Nostradamus jóslatai/próféciái: Második centúria (teljes!)

Nostradamus jóslatai/próféciái: Második centúria (teljes!)

1.
Aquitánia felé, brit szigetek mellett
angol seregek menetelnek.
Esők; a föld szörnyű lesz a fagytól
Selyn kikötője hajt végre inváziót.

2.
A kék fej sebzi a fehér fejet, gonoszul,
mint velük voltak a franciák,
a Nagy ágon lóg, halál a kikötőben.
A király mondja mennyi, ha övéi lefogják.

3.
Hőség perzseli a fénylő tengereket.
Fekete Foktól a halak félig megfőnek,
Felvagdossák őket a helybeliek,
ha élelem hull Rhodosra, Genovára, esőben.

4.
Monacótól csaknem Szicíliáig
senki sincs már a tenger partján,
falu város, mind néptelenné válik,
de nem fosztogat ki a sok barbár.

5.
Betűkkel teli nagy vashalból
valaki kilép s elindul a hadba.
Evezői csobbanása a tengeren szól;
feltűnik végül földjénél a latinnak.

6.
Kapui közelében a két városnak
két csapást mérnek – ilyet ki látott?
Éhség, járvány, acél embert irthat,
halhatatlan istenhez szól az imájok.

7.
A szigetekre hurcoltak közt ott van,
ki két foggal jön majd e világra.
Éhség végez velük, lehántják a fákat,
új törvénye van az új királynak.

8.
A római templomokat elhagyják,
megvetik, a tanokat elutasítják.
Első törvényeiket megalkotják:
előtérbe teszik a szentek kultuszát.

9.
Kilenc év, és a férfi az úr, a karcsú,
békében él, de megszomjazik a vérre.
Miatta a nagy ember pogány módon pusztul –
egy, ki jobb természetű, olyan végez vele.

10.
Nem sokkal később rend lesz mindenhol,
sosem láttunk ilyen józan évszázadot.
A maszkosok, a magányosok posztja változik –
alig van olyan, ki a helyükre áhítozik.

11.
A vén legkisebb fia magasra hág,
már ő is olyan, mint a kiváltságosok.
Mindenki féli vad diadalát,
fiait mégis kivetik az országból.

12.
Szemek hunyva, régi korok titkát látják.
Senki sem hord most szerzetesi csuhát.
A nagy király ostorozza őrületüket,
templomok előtt csodálja a kincseket.

13.
Többé nem áldoznak lélektelen testet.
A halál napja új születéshez vezetett.
A Szentlélek boldogítja a lelket,
egészben látja a világot, a végtelent.

14-ó.
Tours-ban, Gien, őrzik; kutató szemek –
komor őfelségét mégis felfedezik.
Kíséretével belép az kikötőbe –
csata, döfés, ilyen az uralkodó ereje.

15.
Mielőtt a királyt orvul meggyilkolják,
Castor és Pollux a hajóban, csillag lengeti szakállát.
Föld és tenger herdálja a köz vagyonát.
Pisa, Asti, Ferrara, Torino: a misézést tiltják.

16.
Nápoly, Palermo, Szicília, Szirakuza –
új zsarnokok, mennybéli villám lobban.
Hadak otthona: London, Genf, Brüsszel,
Szuza- nagy mészárlás, a győzők dicső tora.

17.
A Vesta-szűz templomának mezeje
Elnétől, Pireneusoktól nincs messze.
A nagy csövet eldugják egy fatörzsbe –
északon áradás, kórság a szőlőkben.

18.
Új, el nem álló, hirtelen jött eső
megtorpantja a két hadsereget.
Tengert dermeszt a mennybéli kő,
halál hét földön, hét tengeren.

19-
Jövevények, védelem nélküli tábor.
Az ember új hóna: kietlen vidékek.
Égő mezők, házak, legelők, városok –
éhség, dögvész, háború; a szántó megművelve.

20.
Fivérek és nővérek foglyok, de más helyen,
ott találják magukat a király közelében.
Végignézik őket, a vizsgálat alapos –
jelek látnak állon, homlokon és orron.

