Neale Donald Walsch: A Nagy Terv

Olyan időszakba léptünk ezen a bolygón, amikor a döntéseink és a választásaink döntően befolyásolják és mérhetetlen hatással lesznek az együttesen megteremtett életekre. Igazán fontos tehát, hogy gyűljünk össze kisebb-nagyobb csoportokban, mondjuk, amilyen a mienk, és osszuk meg egymással a valóságunkat, osszuk meg egymással a tudásunkat, tegyük még világosabbá azt, amiben azonos az álláspontunk. Majd amikor úgy találjuk, hogy különbségek merülnek fel közöttünk, leljük meg a módját, hogyan dicsérjük ezeket a különbségeket.

Először is: az életeteknek semmi köze nincs hozzátok. Ez pedig megváltoztathatja az egész elképzeléseteket arról, hogy mit csináltok itt. És az életeteknek semmi köze a testetekhez. Ez is megváltoztathatja az egész elképzeléseteket arról, hogy mit csináltok itt. Az életeteknek a tervhez van köze, amit felállítottatok magatoknak, azon részetekkel, amelyiket meg kell szólítanunk, magyarán, a lelketekkel. 

Úgy vettem észre, e bizonyos élet során nagyon kevés ember szán sok időt arra, hogy figyelmet fordítson a lelke tervére. Magamról például pontosan tudom, hogy nem tartozom ezen kevesek közé. Életem legnagyobb hányadában az egóm, az elmém, a testem tervére figyeltem – más szóval az énem azon részének a tervére, amelyikről azt gondoltam, hogy igazán én vagyok. Csupán csekély figyelmet fordítottam a lelkem tervére, az egyetlen, az igazi okra, amiért itt vagyok. Ám akik közülünk felfigyeltek az igazi okra, hihetetlen hatással vannak a világra – minden elképzelhető hatásnál erősebben és alapvetőbben. Hirtelen egy szakadék szélén találjátok magatokat, ahol óhatatlanul megszédül az ember. Emlékeztek? 

  – Gyertek el a peremig!   

  – Nem megyünk. Félünk.    

  – Gyertek el a peremig!    

  – Nem merünk. Leesünk.    

  – Gyertek el a peremig! – És odamentek. És lelökte őket. Ők pedig repültek.    

  Kevesen vagyunk, nagyon kevesen, akik készen állunk a szárnyalásra, akik készen állunk – mint Gene (Roddenberry) mondta – olyan helyekre menni, ahol még nem járt ember azelőtt, akik igazán készen állunk rá, hogy szárnyra kapjunk, és magunkkal vigyük mindazokat, akiknek az életével kapcsolatba kerülünk. Kevesek képesek a képzelet szárnyalására, ami igazán megváltoztatja a világot. Ezekben az időkben és ebben a korban alkalmatok nyílik eldönteni, a választott kevesek közé tartoztok-e. Azt mondtam, választott, és hozzátehetném: önmagatok által. Mert ez az önkiválasztás folyamata. Egy szép napon felébredsz, belenézel a tükörbe, és azt mondod: „Kiválasztom magam.” Mintha azt mondanád: „Hopp, megvagyok!” Mint afféle egyszemélyes fogócskában. „Megvagyok.”   

Igen, nagyon hasonlít az önfeledt gyermekjátékhoz, amit az együtt játszó gyerekek örömével játszanak – azzal a különbséggel, hogy ebben a játékban nincs több játékos. És most eljött az ideje, hogy abbahagyd a bújócskát, és fogócskát kezdj játszani. „Megvagyok.” „Megvagy.” „Te vagy a fogó.” „Én vagyok a fogó.”    

Olyan időket élünk, amikor ki kell választanod magad. Vagy nem. Ahogy akarod. Ahogy te akarod. De ha kiválasztod magad, hogy részt vegyél ebben a bizonyos játékban, egyszer csak azt veszed észre, hogy félreteszed minden korábbi hiedelmedet, ismeretedet, gondolatodat és elképzelésedet arról, hogy mit művelsz itt, miért vezérelted magad ebbe a testbe, ebbe a korba és erre a bolygóra. Mindent megváltoztatsz, amit valaha is gondoltál erről. És úgy fogod találni, hogy az életednek tényleg nincs köze hozzád, illetve a testedhez.