogy elhiszed, a tevékenységek megzavarják a jelenlét állapotát, akkor elkezded kerülni őket.
Ám a „vagyok”-ban, amely mindennek a tanúja, a megfigyelője, a tevékenységek egyszerűen csak kibontakoznak, így az aktív cselekvés többé már nem fog zavarni. Természetesnek fogod érezni.
Elfogadás és belső szilárdság
Itt felmerülhet benned a kérdés: „Tehát elég, ha csak elfogadom a dolgokat úgy, ahogy történnek?”
Én pedig erre azt mondom, hogy semmi sem lesz elég, amíg a lényedben nem válsz szilárdan megalapozottá.
Amikor itt stabil vagy, akkor minden, ami megjelenik, természetes módon összhangban van a lényeddel.
A személy állandó elégedetlensége
Többé már nem a személy leszel, aki próbál valamit megtenni. Ám amíg a személyérzet marad az irányító, addig mindig lesznek súrlódások, mert a személy még a „vagyok” jelenléttel is elégedetlen lesz.
Azt fogja mondani: „Nem értem ezt a »vagyok« dolgot. Jobb, ha ehelyett valami mást csinálok inkább.”
Keresés helyett figyelem
Úgyhogy elkezdi az „Om namah shivaya”-t mantrázni, amíg el nem alszik. Elzarándokol egy szent hegyre, és addig járja keresztül-kasul, míg teljesen ki nem merül.
Aztán lejön a hegyről, és megfürdik a Gangeszben, amíg fázni nem kezd. Majd áhítatos himnuszok éneklésébe fog, amíg bele nem fárad abba is.
Amíg a személy folyamatosan próbál eljutni oda, addig minden állapotból elege lesz.
A természetes „vagyok” érzésének feltárulása
Ám amikor elkezdesz figyelni – és ezt már ma elkezdheted –, feltárul a „vagyok” természetes érzése.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, nem kell sehová sem menned, és nem kell kutatnod sem utána.
Valójában hiba is lenne keresésre indulni, mert az azt jelentené, hogy bedőltél az elme trükkjének.
Te (már most is) a „vagyok” vagy!
Milyen természetes és egyszerű ez az igazság!
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ, INSTAGRAMUNKHOZ , TELEGRAMUNKHOZ, vagy X-HEZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Mooji