21.
Kétsorevezősök küldtek oda követet –
félútról visszafordítják az ismeretlenek.
Sóval megrakottan négy gálya közeleg Euboeába,
rajtuk láncok s kötelek.

22.
Európa tunya hada végre megmoccan,
gyűlőhelye az elsüllyedt szigetnél van.
Phalanxot szakít a gyenge flotta,
a világ köldökénél erős hang harsan.

23.
Talpnyalók, léhák – a madár elhajtja őket.
Utána nem sokkal a herceg érkezik.
Az ellenséget a folyón túlra űzik,
a madár fegyvere ott ontja vérüket.

24.
Éhségtől vad bestiák átússzák a folyókat.
A világ nagy része Hister ellen fordulhat.
A nagy embert vasketrecbe zárják,
mikor a német gyemek hiába mond imát.

25.
Idegen őr elárulja az erődöt,
magasabbra vágyik házasság révén.
Az őrt becsapják, az erőd elvész;
Loire, Saone, Rhone, Garonne – halálos dühök.

26.
Mivel a város mégis nagy kegyet gyakorol
a nagy ember – csatát veszít mindjárt –
elvonul, elhagyja a Pót. A Tinicón áradás,
vize véres, tüzes; hosszú élű penge halált szór.

27.
Az égből Isten szava hallatszik,
annak, ki már nem képes haladni.
A titok nyitja a nagy felismerés:
által és odafenn lesz a menetelés.

28.
A Próféta utolsó előtti neve
elviszi magával Dianát, és pihen.
Örült fő miatt kalandoz messzire,
miatta a nagy nép minden sarctól ment’.

29.
A Keletről jött elhagyja trónusát,
átkel Apennineken, hogy lássa Galliát.
Uralja az eget, a vizet, a hegyek hóját –
mindenki rettegi majd hosszú botját.

30.
Az, kit Hannibál pokoli istene
visszahoz az életbe – ember félelme.
A múltnak sem volt olyan borzalma,
mi Bábelen keresztül lesújt Rómára.

31.
Campaniában a Capua-folyó megárad,
a mezőket víz lepi, míg a szem elláthat.
A nagy eső előtt és utána
 nincs semmi zöld, csak a fák lombja.

32.
Tej, békavér készül Dalmáciában.
Járvány, majd harc Tregliában.
Nagy lesz a sírás Szlavóniában,
Majd Ravenna szörnyet szül a világra.

33.
Az áradatot, mi ered Veronából elvezetik,
a vizet befogadja a Pó.
Nagy pusztulás, egy másik Garonne-nál
mikor Genova hada támadja hazáját.

34.
Egy dühös harc oktalan vadsága
Asztalnál barát ránt kardot barátra.
Seb vagy halál csak, mi őket szétválasztja,
a büszke párbaj bajt hoz Franciaországra.

35.
Éjjel a tűz elpusztít két házat,
sokan megfúlnak vagy bennégnek.
Ott lesz ez, hol két folyó olyan, mint egy –
mind csökkennek: Nap, a Nyilas és Bak.

36.
Megszerzik a nagy Próféta írását,
a zsarnok kezébe kerül a szent levél.
A király elárulja próbálkozását,
sorsa rossz lesz: kemény vallatás.

37.
A segítségül küldött seregek,
kik a szorongatott erődhöz sietnek,
erőt vesz a járvány, éhség, félelem –
csak hetven marad, de ők is elvesznek.

38.
Sokat azonnal kárhoztatnak,
mikor a két vezér megbékél.
Egyikük rossz sorsa miatt
szövetségük nem tarthat örökké.

39.
Egy esztendő még az olasz vészig.
Erőd ellen német, spanyol, gall had.
A köztársaság iskolája hanyatlik –
mind megfojták, csak néhány marad.

40.
Röviddel ezután, nem sok idő múlik,
tengeren és földön veszedelmes hirig.
Tengeri csata – mindennél nagyobb,
gyilkolnak a mozgó lángoszlopok.

41.
A hatalmas csillag hét napig lángol,
a felhőből két nap bukkan elő.
A nagy masztiff egész éjjel csahol,
országot változtat a papi fő.

