Mi a tiszta tudatosság? Mi a tudatosság négy tudatállapota?

Tudatában vagy annak, hogy te  is  tiszta tudatosság vagy? Minden, amiben te és én létezünk, informálja és bővíti tudatunkat. Az emberekkel, a természettel, az élettelen tárgyakkal folytatott interakcióink, s minden, ami informálja az öt érzékünket és a tudásunkat, meghatározza az ébrenlétünk fokát, s ennélfogva a tudatunkat is. Annak érdekében azonban, hogy a tudatunk a valóságunk része lehessen, meg kell figyelnünk azt – akár objektíven, akár szubjektíven. Szemtanú kell hozzá. Miközben tudatában vagyunk mindezen interakcióknak és megfigyeljük őket, tudatosan formáljuk a világszemléletünket is, ez pedig meghatározza azt, hogy mit fogadunk el valóságnak. A tudatosság tehát az élet legfontosabb aspektusává válik, mivel ez határozza meg azt, hogy szerintünk mi az, ami valóban igaz.

 

Mi történik, ha a valóságot nem a megfigyelés határozza meg? Mi van, ha a szemtanú nincs ébren? Ha alapvetően nem vagyunk a tudatunk tudatában, akkor a valóságból kiveszik az érző, életteli tartalom, hiszen nem lesz benne sem esszencia, sem energia. A tudat és az ébrenlét elválaszthatatlanok. Míg az Univerzum a tudatból jön létre, az ébrenlét az a képesség, amelyen keresztül érzékeli önmagát. Megfigyelő ébrenlét nélkül nemlétezhet tudat. De ha tudatában vagyunk a tudatunknak, megnyílik előttünk a lehetőségek birodalma, amelyek a teljesen hétköznapitól a transzcendentálisig terjedő skálán bárhol lehetnek. Sajnos az emberek többsége nincs tudatában a nagy gondolatoknak, s csak ritkán szentelnek időt annak a számtalan kérdésnek, amelyek segíthetnének a tudatosság kitágításában. Az elméleti kérdések a kreativitás szikrái, amely kitágítja az érzékelésünket a rutinszerű gondolkodáson túl elterülőrégiókban is. Gondolkoztál már például a következő elvont fogalmakon?  Az Univerzum tudatosság? Tudatában van a tudatának? Mi a helyzet a fákkal, a kövekkel, a fűszálakkal és a harmatcseppekkel? Nekik van tudatuk?

 

Az ehhez hasonló kérdések olykor elgondolkodtató elméletekké szoktak kibontakozni, míg a válaszok már kevésbé körvonalazhatók, s inkább spekulatívak. De vajon ez azt jelenti, hogy nem is kell megvizsgálni őket? Olyan kultúrában élünk, amely ritkán tulajdonít jelentőséget azoknak a kérdéseknek, amelyek nem kézzelfoghatók – holott ezek az elmélkedések rendkívülimódon felfokozhatják az ébrenlétünket s így a tudatunkat is. Ezáltal pedig kitágul maga a valóság is, amelyben létezünk. Fontos azonban egy puszta koncepcióval kezdeni. A legcsupaszabb, legalapvetőbb értelemben véve én inkább egyszerűen úgy gondolok a tudatra, mint az ébrenlét, a tudatos jelenlét által generált energiára. A létség  minden részét felfedi és áthatja, ez pedig a lét minőségét jelenti. A vanság megfigyelése a leghatékonyabb módja annak, hogy szemtanúi lehessünk a tudatnak, és érvényesíthessük jelenlétét. Erre egy jó példa az életemből az, amikor először néztem újszülött gyermekeim szemébe. Amikor visszanéztek rám, a létség abszolút megszemélyesítésének lehettem szemtanúja. Azzal, hogy életük első pillanataiban a gyermekeim szemébe néztem, ráébredtem arra, hogy a tudat nem valósulhat meg és nem is veszhet el, mert nem olyasvalami, amit birtokolni tudunk. A tudat a lényünk összessége, lényege. Időtlen lényünk formátlan megtestesítője.

 

A születésünket megelőző örökkévalóság és a halálunk utáni örökkévalóság. A tiszta tudatosság az, ami voltunk, és minden, ami valaha leszünk. Maga a mindent átható ébrenlét. Az emberi elme képes kategorizálni és előállítani különböző tudatállapotokat. Minden különálló állapot létrehozza a saját egyedi tulajdonságait, amelyek számos különféle készséget és képességet eredményeznek. Mindegyiknél arra van szükség, hogy legyünk tudatában az adott állapotra jellemző sajátos tulajdonságoknak, továbbá ismerjük is fel őket, hogy végül el tudjuk érni a tudatfeletti mindent átfogó állapotát, mert ebben válik valóra a személyes tudatunk és az Univerzális elmekapcsolata. Hiszem, hogy mindannyian hozzáférhetünk ehhez a legfelső erőhöz, ezt pedig a személyes tudatból a tudatfelettibe való átlépés révén érhetjük el. Ha a tudatosságunkat olyan mértékben felemeljük, hogy hozzáférjünk és összekapcsolódjunk a kollektív kozmikus elmével, természetes módon hull az ölünkbe egy korlátlan, transzcendens hatalom. Amellett, hogy mindannyian képesek vagyunk véletlenszerű csodák előidézésére, képesek vagyunk következetes és szándékos csodákat is létrehozni, amelyeket úgy valósítunk meg, hogy a valóságunkat kibővítjük a tudatfeletti végtelenségével. 

A tudomány, a pszichológia és az emberi elme anatómiája szempontjából a tudatosság különböző megnyilvánulásait jelentő négy tudatállapot a következő:

1. Tudatos elme: mindennapi személyes tudatosságunk.

2. Tudatalatti elme: tárolt, elfeledett személyes tudatosságunk, amely a tudat szintje alatt található és felidézhető.

3. Tudattalan elme: tárolt, elfojtott személyes tudatosságunk, amely a tudat szintje alatt található és nem idézhető fel. 

4. Tudatfeletti elme: tudatunk egyesülése egy végtelen,csodákra képes egyetemes tudatossággal.