Miért félünk a haláltól?
Az élet múló. És bár nem úgy születünk ebbe a világba, hogy pontosan tudjuk mennyi időnk van itt, annyit tudunk, hogy az időnk valóban korlátozott. A halál teljesen biztos. Ezt pedig kétféle módon lehet megközelíteni.
Az első, hogy a halált ellenségnek tekinted, amitől félni kell, és amitől félünk, azt megerősítjük, annak erőt adunk. Ennek az álláspontnak az eredménye az, hogy minden napodat félelemben éled meg, hogy a halál eljön, és még nem is éltél.
Rengeteg olyan dolog van, amit el kellett volna végeznünk, amit el kellett volna érnünk, és Isten óvjon attól, hogy a halál kopogjon az ajtón, mielőtt még esélyünk nyílik az életünk megélésére… az életre, amit MEG KELL, hogy éljünk.
„Az a férfi, aki azt gondolja, hogy a halál az ellensége, sosem lehet nyugodt, sosem érezheti otthon magát, ez lehetetlen. Hogyan lehetne nyugodt, amikor az ellenség bármikor vár rád?” – Osho
A második módja annak, ahogy a meghalást és a halált megközelíthetsük, hogy teljes mértékben megadjuk magunkat neki. Amikor valaminek megadjuk magunkat, megszűnik a konfliktus. Hogyan harcolhatna ellenünk a halál, ha mi már megadtuk magunkat neki?
Ezen a módon tudjuk megbecsülni az életet olyannak, amilyen éppen a jelen pillanatban zajlik. Felismerjük a fizikai test halandóságát, amelyet nem csak mi „lakunk”, hanem a szeretteink is, és ezzel a módon kezdjük értékelni az időnket ezen a Földön, mint egy lenyűgöző élményt, és az időnket a szeretteinkkel, mint valamit, amit értékelni és kincsként kell őrizni, amíg csak lehet. Sokszor csak utólag bánkódunk, hogy nem értékeltük eléggé azokat, akik már nincsenek velünk.
Az élet egymást követő spontán örömteli élménnyé válik, bár végső soron egy olyan élmény, amely nem tarthat örökké. A halálfélelmet lehetetlennek tűnhet legyőzni, mert sokan közülünk annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy kik vagyunk ezen a világon, a személyiségünkhöz, a tulajdonunkhoz, a családunkhoz, a munkánkhoz… mindenhez, amit az életünk során „megszerzünk”.
Azonban amikor az életet inkább spirituális szempontból nézzük, és nem a testisége és a külső valósága alapján, felfedezhetjük, hogy valójában van egy részünk, amely nemcsak hogy nem fél a haláltól, de valójában új kezdetnek tekinti, valami „nagyobbnak” és jobbnak. Hogyan lehet kapcsolatba lépni azzal a részünkkel, amely nem fél a haláltól?
„Az emberek nem a haláltól félnek, hanem az egójuk elvesztésétől. Amint elkezdesz különválni az egzisztenciától, a halálfélelem előjön, mert akkor a halál veszélyesnek tűnik. Ha többé nem leszel különálló, mi lesz az egóddal, a személyiségeddel? És te gondosan ápoltál egy személyiséget, nagy erőfeszítésekkel, életed egészével megcsiszoltad, és a halál eljön, és elpusztítja azt.” ~ Osho
A tiszta lényünk alapjában véve tiszta jelenlétmező, egy rész, amely mindig is része volt az örök univerzumnak. Ennek a résznek, amely összhangban van az örökkévalósággal és végtelenséggel, egy emberi életidő, kb. 80-90 év, úgy érződhet, mint egy-két perc.
(Megjegyzés: Az ősi feljegyzések és a Biblia is 120 évre teszi az ember maximális életidőtartamát. Viszont vannak olyan tibeti és más szerzetesi rendek és elszigetelt esetek, ahol nem meglepő a 200-300 éves kor vagy még több.)
Ez a részünk a Mindenség része, és sosem fog meghalni. Tehát ha a legtisztább és egyszerűbb formánkban vagyunk, melyik részünk fél a haláltól?
Csak azok az „elkezdett” dolgok érhetnek véget, csak a „megszületett” dolgok halhatnak meg. Az a részünk, amely megszületett, nyilvánvalóan a testünk volt, ideértve az agyat is, amely magában hordozza a gondolatainkat, ötleteinket és hitünket, és személyiségünket.
Az elme tárolja a „címkéket” és tulajdonságokat, amelyeket önmagunkra aggatunk. Mivel az elme a fizikai testünk része, ami megszületett, így az is halandó.
Az elme nagyon hasznos tud lenni, és természetesen szükségünk van rá, hogy eligazodjunk a világban, de amikor túlságosan ragaszkodunk a fejünkben lévő gondolatokhoz az örök énünkhöz képest, akkor nem csak elkezdünk hinni, hanem félni is saját halandóságunktól, pont olyan módon, ahogyan az elme is fél.
A probléma ezzel az, hogy NEM az elménk vagyunk, nem a gondolataink vagyunk. Mi vagyunk a mögöttük álló örök jelenlét, az élet „filmjének” megfigyelői. E felismeréssel hatalmas megkönnyebbülést érezhetünk.
„Az élet a természetes és spontán változások sorozata. Ne állj ellen nekik; az csak bánatot teremt. Engedd, hogy a valóság valóság legyen, hagyd, hogy a dolgok természetesen folyjanak előre, ahogy akarnak.” ~ Lao Ce
Talán mindez a ‘élet és halál’ téma nem is olyan komoly, ahogyan mindannyian feltételeztük. Ha úgy nézzük, mintha csak utazók lennénk, „színészek” egy darabban”, úgy tűnik, a halál nem is olyan végleges.
Az élet részeként tekintünk a családunkra és barátainkra, a házainkra és az autóinkra, a pénzre, miközben itt vagyunk persze, de ugyanakkor megértjük, hogy végül nem vihetjük magunkkal ezeket a dolgokat.
Nem azt jelenti, hogy ne érezzünk szomorúságot, amikor valamelyik szerettünk elhagyja ezt a világot, de ha van egy részünk, ami tudja, hogy örökkévalók vagyunk, akkor ezt róluk is tudjuk.
Ez azt jelenti, hogy igen, fizikai testük talán nincs itt, de valójában sosem tűntek el… az igazi önmagukká váltak (és egy más dimenzióban folytatják az életüket tovább). És ha valamit megtanultunk a számtalan halálközeli élmény számtalan beszámolójából, az az, hogy a halál valójában nem is hangzik annyira rosszul.
Valójában a legtöbb ember azt mondja, hogy annyira lenyűgöző volt, hogy nem akartak visszajönni… mert van ott valami, ahol mi is megtalálhatjuk a békét. Ahogyan bármelyik nagyszerű darab esetében, eljön az az idő, amikor a produkció véget ér.
Ha ezt tudjuk, amikor elkezdődik a játék, akkor az életünk „darabjára” összpontosíthatunk, és úgy érezhetjük, egy fantasztikus, érdekes, örömteli élményt hozunk létre, és amikor mindennek vége, hálásak lehetünk az egész élményért. És nyugodtan pihenhetünk abban a tudatban, hogy nincs semmi, amit itt hagyunk, mert valójában sosem volt a „miénk”.
Fordította, kiegészítette és Közzétette: Sandal-Bárány Tünde Nikoletta / www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
fractalenlightenment