42.
Kakas, kutya, macska – mind, mind vérmocskos.
A sok vörösség a holt zsarnokból kicsorgott.
Törött lábbal, karral egy másik ágynál
fekszik ki nem félte a rettentők halálát.

43.
Mikor az égen szakállas csillag látszik,
három herceg egymás ellen készül harcra.
Az ég békét szeg, a föld megnyílik,
Pó, Tiberis árad, kígyót mos a partra.

44.
A Sast visszaűzték a sátorok mellé,
más madarak őt mégis üldözőbe vették.
Mikor szólnak trombiták, harangok, cinek,
ismét lát majd szeme a világtalan hölgynek.

45.
A Kétneműt siratja a maga mennybolt.
Az éden közelében embervér folyt.
A nagy népnek már késő, eljött pusztulása,
Segítség jön később, ha előbb nem volna.

46.
Nagy vész után még nagyobb,
kort újít az, ki mindent mozgathat.
Eső, vér, tej, éhség, acél, kór –
égi tűz látszik, hosszú szikra szalad.

47.
A nagy ellenség haldoklik a méregtől.
Tábornokait legyőzte a túlerő.
Kövek zuhognak lesből – minek ide ima?
Semmi sincs, mi álljt mond a halálnak.

48.
A nagy sereg a hegyen átszáll.
Szaturnusz Nyilasban. Mars a Halak felé néz.
Mérget rejtettek a lazac feje alá.
Kötél végén lóg a nagy hadvezér.

49.
Az első királyságban sok tanácsnok,
hódítók csábítják Máltát.
Vágyják Rhodoszt, Bizáncot.
Menekülő nem marad meg a föld hátán.

50.
Mikor Hainault, Genf és Brüsszel népe
látja Langres ádáz ostromát,
hátuk mögött háború osztja meg a földet,
ellenségnél is rosszabb az ősi viszály.

51.
Igazak vére mossa London szégyenét,
a hatszor huszonhármat mennykő sújtja.
Az öreg hölgy a magasból lezuhan,
megölik sok követőjét, rokonát s hívét.

52.
Sok éjszakán át a föld remeg,
a tavasz két rohamot is hoz.
Két tengerben úszik Korinthosz, Epheszosz.
Két vitéz párbajló új háborút gerjeszt.

53.
Kórnak, mi várost sújt, hol sok a tengerész,
csak a halál megbosszulta vet véget,
elégtétel az igazért, kit bűntelenül elítéltek,
elégtétel a hölgyért, kit dühít a színlelés.

54.
Idegen nép miatt, kik nem rómaiak,
szörnyű szomja támad a nagyvárosnak.
A leány kéz nélkül, olyan más az országa –
a vezér halott, nem nyílt ki lakatja.

55.
A harcban, a nagy, ki oly keveset ért,
végrehajtja egyik csodálatos tettét.
Míg Adria látja, mi hiányzik belőle,
a lakoma alatt a büszkébe tőrt döfnek.

56.
Arra, kiben se kór, se acél nem tesz kárt,
hegytetőn, az égből sújt le majd a halál.
A pap is meghal, majd ha meglátja
a roncsból kilépőket – követ ragadna.

57.
Mielőtt megoldódik a nagy fal kérdése,
meghal a nagy-váratlan, hirtelen.
Sosem volt a tökély: a nagy rész úszni fog.
A folyó mellett a föld is vérmocskos.

58.
Se lábbal, se kézzel, de éles-hegyes foggal
egy vén születik, tömegen áttaposva.
Áruló menetek a kapu közelében –
hold világít, kis zöldet elvezetnek.

59.
Neptunusz segíti a francia flottát,
nagy őrzője, sok szigonyos harcosa.
Provence erőlködve eteti a hordát.
Narbonne-nál még több gerely s nyíl miatt.

60.
A pun hit keleten megtörik,
Jordán, Rhone, Loire, Tagus, Gangesz változik
mikor az örzvér éhét elverik:
vér, hullák úsznak, a flotta szétszóródik.

