Miért fontos a változás eszméinkben?

Vegyük csak szemügyre a természet csodás bőségét. Hát hogyan is képzelhetnénk, hogy az elmének, amely közreműködött e csodás bőség megteremtésében, valóban szándékában állna bármitől is megfosztani minket?

Miért akarná az elme, hogy garasoskodnunk kelljen? Nem, ezt magunk sem hihetjük: ha felhagyunk azzal, hogy folyton ezen törjük a fejünket, felismerjük majd, hogy itt valami hibázik.

Az eszmék és a változás ereje

Egyszerűen csak nem értettük még meg, hogy a dolgok először az eszméink szintjén kelnek életre. Változtassuk hát meg az eszméinket! A változásnak mindig az okok szintjén kell kezdődnie. Az ok az elme, amely a csend állapotában végzi teremtő munkáját.

Illés próféta nem a forgószélben, nem a földrengésben, hanem egy halk hangban lelte meg Istent. Fogadjuk hát meg Pál apostol tanácsát: „Változzatok el a ti elméteknek megújulása által.”

A félelem hatása az emberre

A félelem gyávává teszi az embert. Amikor a félelem vezérel bennünket, olyan dolgokat teszünk, amelyeket nem szabadna, s nem teszünk meg olyan dolgokat, amelyeket meg kellene tennünk.

Olyan, mintha Néreusz ülne a nyakunkban: a félelem velünk tér nyugovóra, s reggel ő rugdos ki bennünket az ágyból…