6l.
Éljenek a taminszok, La Rochelle és Gironde-ok!
Üdv, trójai vér! Mars a nyíl öblénél,
folyó mögött létra az erődnél.
A résnél sokan halnak – tűz lobbant ott!

62.
Mabus már nem soká él, s eljön hamar a borzalom,
mi embert, állatot akar.
Ám ezt gyorsan követi a bosszú –
éhség és szomj, ha az üstökös száguld.

63.
Gallok! Ausonia kevéssé hódol csak.
Pó, Marne, Seine és Párma: mind isznak.
Itt van, ki ellenük nagy falat építtet –
ő az, ki a falnál utolsóként hal meg.

64.
Gevona népe éhtől, szomjtól sorvad,
kéz és remény lehanyatlik együtt.
Törvénynél erősebb a cevennes-i szava.
A hajók kikötnének – nincs esélyük.

65.
Végtelen nyugalom, lejtős liget,
Hesperia és Insurbia cselekedett.
Tűz a hajóban, járvány sok a rab.
Nyilasban a Merkúr, Szaturnusz sápad.

66.
Nagy veszélyek árán a fogoly megszökik,
rövid idő múlva a szerencse mellé szegődik.
A palotabeliek csapdába esnek,
ostrom alatt a város, mert jött egy jó jel.

67.
A Szőke eljön, elbánik a villaorrúval,
elüldöző őt komoly nagy párbajjal.
Visszahívja majd a száműzötteket,
parancsára tengeren úr: a legerősebb.

68.
Aquilonban sokat fáradoznak,
 a tengeren tágra nyitva az ajtó.
A Szigeteken végre összefognak.
London remeg, mikor jön az első hajó.

69.
A gall király kelta jobbkezével,
látva a viszályt a Monarchiában,
jogarát fölébe tartja a három résznek,
csak így bírhat a nagy Hierarchiával.

70.
A mennyei dárda átvág az égen,
a halál szól: ölésnek nem lesz vége soha.
A kő a fában, a büszke nemzet élhet –
zaj, emberszörny, mindenki gyónna.

71.
A száműzöttek Szicíliába mennek,
idegenek az éhségtől így menekülnek.
Napkeltekor a kelták cserbenhagyják őket –
a király csatlakozik – megmaradhat az élet.

72.
Itáliában megreked a kelta sereg,
mindenütt gond – nagy veszteségek.
Róma menekül, visszaverik a gallokat.
Ticino közelében, Rubicon – a csata bizonytalan.

73-
A Garda-tó és a Fucino partja között,
a Genfi-tó és L’Orguion öble mögött
hadi jelkép születik, van három rút karja,
rajta Endümion három koronája.

74.
Sens-ből és Autunból a Rhone-hoz érnek,
majd a Pireneusok felé haladnak.
Anconát elhagyja az egész nemzet,
földön és tengeren nyomukban maradnak.

75-
Szokatlan madár hangja hallatszik,
a jól szellőző szint csövéből.
A búza ára oly magasra szökik,
hogy ember lakomázik emberből.

76.
Villám Burgundiában – milyen szörnyűség ez?
Olyan, mit fel sem foghat az emberi elme.
A pap, kit megnyomorított a Tanács,
ellenségnek új megoldást kínál.

77-
Görbe hát, íjak, tüzek, vermek, lángok;
éjfélkor hallatszanak a kiáltások.
Nincs belső híd, mi ép maradna,
árulók futnak föld alatti járatban

78.
Nagy Neptunus, mély tengerek ura,
gall vérrel keveredett a punok faja.
A Sziget vérzik, fölötte vörösek a habok –
életet vesz el a rosszul őrzött titok.

79.
A szakálla fekete, sok ősz szállal.
A kegyetlen büszke népet leigázza.
A nagy kürén messziről visszahozza
a sok foglyot, kit elvitt Selin zászlaja.

80.
A sok baj után, szelíd szóval a sebesült
békét teremt, kedélyeket lehűt.
A Nagyoknak ekkor tilos a cselekvés –
de időben visszahozza őket az ellenség.

8l.
Tűz az égből a várost borítja.
Tavasz előtt Noé özönvize árad.
Szardínia partjánál az új pun flotta –
a Mérleg alatt a Nap őszbe fárad.

82.
Az éhes préda a farkas foglyul ejti,
a támadó szorult helyzetben.
Az örökös a legutolsó maga elé veszi;
a Nagy nem menekül meg a tömegben.

83.
Már a múlté Lyon gazdagsága,
a város nagy része romokban hever;
fosztogató katonáknak ő a préda.
Svábföldön és a Jurán jeges eső végigver.

84.
Campania, Siena, Firenze és Toszkána
esőcsepp nélkül hat hónap és kilenc nap.
Dalmácia ura idegenek nyelvét beszéli,
később az országot is elveszejti.

85.
Parancsra az öreg, szakállas férfi
a Kelta Sas fölé kerül Lyonnál.
Túl messzire megy a Nagy, a kisebbik –
fegyver dörög az égen; Ligur-tenger vérben áll.

86.
Adria közelében egy flotta roncsai.
Hatalmas rengés – a levegőt föld lepi.
Egyiptom is remeg, sokasodik a muzulmán
várják repesve az érkező hírnök szavát.

87.
Távoli országok oda mind elmennek.
Arany trónuson ül a német herceg.
Szolgaság és vizek, ha találkoznak,
szolga a nagy hölgy is, dicsősége hol van?

88.
A pusztító nagy tett befejeződik.
A ötödik neve az lesz, a hetedik,
ami a harmadik nagyobb hadúré.
Bárány, Párizs, Aix – semmit sem ígér.

89.
Egy nap a két úr barátságot köthet,
roppant nagy hatalmuk tovább növekedhet.
Az Új Föld a csúcson a pályáján –
a véreskezű állat napjait számlálják.

90.
Élettel, halállal más lett a magyar birodalom –
fájdalmas üvöltés zúg át a nagyvároson.
Szolgálatnál is keményebb az ország törvénye.
Castor és Pollux: arénába egymás ellensége.

91.
Napkeltekor nagy tűz lobban, bömbölése,
fénye Aquilon felé árad.
A körön belül halál – rémült kiáltások.
Acéllal, tűzzel, éhhel a halál vár rájok.

92.
A magas mennyekből aranyszínű tűz jön.
Csodatettet látnak – magasan utazik az örökös.
Meghal a Nagy Király unokaöccse.
Látványos pusztulás – megszökik a büszke.

93.
Elnyomul a halál a Tiberisz mellett,
a nagy áradás már amúgy sincs messze.
A kapitány hajója elmerül az árban.
Számtalan palota kastély áll már lángban.

94.
Nagy Pó! Gonoszak veled a gallok,
de hiába rémisztik a tengeri oroszlánt.
Végtelen had a hajókból mind kiszállt.
Egy sem marad meg a negyedmillióból.

95.
Hol egykor tömeg élt – senki sem lakhat.
Újra meg kell keresni a gabonatáblákat.
A büszke bábok királyságot kapnak,
a fivérek vitáznak, majd együtt halnak.

96.
Lángoló fáklya az éjszakai égen,
ott, hol kezdődik és véget ér a Rhone.
Éhség, acél: nem kapnak segítséget.
A perzsa sereg már Macedóniánál!

97.
Római atya vigyázz, ha közeledsz
a két folyó pompás városához!
Ott nem messze ontják majd véredet,
akkortájt, mikor a rózsa virágoz.

98.
Annak, kinek arcát a majdnem feláldozott
áldozatok vére fröcskölte tele,
Jupiter az Oroszlánban lesz rossz ómenje –
A Szűzért elítélik, s kivégzik hamarost.

99.
Római földet – a jeleket így értelmezd –
felhergelik nagyok a gall törzsek,
de féli az órát a nagy kelta nemzet,
s a flottát messzire fújják az északi szelek.

100.
Oly zajos a káosz a szigetek között,
hogy csak a háború hangja érthető.
Annyian hullnak el a ragadozók előtt,
hogy a Szövetségbe fut minden élő.